1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2174
Part
1001 27 | vidáman kapirgálnak. Az az egy ott marad magányosan
1002 27 | Milyen furcsa, gondoltam: az állatok között is van gyûlölt
1003 27 | nap múlván azonban elmúlt az ijedtsége: egyre közelebb
1004 27 | nézett reám. Még késõbb az ölembe is beleült, és engedte,
1005 27 | szereti, ha simogatják.~Az a tyúk aztán annyira szeretett
1006 27 | találtam magam mellett. Ült az ágyam alatt, és várta az
1007 27 | az ágyam alatt, és várta az ébredésemet.~ ~
1008 28 | semmi egyéb. Csak épp hogy az északi és keleti szél ne
1009 28 | éjjelre lebocsátották.~Az emberek is megváltoztak.
1010 28 | csatlósa voltam Csáthnak. Az istállóban való alvást megszoktam.
1011 28 | is néha miatta, de mikor az idõ hidegre fordult, az
1012 28 | az idõ hidegre fordult, az állatok melege enyhítette
1013 28 | állatok melege enyhítette az állapotomat.~Emõkét mindennap
1014 28 | legszerencsésebb boldogtalanja.~Az következett volna, hogy
1015 28 | mondotta fenyegetõen -, hogy az életeddel játszol, semmiért?~-
1016 28 | rabszolgád.~Rám nézett. Az arca nyugodt volt. Megálltam
1017 28 | Egyszer meg ott ültem búsan az ajtó elõtt. Annyira elmélyedtem
1018 28 | valami köszörült kõben. Az õ rabja vagyok, tehát a
1019 28 | tehát a mûveltségem is az õ mûveltsége. Hordozott
1020 28 | Hiába példálóztam neki, hogy az ebédlõjében nem okos rendben
1021 28 | emberek, a fejetlen emberek, az egylábúak neki mind hihetõk
1022 28 | voltak.~De ez tartotta bennem az életet, a lelki fensõségnek
1023 28 | inkább Emõke látásától.~Az udvari rabszolgák - vagy
1024 28 | kerültem, hogy ne lásson.~Mikor az elsõ hó leesett, dideregve
1025 28 | mellett. A kezem kék volt, s az orrom vörös. Érezhette,
1026 28 | uram - feleltem búsan -, az öreg Csokona olyan ronda
1027 28 | süveg, a lóháton járás. Csak az õszi viselet nem tetszett
1028 28 | viselet nem tetszett még. Az emberek olyanok, mintha
1029 28 | valami rokonságban volnának az állatokkal; lovon ülõ medvék.~
1030 28 | köntöst és borjúbõr csizmát.~Az asszony pörölt vele.~- Megbolondultál-e -
1031 28 | körökben nemigen hallottam.~Az asszony elkotródott.~A ruha
1032 28 | örömem.~Bezzeg leestem hamar az egembõl! Mikor a ruhát fölpróbáltam,
1033 28 | nõcselédek kacagtak, mikor az öltözõbõl kimásztam. Maga
1034 28 | Elõkiáltotta a házbelieket is. Az asszony is nevetett. De
1035 28 | Szerettem volna leszórni az állatbõrt, s elbujdosni
1036 28 | csak fõzésre-sütésre való az. Az emberek künn csopor
1037 28 | fõzésre-sütésre való az. Az emberek künn csoportoznak
1038 28 | is takaró. Ha csikorgós az idõ, kesztyût is öltenek.
1039 28 | nõk is más ruhában járnak. Az úri nõk fejérõl a fátyol
1040 28 | nyest- és menyétprémek.~Az én hajam megnõtt, vállig
1041 28 | palotában, s reggel felé az uramat többnyire másodmagammal
1042 29 | felé kell eléje mennem. Hát az olyan délutánokon betelepedtem
1043 29 | Széles, nagy tûzhely volt ott az egyik sarokban, üstök és
1044 29 | gulyások is, akik behúzódtak az állatokkal együtt a mezõrõl,
1045 29 | szolgák meg én és Csokona, az öreg kulcsár. Néztük a tüzet.
1046 29 | valami áhítatos mulatsága az. Nyári estéken is tüzet
1047 29 | a padláson terítgettek. Az idõ napalkonyat felé járt,
1048 29 | szeretnék veled beszélni. Mert az én anyám is római alattvaló
1049 30 | köntösû lovasok állítanak be az udvarunkba. Az egyikben
1050 30 | állítanak be az udvarunkba. Az egyikben megismerem Vigilásznak
1051 30 | kábuldoztam.~Végre megszólítottam az egyik szolgát görögül:~-
1052 30 | Krizafiosz úrnak a feje?~- Az: a feje. Hol a feje?~- Hol
1053 30 | a bajuszom és szakállam az utóbbi hónapokban erõsen
1054 30 | mindjárást.~Látom, hogy levél van az asztalán, s még a pecsét
1055 30 | Uram - könyörögtem neki az úton -, ha rólam is van
1056 30 | Konstantinosznak:~- Olvasd.~Az a Konstantinosz római eredetû
1057 30 | alázatos írásommal, mert az én kedves szolgám, Zéta,
1058 30 | fogva neveltem s tanítottam. Az volt vele a célom, hogy
1059 30 | amit meg is érdemel, mert az elméje kitûnõ, s becsületessége
1060 30 | fiúnak valami megzavarta az eszét. Elszökött tõlem,
1061 30 | való vázát visznek neked. Az én csekély ajándékom ez.~
1062 30 | felesége a vázát forgatta az ablaknál. Emõke végighallgatta
1063 30 | volna belezárva, úgy fuvallt az orrán át.~- Avagy nem Priszkosz
1064 30 | Ott van a gerenda alatt az öregházba.~Az asszony is
1065 30 | gerenda alatt az öregházba.~Az asszony is gyanakvón nézett,
1066 30 | Te írtad?~- Én.~- Hát az a levél hamis volt?~- Nem
1067 30 | Csáthban egyszerre megbõdült az állat. Nem várt magyarázatot.
