1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2174
Part
501 11 | Hát ha olyan igen fontos az ügy, akár mindjárt is, õnála -
502 11 | A fõvezér meg se nézte az ajándékokat, csak fölküldte
503 11 | Maksziminosznak ideje legyen az ünnepi tógát fölrántania.~
504 11 | bizony nem ránthatta föl az a tógát: nyomunkban ott
505 11 | soká. Mikor látta, hogy az õ dicséretének fon koszorút,
506 11 | gyõzködött Keleten. S hogy az örömbe egy kis szomorúság
507 11 | mondta el, hogy a császár az örökös békét szeretné, de
508 11 | lehetséges a megegyezés. Az lenne jó, ha fõvezér úr
509 11 | holtodiglan barátod maradna, s az aranyalmafájáról hullna
510 11 | aranyalmafájáról hullna az unokáidnak is.~A fõvezér
511 11 | nektek, ha itthon vagyok. Még az is történhetik, hogy ha
512 11 | palotától, és ha esõ esik, az út se jó.~- Éppen kérni
513 11 | A szolgáitok is elférnek az udvaromon. Ti magatok: az
514 11 | az udvaromon. Ti magatok: az ebédlõ mellett van három
515 11 | vállán valamennyinek íj; az oldalukon ezüstös tegez.~
516 11 | Legények is kísérték õket. Az egyiknek fel volt kötve
517 11 | nõk le voltak fátyolozva. Az egyik nõben megismertem
518 11 | lábon akarna járni, mint az emberek. Bennem a lélek
519 11 | Bennem a lélek is megmeredt az ijedelemtõl.~Láttam már
520 11 | mikor a ló visszazökkent az elsõ lábára, a két hátulsóról
521 11 | semmi se történt volna.~Még az ágaskodásban por csapott
522 11 | hevert ott, talán éppen az a korbács, amellyel engem
523 11 | megtûzte. A szeme ragyogott. Az arca is piros volt. Bámulva
524 11 | tõlünk. Nekem napestig égett az arcom, és szüntelen az õ
525 11 | égett az arcom, és szüntelen az õ hangja zenél a fülemben:~-
526 11 | fátyolát. Hátha azért, hogy az arcát akarta nekem megmutatni?
527 12 | palotájának a közelében.~Az a palota, amint említettem,
528 12 | érdeklõdéssel szemléltem azt az egyemeletes tarka faházat!
529 12 | zöldre festett oszlop, de az is csupa levél és virág.
530 12 | valakinek megtetszett volna az a kalitka, s azt mondta
531 12 | háznak. A kamomillák legyenek az ablakok.~Reggel, amint felöltöztünk,
532 12 | amint felöltöztünk, megint az ajándékokkal volt dolgom.~-
533 12 | hattyúnyakú aranykancsót és az alája való tányért, továbbá
534 12 | örömmel.~Rika királyné a fõ az asszonyok kõzött. Az õ fia
535 12 | fõ az asszonyok kõzött. Az õ fia Csaba. Õ a feleség.
536 12 | Priszkosz menjen föl. Õ az ékesszólásnak mestere. Kérdezze
537 12 | Priszkosszal és Rusztikiosszal. Az aranyajándékot fehér kendõbe
538 12 | cédrusládában.~Mentünk.~Az udvarban a fõpalota elõtt
539 12 | oszlop elõtt ácsorgott. Az oszlop oldalán magasan egy
540 12 | pallos, a másikban font. Az oszlop alján egy üres karosszék.~
541 12 | a két térdére hajoltan. Az aztán bejelentett bennünket,
542 12 | Közöttük Emõke is.~Hogy az én gazdám miket beszélt,
543 12 | nem foglalhattam írásba.~Az én szemem Emõkén állott.
544 12 | majdnem olyan, mint amilyet az anakoréták viselnek. A lábán
545 12 | ajkacskát.~Hímzõráma volt az õ ölében is, kétaraszos.
546 12 | varrták ki.~Hogy mi beléptünk, az arcuk ránk fordult. Valamennyien
547 12 | ránk fordult. Valamennyien az ajándékot szemlélték. De
548 12 | ajándékot szemlélték. De nem is az ajándékot, csak a díszítményeket
549 12 | ajándékot, csak a díszítményeket az ajándékokon. Különösen megtetszett
550 12 | Különösen megtetszett nekik az a heliantuszcifrázat, amely
551 12 | amely a kancsót díszítette.~Az egyik leány mindjárt vásznat
552 12 | szirmokat egyenként rajzolta. Az egyik félkör elnagyobbodott.~
553 12 | megdöbbenve nézett reám erre az illetlen megszólalásra.
554 12 | reszketésem csakhamar elmúlt. Az a gondolat, hogy Emõke néz,
555 12 | rabszolgát!~A vér ismét elfûtötte az arcomat. Az uramra néztem.
556 12 | ismét elfûtötte az arcomat. Az uramra néztem. Vártam tõle,
557 12 | asszonyom: szabad ember.” Az uram azonban mást mondott:~-
558 12 | feleltem szinte szédülve az örömtõl.~Láttam, hogy Emõke
559 12 | egy órára megfosztom az uradat a szolgálatodtól.~
560 12 | íróink könyvet másolnak, az elsõ betû mindig kép. Többnyire
561 12 | mindig kép. Többnyire virág. Az író megrajzolja elõször
562 12 | dicséretek között én csak az Emõke egy halk szavát hallottam:~-
563 12 | szavát hallottam:~- Szép.~Ez az egy szó úgy muzsikált aznap
564 12 | õszibarackos bársonyához az a kendõ bûbájosan illett.
