Part

 1 1 |         marháját, hogy a hunok ne õket egyék meg.~Anyám akkoriban
 2 1 |           ellenkezésem mulattatta õket. A rabszolga haragszik -
 3 1 |        ott láttam. Egyik se merte õket megszólni, sõt inkább velük
 4 1 |        tengerparti sétán kísértem õket, bedobták a pálcájukat a
 5 1 |  rabszolga voltam.~Sokszor kértem õket sírva:~- Úrfiak, játsszunk
 6 1 |        csak a tanítójuk nem hívja õket. Bebújtam egy sûrû tamariszkuszbokor
 7 1 |   nevettek. Senki se büntette meg õket. Azután, mikor ott feküdtem
 8 1 |        míg a válasz készül, kenje õket vajjal.~A válasz napokig
 9 3 |          Várták, hogy megszólítja õket. De nem szólt. Õk meg annyit
10 8 |           õ arca?~Aztán nem értük õket többé utol.~A hetedik napon
11 8 |       földön mégis úgy üdvözöltük õket, mintha egy anya gyermekei
12 9 |    hallottam. Ha nem láttam volna õket, azt hittem volna, hogy
13 11|   Barbárok? Hm. Csak ti mondjátok õket barbároknak. Különb nép
14 11|       tudom. Legények is kísérték õket. Az egyiknek fel volt kötve
15 15|            A királyné nem fogadta õket. A feje fájt.~Estefelé két
16 18|      Erõsebb példa köll: aggassuk õket fára, hogy akik megint szöknek,
17 18|          Ma egy hete. Hogy vigyük õket által. Mingyán látom a pofájukon,
18 18|           kellett több, megfogtuk õket. Kivallattuk, hogy hová
19 18|     végettük, hogy ne tartogassuk õket, de élve se bocsássuk el
20 21|          felelt.~- Motozzátok meg õket - mondotta, mikor már a
21 22|     császár Krizafiosz úrra bízta õket, hogy úri helyük legyen
22 22|        bánt a követekkel. Elvitte õket a városba; megmutogatta
23 22|        elkergetem!~- Fölkoncoljuk õket! - üvöltötte Urkon.~- Sõt
24 24|      fekete csudájára taníttassuk õket?~- Elõször is a betûkre,
25 24|           Hát olvasásra tanítanád õket?~- Írásra és olvasásra,
26 24|      Csáth legyintett:~- Vigye el õket a görög ördög! Én nem tanultam
27 27|     Legfeljebb ha annyi érdekelte õket, hogy elõkelõ származású
28 27|          Embertársaim - kérleltem õket -, mindenkor örülök, ha
29 27|        azon, hogy nem hagytam ott õket, vagy hogy másképpen nem
30 30|           Egy cseléd bejelentette õket. Fölmentek. Ajándékot vittek
31 31|       személye körül.~Megvetettem õket. A gazdámat is.~Csak az
32 32| ellenségnek, és mikor már elértük õket, lándzsát dobni rájuk, ez
33 33|           ne harcoljon, otthagyja õket: nem nekünk való.~Bial is
34 36|          Genzerik király küldötte õket egy láda aranyedénnyel.~
35 36|         föld okádta volna folyton õket. A számuk talán azért is
36 36|           Egy hétig számlálgattuk õket - már hát csak a vezérek
37 38|        meg az írást.~Kérdezgettem õket:~- Nem mondhatnátok-e meg,
38 38|         egyszer maga is vezérelte õket egy hadjáratban. Gyõzött.~
39 39|  Hargitára tekintett:~- Rád bízom õket.~Hargita meghajolt.~Láttam
40 41|          A-ffekete csuda egye meg õket! - mondta a gazdám.~- A
41 41|   csatlakoztak, Meroveusz vezérli õket. A rómaiak hadát növelik.~-
42 41|          A-ffekete csuda egye meg õket!~- Velük a lét teutunok,
43 44|            Északnak küldte Átilla õket - felelte a verejtékét törölve
44 46|         acélozd meg inaikat, tedd õket sebezhetetlenekké. Adj erõt
45 47|          Alpesek között osztották õket Csáthnak. A lábukon még
46 48|          a sok ló. Itatóra viszik õket.~Fölléptem a sátor fogas
47 49|        javából kettõs rész illeti õket a csata után.~A csapatok
48 49|      emberek halmaza bástyázza el õket. Kanyarodnunk kell, hogy
49 49|          frank seregbe, s eltolja õket elõlünk. Akkora szabad tér
50 49|     megfordulnak, rántani se kell õket, értik a jelet: megfordulnak,
51 51|      Bizonyosan Atilla nem engedi õket. Cselet gyanít. Csak egynéhány
52 52|     Azután egyenként szólongattam õket:~- Taros, könyörülj rajtam!
53 53|       írástudók között. Kérdeztem õket, és õk is kérdeztek engem.
54 53|         cserélte meg, és gondozta õket jó tanáccsal, vigasztalással
55 56|      Mintha villámütés érte volna õket, felszöktek. A királyné
56 59|            mind szomorú. Kísérték õket hunok és gepidák.~Estefelé
57 60|       fületlen gomboknak értékeli õket. Iratja ötvenével egy szolidusra.~
58 60|      sanyargatják.~- Még pártolod õket! - lobban reám. - Nekem
59 61|   amelyben Atilla nászakor láttam õket; fátyolos fehér selyemruha;
60 61|         Atilla azzal szoktatta le õket, hogy közbevágott:~- Elég!
61 61|      oszlophoz támaszkodva néztem õket. A tánc szép volt. Látszott
62 63|          A pap délben áldotta meg õket. A fõtéren rengeteg máglya
63 63|    rengetõ örömkiáltással fogadta õket. A férfiak a süvegüket rázták,
64 64|        sorjában. Zéta, te vezeted õket. Mikor a koporsót levisszük