Part

2001 61    |               eleven biztosítékul tartott az udvarában.~A nõk abban a
2002 61    |                  a társaság, mikor Atilla az elsõ tál étel után kezébe
2003 61    |                   Köszöntöm a családomat. Az én családom a hun nemzet.
2004 61    |        minduntalan félbeszakadt, mert hol az egyik hun állott föl, hol
2005 61    |                 vidám társalgás zsongott.~Az én szemem persze egyre Emõkén
2006 61    |                idegen királyfi között, és az átellenes szomszédjaival
2007 61    |                   is beszélgetett.~Azután az asztalt elbontották, s addig
2008 61    |                 Mindig õ kezdte a táncot. Az már nem rang szerint történt,
2009 61    |                 amint eszébe jutott.~Azon az estén Emõkének nyújtotta
2010 61    |             nyújtotta a kezét.~A vendégek az általános keveredésben szintén
2011 62    |                   más fejedelmeknek, akik az Adria partján teleltek a
2012 62    |            keménysége, azonnal induljanak az Alsó-Dunára, és várják meg
2013 62    |              Konstantinápolynak indulunk.~Az új császár ugyanis, Marciánusz -
2014 62    |                 hadjárat elõtt megtagadta az adót. Azt izente Atillának:~„
2015 62    |             rudunk. Marciánusz várhatott. Az idõ csak most érkezett reá.~-
2016 62    |            Csáthné sem aludott még eleget az éjjeli mulatság után - korán
2017 62    |              nézéssel, ahogyan talán csak az a nõ nézhet, aki vérpadon
2018 62    |                   Valami ilyen nézés volt az. És szólt is:~- Zéta, mi
2019 62    |               bámultam. Mit is szólhassak az ilyen kérdésre? Õ maga felelt.
2020 62    |                ingatva bámult maga elé:~- Az élet.~Én csak képedeztem.~
2021 62    |               akart mondani? - nem tudom. Az ilyen nyilatkozatokra nem
2022 62    |          kisasszonyodnak: igen szomorú.~- Az, ami nekem - felelte Dzsidzsia.~-
2023 62    |               kiváltották a patríciusnét. Az ura maga jött el érte. Megkeresett
2024 62    |                   érte. Megkeresett engem az íróházban, és megkérdezte,
2025 63    |                         63~A tavasz abban az évben korán érkezett.~Már
2026 63    |             kéklett a hun leányok hajában az ibolya, és zöld volt a mezõ.
2027 63    |                hadaktól napról napra jött az értesítés, hogy megindultak,
2028 63    |                  hogy megindultak, s hogy az Al-Duna mellett várják Atillát.~
2029 63    |                   kételkedett többé, hogy az övé a világ egészen.~Hallottuk,
2030 63    |                   világon csak egy király az, aki uralkodhatik.~Az íróházban
2031 63    |              király az, aki uralkodhatik.~Az íróházban már arról is beszélgettünk,
2032 63    |                 nép elõkelõinek.~Már csak az volt hátra, hogy meglegyen
2033 63    |             másnap indul, s magával viszi az új asszonyt is.~Hát egy
2034 63    |                 is.~Hát egy tavaszi napon az is megtörtént.~A pap délben
2035 63    |                 hivatalos. A fõterem arra az alkalomra új díszt öltött.