565 12 | piros volt, mint a szamóca, az orrocskája fehér és egyenes,
566 12 | De mennyire illet neki!~Az a kis lencse!~Ézsau egy
567 12 | Micsoda szamár volt! Én azért az egy szem lencséért vetettem
568 12 | szem lencséért vetettem oda az életemet a halálnak.~S énrám
569 12 | gyereknek.~De annyi volt ott az ember az udvaron, s olyan
570 12 | annyi volt ott az ember az udvaron, s olyan nagy csendességben
571 12 | is figyelve fordítottam az arcomat arra, amerre a többi.~
572 12 | sastollas posztósüveg.~- Mert az itt a szokás - magyarázza
573 12 | a család feje intézi el: az apa vagy az öregapa. Ha
574 12 | feje intézi el: az apa vagy az öregapa. Ha pedig két család
575 12 | családokból választanak az öregek mellé bíróságot.
576 12 | se tudnak ítélni, vagy ha az ítéletük nem tetszik, a
577 12 | vet elõ, aztán kimondja az igazságot. Ez is nagy pör
578 12 | igazságot. Ez is nagy pör itt. Az egyik fiatal hun valami
579 12 | Odahallatszott hozzánk az öreg családfõ beszéde:~-
580 12 | Hát ki látta azt? Szóljon az, aki látta a leányban a
581 12 | Én, uram, szûcs vagyok, az apám is az vót, az öregapám
582 12 | szûcs vagyok, az apám is az vót, az öregapám is, és
583 12 | vagyok, az apám is az vót, az öregapám is, és ez az ember
584 12 | vót, az öregapám is, és ez az ember tigrisbõrt vett tõlem.
585 12 | tõlem. Úgy meg volt munkálva az a tigrisbõr...~Az már más
586 12 | munkálva az a tigrisbõr...~Az már más ügy volt. Otthagytuk
587 12 | Otthagytuk a törvénykezést. Az udvar kapujában láttuk Apró
588 12 | olvasta Sólyomnak a markába az aranyakat - tisztességbõl.~ ~
589 13 | követség ebéden volt Atillánál. Az uram is. Én ismét a királynéhoz
590 13 | Édesanyám avzon nõ volt, és az én nevem Dzsidzsa. Vagy
591 13 | kisleány folytatta:~- És az én édesanyám rabja volt
592 13 | Elpirult. Sovány barna kezét az arcához nyomta, és ijedten
593 13 | azok a nõk voltak ott, akik az elõtte való napon, s még
594 13 | Emõkénél, hogy ne mindig arra az egy lányra gondoljak. De
595 13 | nem volt szebb, csak Emõke az egyetlen. Mint csillagok
596 13 | egyetlen. Mint csillagok közt az esthajnali csillag. Még
597 13 | minden szón jóízûen nevetett. Az ajkait olyankor összecsucsorította.~
598 13 | tudtam meg, hogy a fõvezérnek az idõsebbik felesége.~Délfelé
599 13 | minden nõ megcsókolta. Õ csak az anyját csókolta meg. S mindjárt
600 13 | szegfût, amelyet rajzoltam. Az arcomra is rábámult.~- Ki
601 13 | Hát mit dobált?~- Tányért az ura fejéhez.~Csaba bámult.
602 13 | Eredj: vár a lovad. Aztán az ebédnél nem szabad ám az
603 13 | az ebédnél nem szabad ám az idegenekhez menned, a szakállukat
604 13 | szakállukat simogatnod, az aranyláncukat babrálnod.
605 13 | megökleli. Szarmata harcos volt az. Követségben jött.~Még akkor
606 13 | a lantjukat, s idõnkint az ajtónálló felé tekintettek.~
607 13 | nekik, hogy beléphetnek.~Az idõ már jól behajlott a
608 13 | behajlott a délutánba, mikor az urak kijöttek az ebédrõl.~-
609 13 | mikor az urak kijöttek az ebédrõl.~- No, ez feledhetetlen! -
610 13 | dadogta a százados.~Piros volt az arcuk, és a százados tántorgott
611 13 | Priszkosz mindjárt nekiültetett az írásnak, hogy azon melegében
612 13 | azon melegében lediktálja az ebéd lefolyását, de Maksziminosz
613 13 | Maksziminosz.~- Nem kevély ember az olyan, aki a népe közé ül,
614 13 | lóperben ítéljen.~- De megveti az aranyat!~- Próbáld meg egy
615 13 | fejét a gazdám is -, én az embert a nevetésérõl ítélem
616 13 | nevettemben.~- Mindenki az oldalát fogta - udvariaskodott
617 13 | nem volt-e nevetséges neki az a bolond, vagy nem akart
618 14 | 14~Másnap esett az esõ. A hunok megfordították
619 14 | körül csak annyi a nép, mint az elõtte való napon.~A sátorunkból
620 14 | hattyútoll köpenyegben jelent meg az ajtóban, és egy alacsony
621 14 | Rajzolni jöttél? Borult az ég. De azért csak maradj,
622 14 | mázatlan cserépfazék volt az ölében. A szõnyegen körülötte
623 14 | A szokás talán maradvány az õsidõkbõl, mikor még vízben,
624 14 | rejtegették a kincseket.~Emõke az ablaknál ült, amelynek hólyagtáblái
625 14 | jégtáblákhoz hasonlítottak.~Az ékszereket törülgették,
626 14 | megértettem aztán, hogy a királyné az új asszonynak választ ajándékot
627 14 | asszonynak választ ajándékot az ékszerekbõl. A menyegzõ
628 14 | után való holdújuláskor az új asszony sorra látogatja
629 14 | felém, s akkor láttam, hogy az orra kissé hosszú. A csorba
630 14 | csorba fogú nõnek tömpe volt az orra. Emõkéé is hosszúkás,
631 14 | többnyire vidámak. De mi köze az orrnak a lélekkel?~És csakugyan
632 14 | már akinek van. Mert az ország már nem gazdag, felséges
633 14 | Nálunk azt tartják, hogy az arany nyaklánc idegen országbeli
634 14 | Nyáron a szoknya elmaradt: az inget kötötték át derékon,
635 14 | asszonyom - mondottam -, az a nagy kendõ, az volt ám
636 14 | mondottam -, az a nagy kendõ, az volt ám az igazi szép ruha.