1068 31 | vagyok.~Nõk állnak körül. Az egyik az ágy lábára borulva
1069 31 | Nõk állnak körül. Az egyik az ágy lábára borulva sírdogál.~
1070 31 | Lehúzta rólam a köntöst, és az ölébe fogta a fejemet. Mostak.~
1071 31 | Késõbb ismertem meg azt az embert, hogy micsoda becsületes
1072 31 | lélek.~A seb okozta-e vagy az a sötétség, amely a lelkemre
1073 31 | két ajtónálló volt hun, az egyik a vastag derekú Uzura,
1074 31 | vastag derekú Uzura, a másik az óriástermetû, de gyermekhangú
1075 31 | összeszoktak velem. Nekem az ember a betûismeretnél kezdõdött.
1076 31 | vagy legalábbis Vergiliust, az énelõttem állat volt.~Hát
1077 31 | õket. A gazdámat is.~Csak az egy Emõke volt, akivel nem
1078 31 | eltûnõdtem, hogy mi is van azon az arcon, amely engem így elbûvölt.
1079 31 | a különös zenés hangot, az már megfogja. Abban a pillanatban
1080 31 | pillanatban széppé válik az az arc s a nõi teremtés.
1081 31 | pillanatban széppé válik az az arc s a nõi teremtés. S
1082 31 | lám, a galamb sem ismeri az ábécét, mégis kedves. Galambot
1083 31 | láttam, mennyire nem ismeri az ember az embert!~A nõk valamennyien
1084 31 | mennyire nem ismeri az ember az embert!~A nõk valamennyien
1085 31 | kénytelenül is hódolnak az én mûveltségemnek.~Nem:
1086 31 | Ma is különös nekem, hogy az a tyúk jutott elõször eszembe.
1087 31 | tyúkok? Ott hálsz-e még az ágyam alatt?~Õ mindenre
1088 31 | hogy Emõke ül mellettem, s az õ keze az a kellemes.~Mellette
1089 31 | ül mellettem, s az õ keze az a kellemes.~Mellette Dzsidzsia
1090 31 | szoba világos.~Amint azonban az én nyitott szememet látja,
1091 31 | A férfi fegyvert visel az oldalán, a nõ és a rabszolga
1092 31 | rettenetes halállal ölet meg az apám.~- Azt is tudom.~-
1093 31 | soha nem leszek. Ha csak az árnyékodat látom is, boldog
1094 31 | víz marad, én iszom meg. S az a víz nekem édes, mint a
1095 31 | csak azt mondd meg, azt az egyet: te adtad-e a rózsát?~
1096 31 | Miért tagadod? Téged az igaz szó semmire nem kötelez.
1097 32 | Dzsidzsia ült nálam. Ült az ágyam mellett, és leste,
1098 32 | Hát nincs odaki?~- Odaki? Az almafák virágzanak.~Annyi
1099 32 | A világ zöld volt már. Az udvaron kotlósok vattyogtak,
1100 32 | vattyogtak, kislibák legeltek. Az égboltozat kék volt. Fecskék
1101 32 | Odavezettettem magamat az új fûbe. Tollas ördögkém
1102 32 | káricálva:~- Káá-ká-ká...~Mi az a csodálatos gyógyító ereje
1103 32 | áhítja? Ahogy ott hevertem az áldott verõfényben, úgy
1104 32 | megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe.~Az
1105 32 | az örök világmindenségbe.~Az én táltosom utoljára látogatott
1106 32 | fölszabadulok - feleltem -, az elsõ arany, amely a kezembe
1107 32 | egyszer, aztán megsimította az arcomat.~- Csak feküdj a
1108 32 | orvos volt. Átilla most is az õ poharából iszik. De nem
1109 32 | Persze csak bocorogtam az udvaron. Csáthné két rend
1110 32 | adott: gyolcsból valót. Az nagy öröm volt nekem. Hegyesre
1111 32 | látom, amint éppen kinéz az ablakán:~- Te vagy-e, görög?~-
1112 32 | engem azzal a levéllel?~Az asszony meg az apja ott
1113 32 | levéllel?~Az asszony meg az apja ott ült a szobában.
1114 32 | átlebbent a másik szobából, és az ajtófélfának támaszkodott.~
1115 32 | volt, de csatába kísérte az urát, s vitézkedett. És
1116 32 | Tekintete meleg sugárral állt az arcomon.~Csáth azonban megint
1117 32 | nevelt!~- Nem bíztam, uram, az udvarban. Ott nõk kormányoznak.
1118 32 | téged, uram, és kivizsgáltam az arcodból, hogy jó ember
1119 32 | add vissza ennek a fiúnak az erszényét.~- Kérlek, uram -
1120 32 | nem arany! - rikkantotta az asszony. - Majd bizony!
1121 32 | amiért gyógyított. Elég az neki.~Az asszony mostohaanyja
1122 32 | gyógyított. Elég az neki.~Az asszony mostohaanyja volt
1123 32 | csak azt gyakoroltam, amit az egészséges karommal lehetett.