2036 63    |           szõnyegek takarták a falakat és az oszlopokat. A terem szögleteiben
2037 63    |       ezüstkandeláberek ragyogtak oldalt. Az asztalon ezer teríték, csupa
2038 63    |            Christi volt annak a tartalma.~Az ebéden persze én nem voltam
2039 63    |                 De a nép elõször röhögte. Az öröm zengett-bongott mindenütt
2040 63    |                Aztán mikor elõhomályozott az est, a fáklyák százezre
2041 63    |               nézni minden izgalmat, azon az estén nem bírtam föléje
2042 63    |                  Már nem a barbár vezér õ az én szememnek, hanem a szerencsém
2043 63    |                köztük Dzsidzsiát. A leány az elsõ sorban állt Gyöngyi
2044 63    |             füstös, éretlen gyerkõc. Most az arca fehér és gyöngéden
2045 63    |         kígyóztatta a teste körül. De tán az ünnep örömére több zsírt
2046 63    |             Tyuhaj!~Vagy dalt hallgattunk az itáliai hadjáratról. Egyik
2047 63    |              hadjáratról. Egyik dal ma is az eszemben van. Arról szólt,
2048 63    |           eszemben van. Arról szólt, hogy az itáliai síkságon Atilla
2049 63    |             bámultam reá. - Tudod-e, hogy az imént csodálkozva néztelek?~
2050 63    |                  szép - rebegte -, nem ér az nekem semmit.~- Nono, sose
2051 63    |       Konstantinosznak a szobája mellett. Az valamivel különb volt Rába
2052 63    |                 után felszabadítja Atilla az úri rabjait, hogy emlékezetükben
2053 63    |               mehetnek, ha akarnak. Ritka az, aki hazamegy. Az a kézszorítás,
2054 63    |                   Ritka az, aki hazamegy. Az a kézszorítás, amellyel
2055 63    |              megosztják.~Hát ez forgatott az ágyban. Reggel, mikor fölébredtem,
2056 63    |                   mint a menyasszony, aki az esküvõje napjára virrad.
2057 63    |                 napjára virrad. A sarumra az aranysarkantyút csatoltam.
2058 63    |                    és fürtökbe rendeztem.~Az ég kissé felhõs volt. A
2059 63    |              csikóbõrös kulacsból kínálta az öreg Barczának a borharmatot.
2060 63    |                beléphessenek a terembe.~S az udvaron tehenek bõgtek,
2061 63    |                 bõgtek, és birkák bégtek. Az ajándék állatok voltak azok:
2062 63    |             ráadásul a fejemet is odaadom az ördögnek ingyen.~Szabad-Görög
2063 63    |                    a holdat, és zsákokban az ég minden csillagát, az
2064 63    |                   az ég minden csillagát, az mind semmi ahhoz a kincshez
2065 63    |               kitelik - felelte Kászon -, az idõ korán kinyílt.~A beszélgetésünket
2066 63    |             fõvezérhez!... A fõpaphoz!... Az orvosokhoz!...~Mi csak eldermedtünk.~
2067 63    |                      Mi baj? - képedeznek az urak.~Edekon a falhoz dõl,
2068 63    |                 szemébõl könnyek omlanak. Az öklét a homlokára csapja:~-
2069 63    |               Meghalt! - szakadt ki a szó az emberbõl, de valami oly
2070 63    |          mindenkit. A gondolkodás megállt az emberekben. Hogy ki az,
2071 63    |            megállt az emberekben. Hogy ki az, aki meghalt? - senki se
2072 63    |                semmit - hörögte Edekon -, az asszony sikoltott, és én
2073 63    |                  Rázom..., nem felel...~S az ember a falnak dõlve zokog.~
2074 63    |                 zokog.~Megindultunk, mint az alvajárók: szótlanul, szinte
2075 63    |            szótlanul, szinte tolongva, be az ajtón, végig a homályos
2076 63    |                  a homályos folyosón, föl az emeleti lépcsõn, ahol Atilla
2077 63    |        selyemkárpit, vastag, földig omló.~Az urak sápadtan tolongnak
2078 63    |                   a sír elõtt.~S lerogyik az ágy mellett a kerevetre.~-
2079 63    |                   Megmérgezték! - ordítja az öreg Barcza.~S megragadják
2080 63    |                vad hangra összerázkódott. Az arca mint az õrülté.~Barcza
2081 63    |              összerázkódott. Az arca mint az õrülté.~Barcza is rázza
2082 63    |                  hang.~Ki térdre esik, ki az ágyra borult, de mind jajgatott,
2083 63    |                   hun nemzet! - kiáltotta az öreg Barcza.~Magam is fulladozva
2084 63    |                   Aztán a papok jöttek és az orvosok. Mindenki azt beszélte,
2085 63    |               kétségbeesés szállotta meg. Az orvosok negyedóra múlván
2086 63    |                   ruháját hasogatja vele. Az arcába is beledöfi. Jajgat.
