Part

 1 1 |        elfödõje.~Arról a zacskóról azt mondta egyszer a gazdám, hogy tartozik
 2 1 |             embernek, azé. A nevét nem mondta, és én nem is kérdeztem.
 3 2 |            volt különben: mindig hunul mondta a kérdést, s az uraknak
 4 2 |           kérdéssel.~Csak fejedelemnek mondta Atillát.~Nagy szuszú, borzas
 5 2 |           nyelve.~- Részeg volt.~- Azt mondta, hogy nem való Istent emberrel
 6 3 |             beszélgettek? Vigilász azt mondta, hogy Atillának a haragját
 7 4 | vaddisznósonkát.~- Mennyei üdvösség! - mondta az uram a száraz, meleg
 8 5 |            keveset.~- A kisasszony azt mondta, hogy jer vissza: ád valamit
 9 8 |              szándéka Átillának?~- Nem mondta. De azért tudjuk. Nincs-e
10 8 |               Már értesültem rólatok - mondta, kezet nyújtva gazdámnak.
11 8 |              fogadnom.~Õ már királynak mondta Atillát.~Minden szavát megértettem.
12 9 |             öltözve.~- A király fiai - mondta Rusztikiosz.~A vezér megindult
13 11|              egy rab kinyitotta, s azt mondta, hogy a fõvezér éppen kijönni
14 11|         Keresetlen, bizalmas szavakkal mondta el, hogy a császár az örökös
15 11|        fõvezérnek.~- Aladár királyfi - mondta a fõvezér mosolyogva.~Azután
16 12|              volna az a kalitka, s azt mondta volna:~- Csináld meg ezt
17 12|            gazdag emberrel.~- Hát jó - mondta a királyné -, egy órára
18 13|            kategóriába sorolsz engem - mondta Maksziminosz -, de én majd
19 14|              szebbek is vannak nekem - mondta a királyné -, de mintha
20 14|                fölizgatta a beszéded - mondta szemrehányóan -, illetlenséget
21 14|      mennyország.~- Sokat szenvedtél - mondta aztán -, szegény Zéta! De
22 15|       vonatkozó megjegyzést, aztán azt mondta, hogy írjak az ebédrõl,
23 16|          felelt rá. Egy gondolatom azt mondta: hátha véletlenül esett
24 22|       Krizafiosz mosolygott, aztán azt mondta nekem görögül, hogy maradjak
25 22|                   Beszéljünk nyíltan - mondta rá Edekon úr -, ti, görögök,
26 22|         sátorunknál.~Félrehítt, és azt mondta:~„A véletlen is a kezünkre
27 22|            úrnak szól.~- Ez a szolga - mondta Eszlász is - az úton csatlakozott
28 23|            meghajoltam.~- Jer utánam - mondta barátságosan.~Odabent aztán,
29 24|               igazának bizonyosságával mondta, nem mertem ellenkezni.~-
30 27|                a gazda asztala körül - mondta Uzura, az ajtónálló.~- Érti
31 32|         szobában.~- Bolond, de derék - mondta a fejét rázva -, ezt kellett
32 36|        Atillánál lakott. Ki Ardariknak mondta a nevét, ki Aladárnak -
33 37|          százszor is.~- Az ég tiszta - mondta õ is -, jó jel. Én ugyan
34 37|             nagy szemû aranyláncomat - mondta az asszonynak - vagy valamelyes
35 37|                nincs tovább.~- Lehet - mondta elgondolkodva, s hozzám
36 38|            sötétült a világ.~- Hát õ - mondta melegen.~Nem mertem ránézni.
37 38|           Hogyne. Õ szólított meg. Azt mondta: „Végre beszélhetek veled,
38 39|            magam láttam.~- A gelonok - mondta Hargita.~- Mit tehetünk
39 41|       A-ffekete csuda egye meg õket! - mondta a gazdám.~- A burgund menekültek
40 41|                véreteket nem kívánom - mondta Atilla -, de a hadnak élelem
41 42|                  Te szent ember vagy - mondta neki -, szerencse van azokkal,
42 42|                az orra vére.~- Végem - mondta sápadtan.~Ötödnapra daganatok
43 43|                én bebizonyítom neked - mondta halkan -, hogy a hunok istene
44 43|               Ezt olyan meggyõzõdéssel mondta, hogy a szava végigborzongatott.~-
45 44|                beszélgettek. Egyik azt mondta, hogy a harcos a lovában
46 44|            lovában bízzék. A másik azt mondta, hogy csakis a lovától féljen:
47 48|       készülnek.~- Délután harcolunk - mondta Csáth, amikor a harci köntösét
48 49|                Fenn mán kanyarítanak - mondta egy lovász.~Az õrök visszahúzódtak
49 50|                elájult belé - mind azt mondta: nem fájt.~Mikor felocsúdtam,
50 50|             volnál, nem volnál itten - mondta gyanakodva.~- Hát te? -
51 53|                szoptat is.~Csak ezt ne mondta volna! Mintha tigris szakította
52 57|              törölte a könnyeit.~- Azt mondta, hogy akkor látott utoljára,
53 57|               beszélt?~- Nem. Csak azt mondta, hogy a sebesültek között
54 57|               Mit mondott rólam?~- Azt mondta, hogy: „Kár érte, többet
55 57|             Hogyan? Mit mondott?~- Azt mondta, hogy bolondság az ilyen
56 57|              Mit is? Igaz, egyszer azt mondta, hogy aszongya: „Talán jobb
57 60|           nyújtott.~- Megcsókolhatod - mondta õ is hunul.~Azon aztán könnyezésig
58 60|                hátat.~És ezt oly búsan mondta, hogy elmosolyodtam:~- Bocsáss
59 62|                reá.~- Mához egy évre - mondta Atilla egy este -, ott ebédelünk
60 63|                de nincs.~„Hát legyen - mondta a fõvezér -, hozzon mindõtök
61 65|               pokolból!...~S ahogy ezt mondta, nézett könnyes szemmel,