1124 32 | akik mindent megmutattak az íjhúrsodrástól a ló hátán
1125 32 | röstelkedve tapasztaltam az elsõ napon, hogy a lovaktól
1126 32 | kellett tanulnom. Hogyan tudja az valamennyi: melyik kürtszó
1127 32 | kiszélesedett a raj, mint a legyezõ. Az ellenség többnyire egy nyírfaliget
1128 32 | magyarázták nekem külön, hogy az igazi harcban a lóval való
1129 32 | parancsolni tudás a fõ tudomány. Az ellenség megszakadozik,
1130 33 | sátorok során. Hát persze: az áldozatállat a papé. Ha
1131 33 | Ha más költi el, akkor az áldozatnak nincs foganatja.~-
1132 33 | táltos?~- Amoda átal, ahun az a fehér gödölye ugrál.~-
1133 33 | A legemeltebb sátorban az öreg vak Káma lakott. Az
1134 33 | az öreg vak Káma lakott. Az még Balambér idejében kezdte
1135 33 | gondolkodni. Annak a papnak az a híre volt, hogy belelát
1136 33 | volt a sátora, csakhogy az övé terebélyes. Árnyékvetõ
1137 33 | Árnyékvetõ ernyõk is voltak az elején.~A sátor elõtt sok
1138 33 | gyermek játszott. Valamennyi az õ unokája. Vidám lármájukat
1139 33 | tudott valami különöset.~Az öreg Káma volt a fõpap és
1140 33 | botjával fölkavarintott az ég felé, s meg is szûnt
1141 33 | ha Isten is úgy akartra.~Az öreg Iddár volt az áldozó.
1142 33 | akartra.~Az öreg Iddár volt az áldozó. Nagy fejû, vállas,
1143 33 | a levegõben megállította az ellenség nyilait úgy, hogy
1144 33 | imádsága, amellyel eltompítja az ellenség fegyvereit, s ólommá
1145 33 | fegyvereit, s ólommá változtatja az acélt is. Ha Isten is úgy
1146 33 | a markába veszi, de hát az nem nagy mesterség. Nálunk
1147 33 | nem nagy mesterség. Nálunk az utcai bûvészek tüzes vassal
1148 33 | Áldozásoknál õ metszette ki az állat nyelvét, s tartotta
1149 33 | Áldozásokkor õ vágta le az állat fejét, s tûzte póznára,
1150 33 | Áldozásokon õ fogta föl az állat vérét, s öntötte az
1151 33 | az állat vérét, s öntötte az oltár alá az üregbe, a Gonosznak.~
1152 33 | s öntötte az oltár alá az üregbe, a Gonosznak.~Sármánd
1153 33 | szüléseknél imádkozott, különösen az idegenbe menõ embereknek
1154 33 | forgószelet kézlengetéssel elûzte. Az átkokat vissza tudta fordítani
1155 33 | átkokat vissza tudta fordítani az átkozódókra.~Vitos táltos,
1156 33 | száját, a harcban lerántotta az ellenséget a lováról, és
1157 33 | Legtöbbet mégis, azt gondolom, az amulettek eladásából szereztek.
1158 33 | derék! De hát ne állj ott az esõben. Kerülj beljebb!
1159 33 | vallásúakra is.~- Hogyan?~- Az õ fõparancsolata, hogy minden
1160 33 | lógó bajuszú ember volt az a Zobogány. Úgy harmincöt
1161 33 | mozgású. Fia volt különben az öreg Kámának.~- Eszerint -
1162 33 | térítettek meg soha. Csak az idegen rabszolgák, azok
1163 33 | semmit, ne akarjon semmit. Az még a raboknak se kell.~-
1164 33 | hogy a csonttörés nem fáj az elsõ napon.~Zobogány felelt
1165 33 | minek ítéljük a harcot? Kell az, öcsém. Ha nem kellene,
1166 33 | vont:~- Mi a rossz? A jónak az anyja. Minden, ami jó a
1167 33 | szavadnak, hanem csak hogy az igazságot megtaláljuk.~-
1168 33 | embereknek a nagy csoportja.~- De az emberi faj ma még a gyerekkorát
1169 33 | verekszik a teremtett világban. Az erõs föléje kerekedik a
1170 33 | a gyengébbnek. Viaskodás az élet.~- De mink nem vagyunk
1171 33 | s mosolyogva hümmentett az orrából:~- Nem vagyunk állatok.
1172 33 | vagyunk állatok. Hm. De hátha az állatok is emberek?~- Emberek?~-
1173 33 | mindennek van elõzménye?~- Az bizonyos.~- És az elõzménynek
1174 33 | elõzménye?~- Az bizonyos.~- És az elõzménynek is elõzménye?~-
1175 33 | elõzménynek is elõzménye?~- Az is bizonyos.~- Nem is lehet
1176 33 | Nem érzed-e magadban hol az egyik állatot, hol a másikat?~-
1177 33 | hörcsög, akik vérengzõk, mint az oroszlán, vagy gyávák, mint
1178 33 | egyéb ez, ha nem maradvány az elõbbi életnek a természetébõl?~-
1179 33 | átutazása?~- Mire jó? Tudja az, aki elindított. Én csak
1180 33 | gondolom, hogy erõérzésre jó. Az értelmünk erõsödik, mint
1181 33 | Csak semmittevésbe nem. Az élet: mozgás. Mozog maga
1182 33 | Teremtõ is szüntelenül. Az embernek is mozognia, alkotnia,
1183 33 | között. De egyre világosabb az értelmünk, jobb a szívünk,
1184 33 | szem láthat. A lelki szem, az még nem nyílt meg bennetek.~
1185 34 | furcsákat álmodhatott abban az idõben.~Addig mindig csak
1186 34 | vacsorámat, s aludtam, mint az ólom.~Emõkét nem láttam
1187 34 | riogtak a palota tornyán, és az elõszáguldó lovasok diadalmasan
1188 34 | üvöltötték:~- Itt a fej! Hozzák az orgyilkos fejét!~Hozták
1189 35 | véltem eleinte. Gondoltam, az ilyen barbár népnek evés-ivás
1190 35 | Ebben is tévedtem.~Azok az ebédek csak ünnepi alkalmakkor
1191 35 | követeket vendégelt meg. Máskor az ebéd mindig tanácskozás
1192 35 | különbséget meghányták-vetették.~Az öreg szava mindig sokat
1193 35 | hátulsó sarkában dolgozott az az ember. Többnyire lovat
1194 35 | hátulsó sarkában dolgozott az az ember. Többnyire lovat patkolt,
1195 35 | bélyeget sütött. A bélyeg csak az volt, ami a családi jelvény:
1196 35 | a hun fiúk összeszedték az ellõtt nyilakat, és a bélyegek
1197 35 | szerint visszaosztották.~Az én nyilaim fenyõfából készültek.