637 14 | a nagy kendõ, az volt ám az igazi szép ruha. Mert azt
638 14 | engedte a nõi test formáit. Az ing nyáron csak éppen hogy
639 14 | voltak, és csak karperec volt az ékességük. A lábakon finom
640 14 | Télen csak a kezük meg az arcuk van ki a ruhából.
641 14 | nincsen.~A királyné szólt az ajtónálló nõnek:~- Ugyan,
642 14 | a hajviseleteket. S hogy az nemigen sikerült, az Emõke
643 14 | hogy az nemigen sikerült, az Emõke haján kellett megmutatnom,
644 14 | bement a másik szobába, hogy az ott függõ nagy acéltükörben
645 14 | volna vélni, hogy víz jár az ereiben, mint a fehér nárcisznak,
646 14 | királyné. - Legyen olyan szép az életed is, mint magad vagy.~
647 14 | ruháiba öltözött. Leült, és az én egyik rajzomnak a kivarrásába
648 14 | hadd legyen teljes.~Emõke az ölébe eresztette a varrást,
649 14 | Kizöldült a mezõ. Megindult az erdõ. ~Elmosta az utat a
650 14 | Megindult az erdõ. ~Elmosta az utat a tavaszi essõ. ~Elmosta
651 14 | essõ. ~Elmosta a nyomát az én kedvesemnek: ~ifjú legények
652 14 | maga elé mélázó, mintha az elénekelt történet a dalolása
653 14 | történet a dalolása közben az ajkain öltene formát.~Aztán
654 14 | szokatlanul bús dal volt az, s a szavak összetartozását
655 14 | jön. ~Elmaradt, ott maradt az idegen földön.~Tarna vitéz,
656 14 | értem! ~Vigy el éngem akár az égi hazába,~akár pedig fektess
657 14 | csendes a járása,~mint az õszi szellõ esti susogása.~
658 14 | Így találták reggel holtan az útfélen: ~piros csizmában
659 14 | Emõke -, akik olyanok, mint az egyszer nyíló virág. De
660 14 | mintha álomból ocsúdnék -, az én szüleim szegény tengerparti
661 14 | Isten legyen jutalmazója az égi világban. Rajzolni pedig
662 14 | csodálkoztam ismét, hogy az ilyen aranylábú páva vélem,
663 14 | tovább. - Hol szerzik ezek az emberek az ilyen ügyes rabszolgákat?~-
664 14 | szerzik ezek az emberek az ilyen ügyes rabszolgákat?~-
665 14 | felséges asszonyom. Én az uramat önként szolgálom.~-
666 14 | nyomorúságtól. Nálunk nagy az adó. Az adót kiadják bérbe.
667 14 | nyomorúságtól. Nálunk nagy az adó. Az adót kiadják bérbe. Az adószedõ
668 14 | Az adót kiadják bérbe. Az adószedõ nemcsak annyi pénzt
669 14 | annyi pénzt szed, amennyit az állam pénztárába beleönt,
670 14 | maga zsebébe is beletömhet. Az én apámnak egy kis földje
671 14 | házban már nem találtak az adószedõk semmi elvihetõt,
672 14 | akarták vinni a tehenet. Az apám szegény, hat kiskorú
673 14 | birodalom évtizedek óta fizeti az adót a hunoknak. A császár
674 14 | értettem: mi a szolgaság, csak az fájt, mikor a testvéreimtõl
675 14 | kellett elbúcsúznom meg az édesanyámtól.~És erre a
676 14 | ránézett apámra, és megértette az arcából, hogy mi a szándéka.
677 14 | átölelve tartott, arcomat az arcához szorítva, azonképpen
678 14 | átkapcsolva, elrúgta magától az ékszeres fazekat. Úgy elrúgta,
679 14 | kezükbõl a kormányt? Mikor jön az új rend a világra? Meddig
680 14 | tapodjon?!~Én csak eldermedtem az ijedtségtõl.~A királyné
681 14 | királyné fölkelt, és bement az ágyasszobájába. A két nõ
682 14 | szoba kárpitja lehullt.~Az ajtónálló két nõcselédet
683 14 | szólított be. Azok összeszedték az ékszereket, és elvitték.~
684 14 | változott juhász. Nem értettem az ügyet.~De vajon elmenjek-e,
685 14 | királynét megbúsítottam?~Az egyik ablak nyitva volt.
686 14 | Odaálltam és lenéztem.~Az esõ még csepegett-csupogott.