2087 63    |                   Vége itt mindennek! Még az Istennek is!~Kászon megmozdul,
2088 63    |              kürtöt a nyakából, és csapja az oszlophoz olyan erõvel,
2089 64    |               világtalan Káma megkérdezte az elköltözött hun szellemeket,
2090 64    |            koporsóba - ez volt a felelet. Az elsõ koporsó legyen arany,
2091 64    |                legyen ezüst, mint amilyen az üstökös csillag szárnya,
2092 64    |                    mert õ erõs volt, mint az acélozott vas.~Míg a koporsók
2093 64    |               közül tolvajhad kívánja meg az aranyat. Vagy az is lehet,
2094 64    |              kívánja meg az aranyat. Vagy az is lehet, hogy századok
2095 64    |                   népfaj áll elõ, s akkor az aranykoporsót kifordítják
2096 64    |      aranykoporsót kifordítják a földbõl.~Az öreg Káma válaszolt az égi
2097 64    |                    Az öreg Káma válaszolt az égi sugallat szerint:~-
2098 64    |          szélesítsétek meg a medret, hogy az legyen a nagyobbik. Azután
2099 64    |               vizet. Idõ múltával gyöngül az emlékezet, az iszap is belepi
2100 64    |            múltával gyöngül az emlékezet, az iszap is belepi a koporsót:
2101 64    |                 nem találhatja.~Beszórták az alját virággal, falombbal.~
2102 64    |                jajgatása között helyezték az aranykoporsóba. Melléje
2103 64    |                 sokaságon át, odaérkezünk az udvarba. Ott már nincs senki.~
2104 64    |               Csak. Kérlek, esedezek. Ezt az egyet tedd meg!~- De miért?
2105 64    |               egyet tedd meg!~- De miért? Az okát mondd.~- Az éjjel borzasztó
2106 64    |                   miért? Az okát mondd.~- Az éjjel borzasztó álmom volt.
2107 64    |                 el, Zéta! Ne menj el! Ezt az egyet kérem csak tõled.
2108 64    |                egy rózsát dobtam le neked az ablakból. Fölvetted a rózsát
2109 64    |              megcsókoltad. Azt gondoltam: az én szívem az a rózsa...~
2110 64    |                   gondoltam: az én szívem az a rózsa...~A vér a fejembe
2111 64    |                   ne menj el a temetésre.~Az elsõ gondolatom az volt,
2112 64    |             temetésre.~Az elsõ gondolatom az volt, hogy felrúgom, meggázolom,
2113 64    |                   én is álmodtam valamit. Az én álmom jobb a tiednél
2114 64    |               negyven név volt a vesszõn. Az enyém is. A három velem
2115 64    |                 táltos-szolga jött utána. Az egyik ruhafélét hozott,
2116 64    |               szekérrõl a Tisza fenekére, az én kürtöm szavára valamennyien
2117 64    |                   öltözött nõ jelenik meg az ajtóban. Fölveti a fekete
2118 64    |             márványszobor állana elõttem. Az arcán hideg nyugalom, a
2119 64    |                  nem jövök. - S fölemelte az ujját. Még halkabban susogta: -
2120 64    |                  kísértetiesen fehér volt az arca. A mozdulatai is milyen
2121 64    |                 szeme minden­kinek vörös. Az övé nem. Kék árnyék környezte
2122 64    |                   a hátulsó társaimnak:~- Az övem bent maradt. Csak menjetek.~
2123 64    |                   se várakoztam: megnyílt az ajtó és belebbent a leány.~
2124 64    |                   dobta. A haja leomlott. Az arca, mint a fehér viasz.
2125 64    |                 arca, mint a fehér viasz. Az ajka szinte kék.~- Kisasszonyom -
2126 64    |          szenvedtél... Tudom, én tudom mi az a...~És vértelen ajkát nyújtotta.
2127 64    |          nyújtotta. Üdvösségem lett volna az a perc. De akkor... Hideg
2128 64    |                eldobta.~S kilibbent, mint az árnyék.~Én ott maradtam.