1198 35 | felsõ felén, Atilla körül az asztalnál. A király mellett
1199 35 | Urkon, Zsögöd, Csomortán, az öreg félkezû Barakony (Csáthnak
1200 35 | félkezû Barakony (Csáthnak az apósa), Salló, Kontsagh,
1201 35 | Hargita - mind-mind a fõurak. Az asztal fehér abrosszal van
1202 35 | felé. S pajkosan hunyorog. Az arcok az asztal körül nevetõk,
1203 35 | pajkosan hunyorog. Az arcok az asztal körül nevetõk, vörösek.~
1204 35 | vörösek.~Kaza megállít az ajtó mellett. Várakoznunk
1205 35 | kell, míg Kamocsa beszél. Az uram is int, hogy várjak,
1206 35 | üdvözöljelek. S nem lehet az, hogy egyúttal arra is ne
1207 35 | követte ezeket a szavakat. Az õregek is döcögve nevettek.
1208 35 | nevettek. A vén Barakony az asztalra csapott:~- Ez az!~
1209 35 | az asztalra csapott:~- Ez az!~Atilla szintén mosolygott.~
1210 35 | csak a szeme mosolygott, az a rettenetes két fekete
1211 35 | Íme, uram - mondotta -, ez az a rabszolga, akit említettem.
1212 35 | csak a fáklyák sercegtek az oszlopokon.~- Csak egyszer
1213 35 | megelégedés látszik. Körülpillant az urakon.~Halk moraj és mozgolódás.
1214 35 | sercegnek.~- És miféle teremtés az a hölgy? - vallat tovább
1215 35 | És úgy ábrázatra milyen az a hercegnõ?~Nagy csend.
1216 35 | minden ivadéka, és hogy az arca hervadt.~A nevetés
1217 35 | nagybátyjának, Barczának az arcán öreg könnyet látok
1218 35 | Csak én állok komolyan az egész társaságban, mint
1219 35 | egyszerre. Végre Atilla fölemeli az ujját, s minden elcsöndesül.~-
1220 35 | szabad várakoztatnom.~- Az udvarnál azt tartják rólad,
1221 35 | széttéped a világot.~- Nem az udvart kérdeztem. Az csak
1222 35 | Nem az udvart kérdeztem. Az csak banda ott, az ismer
1223 35 | kérdeztem. Az csak banda ott, az ismer engem. Hanem azt mondd
1224 35 | jót, uram.~- Bõvebben.~- Az a vélemény rólad, felséges
1225 35 | király uram, megbocsáss: nem az én véleményem, de mert parancsolod,
1226 35 | igazat beszéljek...~- Csak az igazat.~- Hát az a vélemény
1227 35 | Csak az igazat.~- Hát az a vélemény rólad, felséges
1228 35 | komolyságomat megtartani.~Az emberek vonaglottak. Eszlász
1229 35 | A gazdám üvöltve verte az asztalt. Edekonban a léleknek
1230 35 | hangosan nevetni. De a többi, az szabadon eresztette a kacagását.
1231 35 | rángatta a nevetés görcse. Még az agg Barakony is pirosra
1232 35 | Én csak Atillát néztem. Az õ arcán ismét az a finom
1233 35 | néztem. Az õ arcán ismét az a finom mosolygás játszott
1234 35 | Amily sötét és félelmes volt az az arc abban a plutói komolyságban,
1235 35 | sötét és félelmes volt az az arc abban a plutói komolyságban,
1236 35 | tért haza.~Megvártam õt az ajtóban, hogy talán szól
1237 35 | herceglánynak. Hát mármost az keresztény, Átilla meg pogány,
1238 35 | pogány, s még rá Átilláról az a hír, hogy nyers húst eszik,
1239 35 | szélesen - folytatta Csáth -, az a róka Edekon nagy komoly
1240 35 | Kiadják!...~S újra megröhögte.~Az asszony is nevetett.~Emõkére
1241 35 | úri fajzat ez a görög.~Én az asztal végén csendes-megvontan
1242 35 | éreztem, hogy Emõke szeme az arcomon pihen.~ ~
1243 36 | hozzám elbocsássátok, s vele az apai örökséget is kiadjátok.~
1244 36 | örökséget is kiadjátok.~Az öröksége pedig Konstantinosz
1245 36 | követség érkezett Atillához.~Az egyik követség két barna
1246 36 | lovagoltak ki a sátrukhoz, hogy az arcuk fehérségét bámulják,
1247 36 | kapuk alatt is megbukkant. Az mindjárt összebarátkozott
1248 36 | Atilla, s vállat vont. - Az én lovaimnak kaszál ezen
1249 36 | várta még, a római választ. Az is megérkezett. Sok kincs:
1250 36 | táborba szólítsák.~És akkor az élet megváltozott.~Amerre
1251 36 | mindenütt zeng a kovácsüllõ.~Az asszonyok még a nyáron töméntelen
1252 36 | gyermekkorukban gyakorolják, hogy az elnyúltan vágtató lovon
1253 36 | Már õsszel megérkeztek az északi alánok. Hosszú lándzsájukkal
1254 36 | jöttek.~Nyomukban, mikor az elsõ hó leesett, jöttek
1255 36 | baszternek is, Ázsiából. Az asszonynép is velük. De
1256 36 | velük. De csak a fiatalja. Az is mind fegyveres. Tornyos
1257 36 | átvonulással a kazárok, akiket az elõbbi évben hódított meg
1258 36 | évben hódított meg a hun. Az íjuk másfélszer olyan hosszú,
1259 36 | célt találnak vele. A cél az ellenség lova feje. Ha a
1260 36 | népség. Még másnap is éreztem az utánok maradt vöröshagymaszagot.