687 14 | vannak nálunk látogatóban.~Az ajtó megnyílt. Emõke jelent
688 14 | vigyáztam, csak a hangját, az édes hangocskát, amelytõl
689 14 | kis piros ajak, beszélt az egész arca. És gyönyörû
690 14 | megadja-e nekem valaha az Ég, hogy az a perc megismétlõdjék,
691 14 | nekem valaha az Ég, hogy az a perc megismétlõdjék, amikor
692 14 | nincsen, hát ezt megadja az Ég.~És a kezét nyújtotta.~
693 15 | mást, csak egy pillanatra az õ vékonyka piros saruját,
694 15 | vékonyka piros saruját, amint az aranyozott kengyelben nyugodott.~
695 15 | elõtt, és valamit kérdeztek az õrtõl. Az õr levette a süvegét,
696 15 | valamit kérdeztek az õrtõl. Az õr levette a süvegét, és
697 15 | Atillának a házai között.~Az én mellembe sose szúrtak
698 15 | mentünk a római követekhez. Az urak az urakkal, a szolgák
699 15 | római követekhez. Az urak az urakkal, a szolgák a szolgákkal
700 15 | nem beszéltem senkivel: az urak közé nem állhattam,
701 15 | származású öregúr. Meghívta az urakat ebédre. Az ebéd nem
702 15 | Meghívta az urakat ebédre. Az ebéd nem a királyné palotájában
703 15 | volt, hanem Ádám úrnál, s az urak kissé betüzelten tértek
704 15 | volt. A két úrnak tetszett az a különös hun szokás, de
705 15 | aztán azt mondta, hogy írjak az ebédrõl, amit akarok.~Ezen
706 15 | parancson csodálkoztam.~Az uraink már akkoriban erõsen
707 15 | úrral látogatott el hozzánk. Az a Berki járt már a császárunknál
708 15 | volt nála: Atilla válasza.~Az uraink érdeklõdéssel szemlélgették
709 15 | pecséten különös jegyek voltak. Az egyik jegy hasonlított a
710 15 | meg, hogy a hun ábécében az l betû a varjúláb. A pecsétre
711 15 | betû a varjúláb. A pecsétre az Atilla név volt nyomva.~
712 15 | Atilla ajándékozta meg az urainkat és a hun mágnások,
713 15 | és a hun mágnások, akik az urainkkal megismerkedtek.~
714 15 | urainkkal megismerkedtek.~De az uraink csak három paripát
715 15 | lepleit bontottuk, göngyöltük, az uraink a szokásos búcsúlátogatást
716 15 | Edekonnál és Oresztésznél. Az uram Szabad-Görögöt is meglátogatta.~
717 15 | jelent meg nálunk két lóval. Az egyik szolga egy kis selyemerszényt
718 15 | hat apró. Azt izeni, hogy az egyik a tied, a másikat
719 15 | néztem, hogy elfogadhatom-e az ajándékot. Intett a szemével,
720 15 | nekem olyan örömet, mint az, ha a térdemet még egyszer
721 15 | egyszer meghajthatnám elõtte.~Az urak nem fogadták el a királynétól
722 15 | sátorszekér mögé, és kinyitottam az erszényt. Két nagy egyiptomi
723 15 | Julius Caesar idejébõl való.~Az urak bámulva szemlélgették.
724 15 | hazaérünk, megtudakolom apámnak az állapotát, s ha még mindig
725 15 | földön mászó, nyomorult féreg az ember!~A nap felhõtlen égen
726 15 | bõgésével és porával telt meg.~Az urak mégis a sátor elé ültek,
727 15 | Csáthékhoz?... Ha végigmennék az udvarukon, talán meglátnám
728 15 | is mozgott néhány ember. Az ajtónálló rabszolga, egy
729 15 | futott fedett serpenyõvel ki az utcára, a füstnek nagy kígyóját
730 15 | túlsó oldalán láthatom? Az est csöndes. Talán ott vacsoráznak
731 15 | ház túlsó oldalán. Ha csak az árnyékát is láthatnám, még
732 15 | akkor vesztettem el. És az uram megszid engem.~- A
733 15 | Akkor láttam, hogy a kisfiú az ölében van.~- Reggel már
734 15 | hátul kertecske is volt, s az épület emeletén szépen faragott
735 15 | konyhán egy cseléd dalolt, és az edények zörögtek.~Nem mertem
736 15 | zörögtek.~Nem mertem fölnézni az emeletre, csak a gyepes
737 15 | Csak egy ellebbenõ kéz az, amit látok az emeleti ablakban.~
738 15 | ellebbenõ kéz az, amit látok az emeleti ablakban.~Fölvettem
739 16 | riogta be. Kihúztuk a földbõl az utolsó sátorfákat is, és
740 16 | és a szekerekre raktuk.~Az urak lóra ültek. Én is.~
741 16 | és röfögõ disznók futnak az útra mindenünnen. Ostor
742 16 | nap már aranynyilakat lõ az égre, s nappallá változik
743 17 | forognának némely kerekek.~Az én kerekeim, lám, azon forogtak,
744 17 | Nem volt énelõttem íze az ételnek s álma az ágynak,
745 17 | énelõttem íze az ételnek s álma az ágynak, mióta hazaútra keltünk.
