Part

 1 1 |       meggyújtották. A három fiú szinte sikítozott a nagy nevetésben.~
 2 1 |     gondolkodó volt a tekintete, szinte szomorú.~Mi lelhette? -
 3 1 |    császár fölemelte a fejét, és szinte alázatosan nézett az öt
 4 2 |          A hibátlan arc férfiban szinte csúfság. Csak a vezérek,
 5 2 |       bennünket.~Maksziminosz úr szinte elkékült haragjában. Az
 6 2 |         a lovasok után. Vigilász szinte pukkadozott.~- Így menjünk-e
 7 3 |     tüstént. Ravasz, sovány arca szinte sápadt volt a zavartól.
 8 5 |        föllépkedett a lépcsõkön.~Szinte kábultan néztem utána. Csak
 9 7 |    hosszat lovagoltam már. A nap szinte felhõtlen égbõl sugarazta
10 7 |         vize csillant elõ. Az út szinte elveszett a kövér fûben.
11 7 |       hogy jön. Egyenesen felém. Szinte repül. Elõrehajlik. Repül.
12 8 |          a társaságunkon, rajtam szinte megütközik, szinte hidegen
13 8 |        rajtam szinte megütközik, szinte hidegen pillant át a gerincemen.~
14 8 |     Pedig hát a rómaiakat otthon szinte pökjük.~Csakugyan a nyugatrómai
15 10| környezetét írom le, azt a részt szinte szavalva olvasom:~- Olyan
16 12|    felséges asszonyom - feleltem szinte szédülve az örömtõl.~Láttam,
17 13|        szomorúan.~Továbbsiettem, szinte rohantam a királynéhoz.~
18 13|          a bölénynek. Aki látta, szinte tartott tõle, hogy megökleli.
19 14|    harmadmagával ült a szobában. Szinte csodálkozva nézett reám:~-
20 15|           Te vagy, Dzsidzsia?~És szinte megkönnyebbültem.~- Elvesztettem
21 16|      lóra ültek. Én is.~A szemem szinte odaszakadt a faházra.~A
22 17|       pénzébõl. Ezt a gondolatot szinte rémülettel taszítottam el
23 21|         volt a képe. A két szeme szinte kidagadt a haragtól.~Különös,
24 21|    nyakamban - hörögte Vigilász.~Szinte kék volt már sápadtságában
25 22|          tovább vallott. A titok szinte darabonkint szakadt belõle.
26 22|      nézett Vigilászra.~Vigilász szinte megroskadt a tekintet súlya
27 24|       Nem mertem többet szólani.~Szinte elbágyadtam a szerencsétlenségtõl,
28 25|       palotába?~- Sokszor, uram, szinte mindennaposan.~- Beszélj
29 26|  lovaglóvesszõ.~Amint meglátott, szinte megrohant, és haragos szemmel
30 26| Megragadta a karomat, és betolt, szinte belökött egy félig nyitott
31 27|         volt és szomorú. A szeme szinte szüntelenül rémületre volt
32 27|         a másik csíp rajta. Néha szinte sikolt szegény a fájdalomtól.~
33 32|         percre rá megint odaült.~Szinte örült, hogy beteg vagyok.~
34 35|        vered is.~A szívem verése szinte elállott. Micsoda ajánlás
35 35|         kidurran. Nagyhajú Dorog szinte fetreng belé a széken. Atilla
36 35|  lecsordulni, testének nagy hája szinte reng a széken.~Atilla is
37 35|     római birodalomban.~A kérdés szinte nyájas, de mégis remegek
38 35|   pillantok. Látom, hogy a szeme szinte aranykarikákat hány a gyönyörûségtõl,
39 35|         ravasz, félelmes nép ez! Szinte hideg fújt át a csontjaimon.~-
40 36|       hajuk gesztenyeszínû, néha szinte szõke. A fekete hunok haja
41 38|  civilizáció temetése - rebegtem szinte dideregve.~- Megújulása -
42 38|      Minden város füstölt. Csege szinte gyönyörködve nézte. Én mögötte
43 39|        fejetlen püspököt láttam: szinte betegen állottam az uram
44 46|        Már a haja is röpköd, már szinte az egész teste zihál. Íme,
45 49|    gondolat áll az agyamban, áll szinte befagyottan, s az a gondolat:
46 49|        fut visszafelé? A lólábak szinte hasig felkapódnak meg szétrugódnak.
47 49|      Csak idõm lenne rá! A tüdõm szinte szakadoz a lihegésben. Szomjas
48 51|           Nem tudom. De a szemem szinte issza az ég gyönyörû pirosságát!
49 56|        készültem. A jó rabtársak szinte versenyeztek, hogy melyikük
50 56|        ruhát. Mikor én beléptem, szinte megrándultak a meglepetéstõl.~
51 56|         a nõ a földre nézett, és szinte unatkozón kérdezte:~- Nem
52 57|         Engem nem kérdezel-e?~És szinte hallottam a szíve dobogását.~-
53 58|     felkönyökölt az asztaira, és szinte itta szavaimat. Az arcát
54 61|     Emõkén, hogy boldog. A szeme szinte mámorosan merült a király
55 63|         volt. A levegõ hûvöskés, szinte fázlaló. A városban még
56 63|          nekünk! - kiáltja, hogy szinte megfagyunk a szavától.~A
57 63|         az alvajárók: szótlanul, szinte tolongva, be az ajtón, végig
58 64|   illatvize szaglott rajta, s ez szinte felbõszített.~- Miért?~-
59 64|      mint a fehér viasz. Az ajka szinte kék.~- Kisasszonyom - rebegtem
60 65|        ez a szolgákról? - hörgöm szinte fuldokolva.~Meghökken. A