1261 36 | mikor már a hun lovasság az ellenséggel összekeveredve
1262 36 | bokros szemöldökû nyilazók. Az íjuk olyan erõs, hogy a
1263 36 | A lábát szétvetve állt az egyik szekéren egy mázsás,
1264 36 | rázásától. Széles pallos lógott az oldalán.~Jöttön-jöttek,
1265 36 | Csaknem valamennyi hozta az isteneit is, kõbõl, fából,
1266 36 | Átvonultak a városon, át az eddig érkezett táborokon.
1267 36 | Atillához, bejelentették az érkezésüket, fogadták a
1268 36 | tovább.~Karácsonykor jöttek az osztrogótok. Azok már gyalognép
1269 36 | Idamér. Rettentõ nagy nép az. Valamikor az övék volt
1270 36 | Rettentõ nagy nép az. Valamikor az övék volt fél Európa: a
1271 36 | vagyis keleti gótoknak.~Az átvonulásuk négy napig tartott.~
1272 36 | rokszolánok. Lovas, nyilas nép az is. A nyergükön madzagon
1273 36 | mellett.~Egy hétig tartott az elvonulásuk.~Aztán a legközelebb
1274 36 | lakó jász nép seregelt be, az alánok idevaló raja. Már
1275 36 | fekete hunok és fehér hunok. Az utóbbiakat hunugoroknak,
1276 36 | nevet, hanem azért is, mert az arcuk fehérebb a fekete
1277 36 | Csáthnak bizonyára hunugor volt az elsõ felesége, mert Emõkének
1278 36 | magyarok szénás-zabos szekereit az ugorok követték. Halászatból
1279 36 | Halászatból élõ gyalognép az. Nem annyira nyílt harcra
1280 36 | a tábort védje, ha netán az ellenség a szekerekig nyomulna,
1281 36 | egy fehér gubás csapat, de az mind hun és hun. Mintha
1282 36 | fõvezér lóra ült, és bejárta az érkezett hadakat. Megnézte,
1283 36 | gyülevész szemétnépséget, az egymilliónál több lovat
1284 36 | egymilliónál több lovat és az ezernyi ezer szekeret, no
1285 36 | bizony, nagy nyüzsgés volt az ott a Tisza körül!~És ez
1286 36 | melegétõl megcsordultak az ereszeken lógó jégcsapok.
1287 36 | szekér vitte csupán azt az egy sátort. Egy kisebb sátorát,
1288 36 | Egy kisebb sátorát, amely az útközben való rövid pihenõkre
1289 36 | rakták.~Este ismét fagyott. Az ég felhõtlen volt. Amint
1290 36 | Amint a nap leereszkedett az éghatáron, keleten rengeteg
1291 37 | messze búgó hangon fújta az indulót. S arra mintha ezernyi
1292 37 | riogásától zajongott. Mind az indulót fújta. Sípos zenekarok
1293 37 | füstölt: sütötték nyárson az utolsó reggelit. Síró asszonyt
1294 37 | volt már készítve napok óta az udvarra. Erõs nagy négyszög
1295 37 | posztóval bélelt alkotmány. Az oldalain elõrevonható bõrleplek
1296 37 | esõbe való, szárazba való. Az egyik víziló bõrébõl készült,
1297 37 | s ötezer nyíl csupáncsak az úr számára. Az idõ fagyos
1298 37 | csupáncsak az úr számára. Az idõ fagyos volt, a szénaszálak
1299 37 | kazlak körül deresek, de az ég tiszta.~- Jó jel - mondották -,
1300 37 | drótszövettel volt bélelve az elején.~Megölelte és megcsókolta
1301 37 | gyermekeit százszor is.~- Az ég tiszta - mondta õ is -,
1302 37 | odamentem: kezet csókoltam az asszonynak s az öreg Barakonynak.~
1303 37 | csókoltam az asszonynak s az öreg Barakonynak.~A szemem
1304 37 | mégis nehezen búcsúzott.~- Az a fene álom. A hordóm abroncsa
1305 37 | szemû aranyláncomat - mondta az asszonynak - vagy valamelyes
1306 37 | tudja?... Tíz arany elég.~Az asszony sírt.~- Jaj, minek
1307 37 | velem?~Hallgatva nézett az arcomba. A szeme szomorú
1308 37 | Zéta. Jó fiú vagy, de ebben az órában oly messze állsz
1309 37 | lépett. - Megcsókolhatod az arcomat.~Talán nem lett
1310 37 | másképp érintenem, csak hogy az arcához hajoljak, s megérintsem
1311 37 | hajoljak, s megérintsem az ajkammal. De nekem megmozdult
1312 37 | gyöngéden átöleltem õt. Az arca egy percig mellemen
1313 37 | egyebet mondani, csak ezt az egy szót:~- Nárcisz... nárcisz!~