746 17 | gondoltam, hogy leheveredek az útfélre, és elmaradok, visszatérek
747 17 | hátha el se fogad? Hiszen az utolsó napokban nem fogadott.~
748 17 | engem öltek, s õk itták az én véremet. Nekem egyáltalán
749 17 | tulajdon orrom vére folyt, az is irtóztatott. De az a
750 17 | folyt, az is irtóztatott. De az a gyönyörködtetõ kép, hogy
751 17 | Szabad-Görög!... És hát az a csata se lehet olyan veszedelmes,
752 17 | harcosokat...~Már jól elhagytuk az Isztert, amelynek neve más
753 17 | beszélgetésre állottunk meg. Az uraink elmondták, hogy Atilla
754 17 | Délben elõ kellett vennem az írószereket. Útközben három
755 17 | heve már akkor nyári volt: az urak ebéd után lehevertek.~
756 17 | Elõttem papiros és kalamáris. Az uramra néztem. Hanyatt fekve
757 17 | Tisztelettel Csáth úrnak.~Uram, az úton egyre azon gondolkodok,
758 17 | leszolgálni való, legyen az a fél éve a tiéd.~Ez a rabszolga
759 17 | Tisztelõd: ~Priszkosz rhetor~Az uram pecsétje ott volt a
760 17 | és keblemre rejtettem.~Az urak aludtak jóízûen. A
761 17 | hogy ezért ne haragudjál. Az az egy a lónak az ára, amelyen
762 17 | ezért ne haragudjál. Az az egy a lónak az ára, amelyen
763 17 | haragudjál. Az az egy a lónak az ára, amelyen eddig jártam,
764 17 | Ezt a levelet belezártam az íróasztalnak a fiókjába,
765 17 | szükséges elfancsalítanom az arcomat, mikor a szolgákhoz
766 17 | neheztelek rájuk.~- Mondjátok meg az uramnak - szóltam a lovamra
767 17 | elügettem.~Amint túl voltam az út elhajlásán, belevágtam
768 17 | kéreti, hogy engem tekintsen az úton szolgájának, noha én
769 17 | legényke.~Vigilászt meglepte az odaérkezésem.~Jó darabig
770 17 | faggatott, hogy mi dolga az én uramnak Csáthtal. Azután,
771 17 | hátra, mint a nyaktekercsé. Az arcom égett. A szívem remegett,
772 18 | hogy nem lenne-e jobb, ha az innensõ parton vonnánk sátort.~
773 18 | értik. Nemhiába mívelt nép az, de értik is a módját! Igaz-e,
774 18 | biccentett a másik -, az hát mögemlögeti a másvilágon
775 18 | aranyosan vibrált a távolban. Az Iszter talán a legnagyobb
776 18 | máskülönben csupa jóság volt az a bokros bajuszú ember.~
777 18 | ácsoltattam a fájukat: reggel az öregebbik került rája, délután
778 18 | délután meg a fiatalabbik.~Az egyik fölfeszített már mozdulatlan
779 18 | hogy nincs-e valami izenete az otthonvalóinak.~De nem olyan
780 18 | nem olyan állapotban volt az, hogy felelhetett volna,
781 18 | Nem is gondol rá, hogy az a madárka szenved. Látványosság
782 18 | Látványosság és mulatság neki. Ezek az emberek is itt ülnek. Érdekes
783 18 | Érdekes nekik, hogyan hal meg az ember. Egyebet nem éreznek.~-
784 18 | Vigilász.~- Uram - felelte az egyik hun -, itt a köcsög.
785 18 | egyik hun -, itt a köcsög. Az imént hoztam neki.~- Hát
786 18 | én. A másik már meghalt. Az arcát nem lehetett látni,
787 18 | fagylaló jeges víz folyna az ereimben. Kis idõ múltán
788 18 | mert a nap forró volt, és az út pora égetõ.~Mikor visszatértünk,
789 18 | Mikor visszatértünk, már az esti párában rengett a nap,
790 18 | parti füzestõl elõhomályzott az éj eleje.~A révészek ott
791 18 | hun megpöngette egy kövön az aranyat, s eltûnt.~Kis ideig
792 18 | Kis ideig még hallottuk az éji csöndben a jajgatást.
793 18 | lovakat lehetett hallani az éjszakában, amint halkan
794 19 | háltam, a katonák között.~Az ég felhõs volt. A hold se
795 19 | rómainak ismert szökevénnyel?~Az apokalipszis szörnyûségei
796 19 | gondoltam, rózsaszínûvé vált az éjszaka, s rémek helyett
797 19 | rabjaivá.~Emberi törvényt az emberi szívre ráabroncsolni
798 19 | mellemen. Hervadt volt már, de az illata még érzett.~- A te
799 19 | érzett.~- A te lelked ez az illat, Emõke. Te adtad nekem
800 20 | 20~Csakazon az úton mentünk megint Atilla
801 20 | pénzen szereztük útközben az élelmet. Eszlász meg egy
802 20 | mondotta -, ott mindenki az én vendégem!~No, igazi úr!~
803 20 | érkeztünk, ahol Emõkével az a szóváltásom volt, bejártam
804 20 | álldogált ott magában, ahol az a találkozásunk volt Emõkével.
805 20 | gondoltam -, ha elásnám a tövébe az aranyaimat? Ki tudja, mi
806 20 | társaság már elõrehaladt. Az úton nem jött utánunk senki.