2129 64    |                  Mégis hát miért öltözött az a leány a ruhámba? A nõk
2130 64    |          megsértette valaki Emõkét: talán az anyja, talán valamelyik
2131 64    |                   gyászát a király iránt.~Az, hogy engem föl is akaszthatnak
2132 64    |                   volt. Amit Emõke kíván, az nekem parancs.~Összeszedtem
2133 64    |                  pap is úgy volt öltözve. Az öreg vak Káma is, aki a
2134 64    |                   fejénél állott, s egyre az égre nézett. A bús embererdõ
2135 64    |              engemet, s én mégis elhagyom az én hû népemet!~A visszafojtott
2136 64    |                mátkám szívére hajtottam. ~Az Isten áldjon meg, Rika feleségem, ~
2137 64    |                   nem mondhatod többé ezt az egy szót: atyám. ~De ahányszor
2138 64    |                ahányszor baj ér, nézz föl az egekre: ~villám lobog ottan -
2139 64    |                végül maga a nép, amelynek az egyetértést ajánlotta. S
2140 64    |                 száguld ez éjjelen!~Aztán az öreg Iddár állt a koporsó
2141 64    |               nekünk! A mi napunk leesett az égrõl! Déli magasságban
2142 64    |                sírásban tõrrel hasogatták az arcukat, hogy véres könnyel
2143 64    |                  hüvelyében. Láng lövellt az erekbe. Az anyák fölemelték
2144 64    |                   Láng lövellt az erekbe. Az anyák fölemelték a csecsemõiket,
2145 64    |              király nem volt! - ismételte az ezernyi ezer ember zokogása.~-
2146 64    |                   elõ, mint a fölkelõ nap az éjszakából. Miért térsz
2147 64    |                   hogy kiesett a kezedbõl az Isten kardja! Ó, hogy árván
2148 64    |                lehetett tovább beszélnie. Az embereket olyan õrjöngés
2149 64    |                  el, hogy a vér patakzott az arcukból. A karjukat és
2150 64    |                 karjába. A nõk elájultak. Az öreg Ardarik király is elszédült,
2151 64    |             zsoltárát. Elõttük lépegettek az összes zenészek egy bandává
2152 64    |   összehasogatottan fityegett le róluk, s az arcukat nem lehetett meg­
2153 64    |              özönlöttek a jászokkal, akik az ismert pikkelyes páncélban
2154 64    |                 hogy megismerhettem volna az arcokat, de abban a fekete
2155 64    |                fordulnom: fáklyáért, mert az est egy óra múlva leszáll,
2156 64    |                   A palota néptelen volt. Az udvaron láttam elõtte való
2157 64    |                  másikból túlnan kiömlött az összeszorult víz a mezõre.~
2158 64    |             világa mind jobban csillogott az esti sötétségben. Mindenki
2159 64    |             millió, talán több millió is. Az égen nem látszott se hold,
2160 64    |                 táborba szállott volna le az égnek minden csillaga is,
2161 64    |                 hagyták.~Nem értettem, mi az az úgy hagyták, csak annyit
2162 64    |              hagyták.~Nem értettem, mi az az úgy hagyták, csak annyit
2163 65    |               énekek voltak azok, de azon az éjen más érzéssel hallgatta
2164 65    |                   vacsoránál beszélgették az elhunyt érdemeit. Az asztalfõn
2165 65    |         beszélgették az elhunyt érdemeit. Az asztalfõn egy szék üres
2166 65    |                 egy tányér elfoglalatlan. Az elhunyt lelke ült ott: az
2167 65    |                 Az elhunyt lelke ült ott: az övé volt az a teríték.~Véltem,
2168 65    |                lelke ült ott: az övé volt az a teríték.~Véltem, hogy
2169 65    |          Felöltöztem és kimentem.~A téren az öreg Almád lantos énekelt.
2170 65    |                   a távolból.~Hátramegyek az istállóba: megtalálom a
2171 65    |                ott?~- Nem.~- Hogyan lehet az?~- Parancsolatra. Mit beszél
2172 65    |                 Nem te voltál-e mindenkor az engem szeretõ, a hû, a miattam
2173 65    |                    És én mégsem láttalak. Az én szemem arra tapadt szüntelenül,
2174 65    |                   látom.)~Fölkeltem, mint az alvajáró, és megfogtam a