1314 37 | tengerszem.~Hát nem láthatatlan az ember?~Mikor lementünk,
1315 37 | sátoros szekér már kifordult az udvarból.~A cselédek ott
1316 37 | zokogott. Õ is kezet csókolt az úrnak. Aztán nekem meg hirtelen
1317 37 | könnyeivel.~- Isten óvjon meg! Az ég angyalai védjenek!~No
1318 37 | a bosszúságomat.~Siettem az úr után.~A nap már kétkopjányira
1319 37 | nap már kétkopjányira állt az égen.~A városon kívül magas
1320 37 | áldozták a fehér lovat.~Az öreg vak Káma a kezében
1321 37 | kezét, míg világtalan szeme az égre nyílott.~Ezernyi ezer
1322 37 | fegyveres százezrek a kardot az égnek villantva kiáltották:~-
1323 38 | Dunán. Elszéledtek, mint az árvíz. És így kétfelé váltan
1324 38 | Atilla vitte a had felét, az északi parton Csáth fõvezér.~
1325 38 | északi parton Csáth fõvezér.~Az én uram Atilla kíséretében
1326 38 | népeit, királyait. De mégis az övé az a rengeteg terület:
1327 38 | királyait. De mégis az övé az a rengeteg terület: egy
1328 38 | között lovagolok. Ména-Ságh az egyik, Csege a másik. Az
1329 38 | az egyik, Csege a másik. Az a két ravó szolga létemre
1330 38 | beszélgetett velem mindig, s én meg az út unalmait szívesen enyhítettem
1331 38 | rabságba, s ott tanulta meg az írást.~Kérdezgettem õket:~-
1332 38 | nagy római birodalmat.~- Az lesz a temetés, minõt a
1333 38 | elhamvadása után kopárság, az új tavaszban új élet.~Elgondolkodva
1334 38 | Csege szólalt meg:~- Csak az az Aéciusz ne volna a világon.
1335 38 | Csege szólalt meg:~- Csak az az Aéciusz ne volna a világon.
1336 38 | szállani...~- Átilla ellen az sem állhat meg - feleltem
1337 38 | feleltem zúgó fejjel.~- Deiszen az fene legény. Átillának gyermekkori
1338 38 | hunoknál. Együtt mulatta át az ifjúságát is Átillával.
1339 38 | ifjúságát is Átillával. Ismeri az a hun fortélyokat valamennyit.
1340 38 | Csáth. - Átillának csakugyan az a célja, hogy a germánokat,
1341 38 | ha nem hajlanak. Nagy nép az és erõs. Az alánok másik
1342 38 | hajlanak. Nagy nép az és erõs. Az alánok másik fele is nagy.
1343 38 | mondanám, uram, hogy ha azok az emberek mind szembejönnének,
1344 38 | régen meghaltak, de erre az alkalomra föltámadnának,
1345 38 | Ruszti komolyan hallgatta. S az a fanyar mosolygás játszotta
1346 38 | fanyar mosolygás játszotta át az arcát, amely a hideg talpú
1347 38 | olyan veszedelmes ember az az Aéciusz, nem lehetett
1348 38 | olyan veszedelmes ember az az Aéciusz, nem lehetett volna-e
1349 38 | megírtuk Rómának, hogy nem az õ birodalmuk ellen megyünk,
1350 38 | csak arra való lesz, hogy az adófizetõ népek lássák.~-
1351 38 | marad-e békén? Ki hiszi el az oroszlánnak, hogy eztán
1352 38 | Sõt éppen. Nem költözik az be egyik császárnak a palotájába
1353 38 | ösmered. Egy szép fehér lány az. A legszebb nõi szem tulajdonosa.
1354 38 | mozdítani a nyelvemet.~- Ki az a leány?~- Ösmered. Hej,
1355 38 | irigységgel, mikor ott láttalak az ajtaja elõtt.~- Dzsidzsia!~-
1356 38 | Dzsidzsia!~- Ugyan no! Hiszen az gyerek még. Meg aztán olyan
1357 38 | mondtam ki ezt a nevet, pedig az ég is elfeketült fölöttem.
1358 38 | Éreztem, hogy sápadt vagyok. Az a pillanat elég volt arra,
1359 38 | arra, hogy meggyûlöljem azt az embert. A markom a tõrömre
1360 38 | legény nemigen ugrálhat az olyan kisasszonyok körül.
1361 38 | virtusát, ha van. A hunok nem az apák érdemét nézik, hanem
1362 38 | hangján, hogy hazudik, de az ilyen ügyekben a hazugság
1363 38 | Mert a leánynép, hej, okos az ilyesmiben: csak rád néz,
1364 38 | efféle apróságokat hozott az az ember. A királyné mind
1365 38 | efféle apróságokat hozott az az ember. A királyné mind megvette.