807 20 | elsõ szerencsés gondolata. Az az elásott pénz segített
808 20 | szerencsés gondolata. Az az elásott pénz segített vissza
809 20 | építettem meg a tenger partján az én boldog kis hajlékomat.~ ~
810 21 | kutyák a nyelvüket lógatták az árnyékon is.~A város szélén
811 21 | lovast küldött elõre, hogy az érkezésünket Atillának megjelentse.~
812 21 | elhûlve néztünk reá. Részeg ez az ember, vagy megveszett?~
813 21 | Eszlásznak, és látszott az arcukon, hogy a parancsára
814 21 | is elsápadt.~- Tiltakozom az ilyen bántalom ellen! -
815 21 | ízben is nálunk?~Eszlász az úton mindvégig együtt ivott
816 21 | akkor már sejtettem, hogy az a rókaképû Vigilász rossz
817 21 | Vigilászt motozták meg elõször. Az inge alatt egy bõrövben
818 21 | mint a csecsemõkoporsók. De az a láda olyan nehéz volt,
819 21 | Itt várok estig, míg az emberek és barmok pihennek -
820 21 | hogy Eszlász megrohanja. Az a vékony lábú tiszt annyi
821 22 | föltekingettem Csáthéknak az ablakaira meg Rika királynénak
822 22 | megkönnyebbülésemre nem láttam senkit az ismerõs hölgyek közül.~Egyenesen
823 22 | egy nagy terembe, amelynek az egyik oldala kelet felõl
824 22 | Mikor beléptünk, Atilla az oszlopok alatt állt. Olyanféle
825 22 | és finom gyolcsból való. Az ing fölött azonban ujjatlan
826 22 | Vigilász. Megmotoztuk. Ezeket az aranyakat találtuk nála.~
827 22 | ládát, s föl is nyitották. Az arany egyetlen nagy bõrzsákba
828 22 | nyolcszáz szolidus. Nála volt ez az öv is. Szintén arany van
829 22 | Priszkosznak a rabszolgája. Az úton csatlakozott hozzánk.
830 22 | belõle.~S letette a levelet az aranyhalomra.~Atilla keresztbe
831 22 | cseléd és sok barom kell az ilyen útra. Hol lovat kell
832 22 | venni, hol ökröt. Aztán hát az élelem... Néhány rabszolgát
833 22 | kiváltottam volna...~Elakadt. Az arca sápadt volt. Homlokát
834 22 | csattant reá.~De még az oszlopok is reszkettek ottan.~
835 22 | erõltet magára. Folytatta:~- Az úton nem volt költséged
836 22 | volna is, ennek a pénznek az ezredrésze is bõven elég,
837 22 | testõr kivonta a kardját. Az ércnek az a hideg csesszenése...,
838 22 | kivonta a kardját. Az ércnek az a hideg csesszenése...,
839 22 | a hideg csesszenése..., az a csend..., a további parancsra
840 22 | sikoltott a fiú.~S térdre esett az apja elé.~- Apám!~- Uram -
841 22 | Hát beszélj. De amint az elsõ hazug szót kimondod,
842 22 | kezdett Vigilász vacogva -, ez az arany bûndíj... A te felséges
843 22 | felséges életed díja...~S az arca olyan volt, mint amilyen
844 22 | volt, mint amilyen csak az akasztófa alatt álló ember
845 22 | álló ember arca lehet.~- Az elején kezdd - parancsolt
846 22 | tengert, a régi Bizánc falait, az Aranykaput, a temetõt, a
847 22 | folytatta:~- Mindent elmondok az utolsó hajszálig igazán.
848 22 | csupán belsõ embere vagyok az uramnak, s én is a testõrségnek
849 22 | vagyok. Negyven szolidus az esztendei fizetésem, és
850 22 | mellemen.~Vigilász folytatta:~- Az eskü után így szólt Krizafiosz: „
851 22 | hogy Átilla hamarabb lássa az õseit, mint ahogy a természet
852 22 | hogy a csillagok állnak az égen, de némelyik lehull.
853 22 | micsoda madárnyelven szóltok. Az ajánlat világos: az én dolgom
854 22 | szóltok. Az ajánlat világos: az én dolgom az, hogy megöljem
855 22 | ajánlat világos: az én dolgom az, hogy megöljem Átillát,
856 22 | Átillát, a ti dolgotok meg az, hogy adjátok a palotát
857 22 | egyenesen Krizafiosz. - Az én nyelvemmel a császár
858 22 | velünk, ha Vigilász elvégzi az elbeszélést? Hiszen ez a
859 22 | vihar tombolhat máris ennek az embernek a lelkében!~És
860 22 | fölfeszítik.~Csak percek kérdése az életünk.~- Krizafiosz fölkelt -
861 22 | azonnal oda akarta adni az ötven font aranyat. Azonban
862 22 | megszagolhatnák, hogy sok az arany nálam, aztán megérkezésünkkor
863 22 | borotvált állú hun volt az az Edekon. Az arca becsületes,
864 22 | borotvált állú hun volt az az Edekon. Az arca becsületes,
865 22 | állú hun volt az az Edekon. Az arca becsületes, és apró
866 22 | fûszál a fa tövén. A fa az életük. Számukra más élet
867 22 | Érzik, hogy ha a fa ledõl, az õ gyökerük is kiszakad vele.~
868 22 | aztán ettõl megizenem, hogy az ötven font aranyat mikor
869 22 | csodálkozott Edekon úrnak az okosságán.~„Bölcs a te beszéded -
870 22 | és csak negyven szolidus az évi fizetésem.~- Folytasd! -
871 22 | Krizopoliszt nézegették, az asztalnál csak hárman maradtunk.~
872 22 | Maksziminoszt küldi majd veled. Az elõkelõ ember: tekintetes
873 22 | megkönnyebbülten lélegzett:~- Hála az égnek, hogy te is bizonyítod
874 22 | égnek, hogy te is bizonyítod az ártatlanságomat. Hát eljöttünk:
875 22 | a visszatérésre s utána az egyedül való eljövetelre.~
876 22 | pénzünket költsük. Miért voltunk az õ vendégei? Kelepce volt,
877 22 | elhazudni ne lehessen.~És ez az ostoba ember maga mellé
878 22 | civilizált urakat a buta barbár az ellene szõtt hálóban fogta
879 22 | Lássuk: micsoda írás az.~Ha engem is elõfog ez a
880 22 | szolga - mondta Eszlász is - az úton csatlakozott hozzánk. -
881 22 | neked ez a rabszolga, uram? Az van a levélben, hogy tudós.~
882 22 | súlya alatt. Érezte, hogy az élete vagy halála fordul
883 22 | fordul meg abban s percben az Atilla fejében.~A fia még
884 22 | s a veszedelem érzetében az apja lábához húzódott. Remegett,
885 22 | nyárfalevél.~Oly kínos volt az a perc, hogy Vigilász végre
886 22 | fuldokló:~- Uram, csak ezt az ártatlan fiút ne bántsd!
887 22 | könnyei végigcsordultak az arcán. A padlóra borult
888 22 | görög és latin rabszolgákat. Az én sorsomra ezzel fekete
889 22 | pénz - mondotta nyugodtan - az én vérem díja. Még ma osszátok
890 22 | szavakat csapod a szeme közé az én nevemben: „Theodóziusz
891 22 | rabszolgájává. De nem becsületes az a rabszolga, amelyik az
892 22 | az a rabszolga, amelyik az urának az életét orgyilkos
893 22 | rabszolga, amelyik az urának az életét orgyilkos szándékkal
894 22 | szándékkal kerülgeti!”~Fölkelt.~Az urak is mozdultak, hogy
895 22 | font arany váltságdíjat hoz az apjáért. Addig az apja bilincsekben
896 22 | váltságdíjat hoz az apjáért. Addig az apja bilincsekben és börtönben
897 23 | vagy zsákra várt, amelyben az aranyat elviszik. Tekingetett
898 23 | Uram - szólottam neki -, az én aranyaimat... Most már
899 23 | Most már tudhatod, hogy az én aranyaim nem a bûnös
900 23 | rabszolgának pénze nincsen. Ami az övé, az az uráé. Ha pénz,
901 23 | pénze nincsen. Ami az övé, az az uráé. Ha pénz, ha gyermek,
902 23 | nincsen. Ami az övé, az az uráé. Ha pénz, ha gyermek,
903 23 | pénz, ha gyermek, ha állat, az uráé.~- Éppen azért kérem -
904 23 | szavaimat, aztán intett, hogy az erszényemet fölvehetem.
905 23 | Apám talán él még.~- Mi az apád?~- Szegény parasztember.~
906 23 | haj, fehér szakáll - csak az állát beretválta ki. A kezében
907 23 | Mit tudsz? - bübögött az öreg.~S végigszemlélt, mint
908 23 | végigszemlélt, mint valami lovat.~- Az uramnak megírták - feleltem
909 23 | néztem rá: kell-e még több?~Az öreg is nézett, mint valami
910 23 | meglássuk - mondotta, és az öreghez fordult: - Adjatok
911 23 | s bizonyára sápadt is.~Az öreg fõrab szótlanul indult
912 23 | Hallgattak. A sarokban az egyik nõ avzon nyelven szólt
913 23 | hogy a nyaka kissé hosszú.~Az öreg Csokona visszatért,
914 23 | öreg Csokona visszatért, és az istállóba vezetett. Nagy
915 23 | vezetett. Nagy faépület volt az, s láthatóképpen sok ló
916 23 | telelni benne. De abban az órában csupán két ló unatkozott
917 23 | unatkozott a jászol mellett.~Az istálló egyik oldalán sok
918 23 | légy.~Elborzadtam, hogy azt az utálatos helyet megláttam.
919 23 | helyet megláttam. Ez lesz az én tanyám? Én otthon Konstantin
920 23 | gazdám tiszta kis tornácán. Az ablakban virág. A falon
921 23 | Nem alhatnám? - mondottam az öregnek. - Engedd meg, hogy
922 23 | Leterítettem a szénaboglya tövén, az árnyékban. És ráheveredtem.~
923 23 | Estefelé hozzám tassogott az öreg. Látta, hogy nem alszom.~
924 23 | De nem hálhatnék-e én itt az éjjel is? Mert sohase bántam
925 23 | hogy. Érdöme szerint.~- Az úr-e a jobbik vagy az asszony?~-
926 23 | Az úr-e a jobbik vagy az asszony?~- Hát az úr bizony
927 23 | jobbik vagy az asszony?~- Hát az úr bizony keménykezû. Az
928 23 | az úr bizony keménykezû. Az asszony meg számon szedi
929 23 | volt, de már nem értette az õsei nyelvét. Ifjúkorában
930 23 | Nem erõltetik beléd.~- De az a sajt lósajt, ugye?~- Nem
931 23 | disznó robogott be a kapun az ólak felé.~A cselédek nagy
932 23 | cipelték nekik a moslékot.~Az öreg fölkelt. Eltette a
933 24 | 24~Hajnalban az a veszett lárma ébresztett
934 24 | tehénbõgés, emberi hujjogás.~Az emberek is a nappal kelnek.
935 24 | Ilyen szép sarut, mint az enyém, erre nem is látni.