1366 38 | Ottan. Alkonyat után volt az idõ, s én Aladár úrfival
1367 38 | Aladárt csuklás fogta el az úton. Restellte a leány
1368 38 | akkor...”~Köhögtem, hogy az arcomban égõ vér el ne áruljon.~-
1369 38 | kérdeztem köhögve. - Hiszen az udvarolt neki.~Vállat vont.~-
1370 39 | 39~Atillát az úton mindig magam elõtt
1371 39 | továbbá Eudoksziusz orvos, aki az õsszel menekült hozzánk
1372 39 | fejedelem, Ardarik király, az alán király, a kazár király -
1373 39 | lõdörgött néha Cerkó is, az udvaribolond.~Következett
1374 39 | udvaribolond.~Következett az urak cselédsége. Azok között
1375 39 | lovászok, egyéb belsõ rabok. Az én uramnak is két lovásza,
1376 39 | negyven-ötven ember ült mindennap. Az úr mögött ott álldogált
1377 39 | panaszkodom reá.~A had, mint az özönlõ árvíz, úgy haladt
1378 39 | került - rabolt szekerekre. Az arany- és ezüstkincsek külön
1379 39 | Helyenként még füstölgött az omladék. Égett bõrszagok
1380 39 | mellett Ardarik királynak az egyik csatlósa egy fiatal
1381 39 | néztem.~De akkor, abban az órában megint rázott.~A
1382 39 | Százával, ezrével tolongott az emberi farkas az utcákon
1383 39 | tolongott az emberi farkas az utcákon s a házakban. Mindenki
1384 39 | hurcolta a sikoltozó nõt. Az szegény kapkodott, kapaszkodott
1385 39 | kõbe, halottakba.~Fölvontam az íjamat, és céloztam: ellõttem.
1386 39 | halottak közé borult.~Ez volt az elsõ gyilkosságom.~Ha valaki
1387 39 | elkészítve várt bennünket. Az étel is készen volt.~Én
1388 39 | szinte betegen állottam az uram mögött.~Az ebéd szokatlan
1389 39 | állottam az uram mögött.~Az ebéd szokatlan csöndben
1390 39 | elõtt akkor is fatányér, az urak elõtt ezüsttányér.
1391 39 | Bálán.~Jólelkû hun úr volt az a Bálán. Érzett a hangján,
1392 39 | hangján, hogy õ is utálkozik az emberirtáson.~Három hírmondó
1393 39 | Három hírmondó érkezett.~Az egyik azt újságolta, hogy
1394 39 | Nyárson sült túzok volt az. Hol szereztek annyi túzokot?
1395 40 | 40~Az elsõ nagy állomás, ahol
1396 40 | elõször. Csak elbámultam azon az aranytól ragyogó pompás
1397 40 | emeletes, tornyos fapalota.~Az emeleten lakott a két királyi
1398 40 | csak három fala volt annak az alsó teremnek. A sarkában
1399 40 | falépcsõ kanyarodott föl az emeletre. Atilla akkor már
1400 40 | Nekár-parti frankok, akiktõl az elûzött királyfi Atilla
1401 40 | csatlakozások történtek, az õs hercini erdõ fejszecsapásoktól
1402 40 | hadat átvigye?~- Vágjátok le az erdõt! - parancsolta Atilla.~
1403 40 | következõ napon már átkelt az elöl járó hadrész és a vezetõk
1404 40 | népsokaság.~Micsoda sokaság az, amelyet Atilla hada nyom
1405 40 | meg nem találják.~De hol az a római hadsereg?~Csak arra,
1406 40 | amerre a nap lebocsátkozik az égrõl.~Mégis van egy burgundi
1407 40 | Mik nekem a földi istenek! Az én hátamat nem látja Átilla
1408 40 | fosztogató kezek. Mutatják, hogy az ott Gondikár király.~Levettem
1409 41 | Aztán megint:~- Aéciusz már az Alpesek alatt jön. Rómából
1410 41 | százezer fegyverest.~- Az alánok királya, Szangibán
1411 41 | városka falai fehérlenek.~Az a város Katalaun.~Atilla
1412 41 | odagyülekeznek.~A városka üres, mint az apró városok mind, amerre
1413 41 | egy-egy eb csahint ránk félõn az elhagyott utcákon. Atilla
1414 41 | sok lónak sok víz kell.~Az elhelyezkedés közben napokig
1415 41 | csak este csillapul le. Az éjjeli csöndben kihallatszik
1416 41 | szegény! Te légy segítõje az árváknak..., ~hogy ne kegyetlenkedjék
1417 41 | többé a földbõl való ember!~Az ostrom hajnalban ismét megmorajlik:
1418 41 | akkor ezernyi szekérrel állt az ölfa a város alatt.~Atilla
1419 41 | hírelték a jövetelüket. Csak az orleániak nem tudták.~-
1420 41 | három napot engedj, míg az emberek útra készülnek!
1421 41 | szekeret eresztett a városba. Az utcákon csakhamar megkezdõdött
1422 41 | örömének dühével szórták az utcán nyüzsgõ ellenségre
1423 42 | óhajt vele.~Ismerjük már az ilyen jeleneteket: a püspök
1424 42 | híve marad a hun népnek.~Mi az a kellõ biztosíték? A város
1425 42 | imádkozik, siránkozik. Nem akad az elõkelõk között egy család
1426 42 | elfogadja, hogy túszul éljen az oroszlánbarlangban. Kitûzik
1427 42 | gazdag családok odaviszik az oltárra minden aranyukat,
1428 42 | aranyukat, ezüstjüket. S az égre néznek:~- Könyörülj
1429 42 | Könyörülj rajtunk, Istenem.~Az ég pedig nem felel. (Mi
1430 42 | felel. (Mi a földi élet az ember életében? Azt gondoljuk:
1431 42 | tanulmányút, rövid kiutazás az örökkévalóság országából -
1432 42 | zsoltáréneklést abbahagyták, az öreg csak állva maradt.~
1433 42 | van - feleli síró szemmel az öreg püspök -, ha téged
1434 42 | öreg püspök -, ha téged az Isten küldött, akkor nem
1435 42 | Látszott Atillán, hogy meghatja az öreg úr fenséges naivsága.