936 24 | szolgák:~- Hé, görög! Be az úr elé.~A család az emeleti
937 24 | Be az úr elé.~A család az emeleti verandán ült. Tej,
938 24 | szalonna, égett bor állott az asztalon. Emõke a két gyermek
939 24 | mikor beléptem. Meghajoltam. Az ajtó mellett maradtam, és
940 24 | szememet, mint rabnak illik az ura elõtt.~- Mi van a kezedben? -
941 24 | Ami a rabé, a gazdájáé az - szólt az anya is.~Visszavonultam
942 24 | rabé, a gazdájáé az - szólt az anya is.~Visszavonultam
943 24 | anya is.~Visszavonultam az ajtó mellé.~- Gondolkodtam
944 24 | hát a rómaiaknál furcsa az a szokás, hogy tanítót állítanak
945 24 | mit illedelmeskedjek én az ilyen barbárnak, aki lóhúst
946 24 | elzsebeli a szegény rabnak az erszénykéjét?~- Az ember
947 24 | rabnak az erszénykéjét?~- Az ember csak neveléssel válik
948 24 | eszesnek látszik.~- De hát mi az isten fekete csudájára taníttassuk
949 24 | Szellemi kincstár?” Mi az a „szellemi kincstár”?~-
950 24 | van gyûjtve a könyvekben, az évek sok elmúlt százai óta.~-
951 24 | akkor matematikára.~- Mi az isten fekete csudája az?~-
952 24 | az isten fekete csudája az?~- A számolás tudománya,
953 24 | számolás tudománya, uram.~- Hát az mire való? Én sose olvastam
954 24 | lovam vagy tehenem hiányzik. Az aprójószág hol több, hol
955 24 | kulcsár: tartsa észben, az! Hát még mit tanítanál?~-
956 24 | Okos embernek jó ismernie az országokat, hegyeket, vizeket;
957 24 | népét, ahova õ akarja. A fõ az, hogy a nép füves helyen
958 24 | históriát, vagyis történelmet. Az arról szól, uram, hogy akik
959 24 | használhatlak. Ideiglen az lesz a dolgod, hogy engem
960 24 | köszönsz. Csudálom, hogy az úr pofon nem csapott.~ ~
961 25 | Szerencsés jó reggelt adjon az Isten - bólongtak a szolgák -,
962 25 | kedves egészségedre váljék az éccakai nyugodalom!~Csáth
963 25 | ménesbe. Iszen...~- Hát akkor az öreg Balkánt.~- Nyergesen?~-
964 25 | Melléje siettem.~- Jártál te az uraddal a császári palotába?~-
965 25 | úgy öltik magukra, mint az ünnepi ruhát. Én a hétköznapi
966 25 | kormányoz voltaképpen, de az meg egynehány tanácsosnak
967 25 | meg egynehány tanácsosnak az eszével. Már láttam, hogy
968 25 | rabszolga nem szólhat, csak ha az ura kérdezi.~- Nem baj -
969 25 | deres paripát választott ki. Az volt a Füst. Azon kellett
970 26 | benyargaltam, és fölfutottam az emeletre.~A folyosón Emõke
971 26 | jöttél vissza?~A ruhájából az a finom illat áramlott reám,
972 26 | nyitott ajtón át a szobába.~Az ruhásszoba volt. A falakon
973 26 | közel hajolt hozzám, hogy az orra csaknem érintette az
974 26 | az orra csaknem érintette az orromat: mintha a szemembõl
975 26 | Priszkosztól. Levelet írtam az õ nevében. Mindez csak azért,
976 26 | a rózsára.~Aztán megint az arcomra fagyott a szeme:~-
977 27 | erõsebb sajtó alá került az érzékenységem.~A cselédek
978 27 | hogy a foglyok váltakoznak az udvaron. Legfeljebb ha annyi
979 27 | senkinek eszébe nem jut az én kiváltásom, megvetõen
980 27 | mandulatej mosdóvízrõl.~Az említett Kopi vízhordó és
981 27 | mindenes volt. A vizet csak az udvarról hordta a konyhába,
982 27 | gonoszul. Szolgája vagyok az uramnak, de nektek is szolgátok
983 27 | horgas orrú cseléd -, ahogy az úrnak elmondta, hogy mit
984 27 | Azt hallottam, hogy ma az úrral ebédelsz!~- Kutyának
985 27 | asztala körül - mondta Uzura, az ajtónálló.~- Érti ez a hízelgést -
986 27 | fekete kazár -, úgy hajlong az úr elõtt, mint valami római
987 27 | mûveletlen emberek olyanok, mint az ebek: nem tûrik az idegent,
988 27 | mint az ebek: nem tûrik az idegent, amíg meg nem szokják.~
989 27 | el: õ mérte ki a tányérba az ételemet. Hát akármilyen
990 27 | akartok - mondottam -, én nem az ételt köszönöm meg, hanem
991 27 | meg, hanem a fáradságát. Az ételt a gazda adja, Rába
992 27 | magamon. De haj, nem volt az soha a nyomorúság láncán,
993 27 | hanem kénytelenség is. Az ínséges megeszi a fakérget
994 27 | kígyó. Minden fájt, még az ostoba szó is.~Hallgattam
995 27 | Eb nem volt õnáluk, mert az egyik gyermeket megharapta
996 27 | szokták adni a táltosoknak. Az persze, hogy sánta volt,
997 27 | konyhából, s õt is odahajtja az éhség a többi közé, hol
998 27 | éhség a többi közé, hol az egyik, hol a másik csíp
999 27 | gondolkodón. A többi tyúk elszéled az istállók köré: vidáman kapirgálnak.
1000 27 | köré: vidáman kapirgálnak. Az az egy ott marad magányosan
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2174 |