1436 42 | zoltánt állított maga mellé, az utánuk özönlõ hadnak egyre
1437 42 | értünk, Atilla lovat adatott az öreg püspöknek.~- Te szent
1438 42 | szekereken, gyalog menekül az északi erdõség felé. Az
1439 42 | az északi erdõség felé. Az asszonyok hátán gyermekek,
1440 42 | nagy, lihegõ sietésben hol az asszony bukik el, hol valamelyik
1441 42 | sápadt rémület. S néz, mint az õrült.~Atilla megállítja
1442 42 | és szól Urkonnak, hogy az asszonyt vezessék eléje.~
1443 42 | biztatja, hogy ne féljen.~Az asszony a gyermekeit vonszolva
1444 42 | Atilla.~- Mind, uram! - sírja az asszony. - Özvegy vagyok.
1445 42 | városba - mondotta Atilla az asszonynak -, és nesze ez
1446 42 | gyermekeidet.~Odarendelte az asszony mellé Botár testõrt,
1447 42 | jobbra, halott balra; hullt az ember, mint a legyek õsszel.
1448 42 | Mikorra visszafordultunk, már az út mellékén halottak hevertek.
1449 42 | egyszer eldõlt, ott hagyják az útfélen. Ha értékes a fegyvere,
1450 42 | bõrdolmányos turciling.~Az ember tarajos rézsisakot
1451 42 | ötlött már elõbb is.~Hogy az az ember eldõlt, a sisak
1452 42 | ötlött már elõbb is.~Hogy az az ember eldõlt, a sisak legurult
1453 42 | panaszkodott. Harmadnap eleredt az orra vére.~- Végem - mondta
1454 42 | Megigazítottam a fáklyát, hogy az arcába lássak, s hozzáhajoltam.~-
1455 42 | gyászos órában is Emõke volt az eszemben. A másvilágra menõ
1456 42 | beszéltél vele soha! Nekem az nem kerülte volna el a figyelmemet.
1457 43 | Csáth is morgadozik:~- Mi az Isten fekete csudája!~Atilla
1458 43 | Isten fekete csudája!~Atilla az Ob folyónál hagyta Ardarikot,
1459 43 | szemben a reggeli nappal az ellenség.~A magyarázat aztán
1460 43 | ellenség.~A magyarázat aztán az elsõ római lovasok megjelenésével
1461 43 | emberünk veszett el abban az ütközetben.~A megmaradt
1462 43 | mezõn jó távolocskán tõlünk. Az a halom a két had között...
1463 43 | pestistõl való félelem volt-e az oka, vagy hogy mindig imádkoztak,
1464 43 | Én is megbosszankodtam.~- Az Isten egy. Hun isten nincsen,
1465 43 | sincsen, görög isten sincsen. Az isten: Isten; közös atyja
1466 43 | Tõled?~- A szavaimtól, az igazságtól.~Sötéten nézett
1467 43 | megmondom elõre, ami történik?~- Az csak koholás.~- De ha bebizonyosodik?~-
1468 43 | vesztett még csatát. És hát az Isten kardjáról megfeledkezel?~
1469 44 | 44~Az urak napestig ott állongtak
1470 44 | lehetett látni. S hallgattam az öreg vitézek megfigyeléseit.~-
1471 44 | megfigyeléseit.~- Ni - mondotta az egyik -, középre az alánokat
1472 44 | mondotta az egyik -, középre az alánokat állítja a római.~
1473 44 | Aéciusz. Szangibánnak a hada az. Talán gyanakszik arra az
1474 44 | az. Talán gyanakszik arra az ingadozó emberre, azért
1475 44 | csakugyan dereka-e? Hol a közép az ily rengeteg embersokaságban?~-
1476 44 | harcolsz?~- Nem is fõzök.~- Az urad oldalán?~- Nem is temelletted.~-
1477 44 | róka ez a görög - mondotta az egyik -, ezt nem ugratod
1478 44 | zsákba.~A hunok különben az úton is mindig csak harci
1479 44 | Hopp, uram Istenem, õrdög az ellenség!”~Az ilyen tanácsok,
1480 44 | Istenem, õrdög az ellenség!”~Az ilyen tanácsok, bármily
1481 44 | olyan erõs, mint a másoké, az eszem mindig helyén van:
1482 44 | látom majd, hogy veszedelmes az egészségemre az állapot,
1483 44 | veszedelmes az egészségemre az állapot, a lovamat félreugratom,
1484 44 | látom, hogy a hátán vagyunk az ellenségnek, én ordítok
1485 44 | kanyarodik elõ. Azokat is az elsõ sorokba viszik.~A mi
1486 44 | szaporán lépõ Filleinsz, az örökké mosolygó, sodrott
1487 44 | ellen! A vízigótok gyûlölték az osztrogótokat, hogy miért
1488 44 | mikor megszöktek Atillától. Az osztrogótok szintén gyûlölték
1489 44 | harcolhatnak majd egymással az alánok is!~Középen a hunok
1490 44 | majd csak akkor elegyednek az aratásba, ha az ellenség
1491 44 | elegyednek az aratásba, ha az ellenség a szekérvonalig
1492 44 | rendelte.~Beesteledett. Mintha az eget korommal festették
1493 44 | korommal festették volna be. Az õrtüzek kigyulladtak mind
1494 44 | mind a két sereg elõtt. Az õrségek olyan közel álltak
1495 44 | volna egymásra a nyilaikat.~Az utolsó parancs azon az estén
1496 44 | Az utolsó parancs azon az estén az volt, hogy a síposok
1497 44 | utolsó parancs azon az estén az volt, hogy a síposok és
1498 45 | termében égtek a fáklyák.~Az asztalon azok a csirkék
1499 45 | püspöki süveg volt a fején és az aranyos kazula a testén;
1500 45 | betûkkel írja a te nevedet. Az égen üstökös jelenti megindulásodat.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2174 |