1-500 | 501-1000 | 1001-1285
Part
1 Eloszo| ismer engem senki. Igaz, hogy könyvtárosa vagyok a császárnak,
2 Eloszo| vagyok a császárnak, és hogy Priszkosz szeret engem,
3 Eloszo| mondják meg majd õk is, hogy ismertek-e engem. Dehogy
4 1 | elhajtották a marháját, hogy a hunok ne õket egyék meg.~
5 1 | más választása, csak az, hogy vagy engem vigyen a vásárra,
6 1 | adtalak olcsón ennek az úrnak, hogy a szerencsének mindig az
7 1 | Azonban csakhamar megismertem, hogy milyen pajtásnak. Hát olyan
8 1 | és úgy löktem egy fának, hogy a feje koppant.~A fiúk elképedtek.
9 1 | Már akkor én is éreztem, hogy hibás vagyok valamennyire.
10 1 | hívjanak bárkit, megmondom, hogy hogyan bántak velem a gonoszok!~
11 1 | Az is megvert, de úgy, hogy a vér minden csapásán kiserkedt
12 1 | gyermek.~Azt nem mondhatom, hogy az apjuk és anyjuk elõtt
13 1 | Kedves mulatságuk volt, hogy bekenték sárral vagy még
14 1 | lábamat, s kényszerítettek, hogy ugrálva járjak. Mikor a
15 1 | Hanem mikor megfordultam, hogy kifelé ússzak, kaviccsal
16 1 | a gõgös nagyúr. Láttam, hogy a vendég iránt való tekintetbõl
17 1 | s miként int a fejével, hogy vigyenek el. Ebben az intésben
18 1 | intésben benne volt az is, hogy megkorbácsoljanak.~- Uram -
19 1 | Akkor annyira megvertek, hogy mozdulni se tudtam. Csak
20 1 | Ahogy ott nyugszom, látom, hogy a kertben az az idegen,
21 1 | itt ebben a házban, érzem, hogy meghalok!~Amint így sírdogálom
22 1 | hanem itt egy arany, hogy színe legyen a vételnek.~-
23 1 | Zétának* nevezett. Aztán, hogy ezt az asszony is hallotta,
24 1 | maradt a Zéta név.~Késõbb, hogy az asszony elöregedett,
25 1 | kedvelt. S különösen azért, hogy a könyveit, iratait érdeklõdéssel
26 1 | figyelmeztette egyszer, hogy valami ritka erõs a memóriám.
27 1 | hibátlanul. Magam se tudom, hogy hogyan van, de a szavak
28 1 | beleragadnak az elmémbe, hogy amit figyelemmel hallok
29 1 | Tõlük tudtam meg azt is, hogy a rabszolgának a nyolcadik
30 1 | az urához. Én nem tudtam, hogy melyik rendbe tartozom,
31 1 | Egy reggel különös nekem, hogy a gazdám nem szól. Én szoktam
32 1 | mind a ketten találgattuk, hogy ugyan mit jelent.~Hát mondom:
33 1 | szerint megkérdeztem:~- Hogy aludtál, uram? Mit álmodtál
34 1 | mondta egyszer a gazdám, hogy tartozik egy embernek, azé.
35 1 | még hozzá négy aranyat, hogy legyen száz.~Odatettem neki
36 1 | Neked köszönhetem, uram, hogy kiemeltél az állati sorból!
37 1 | sorból! Neked köszönhetem, hogy világossága van az értelmemnek.
38 1 | nem te tanítottál-e arra, hogy az ember csak a szívével
39 1 | ragyogott, zörgött a mellükön, hogy ámulat volt nézni. Voltak
40 1 | Továbbá azt követelte, hogy az Iszter (Duna) mellékén
41 1 | Végül az volt a kívánsága, hogy a vásár ne az Iszter partján
42 1 | a szófejtéssel! A fõ az, hogy Atilla nem nyergel.~A császár
43 1 | fejét:~- Van. Azt izeni, hogy máskor, ha követeket küldesz
44 1 | követeket Krizafioszra, hogy míg a válasz készül, kenje
45 1 | megõszült belé. Láttam, hogy miket ír, mert hiszen én
46 1 | alázatosan könyörgött Atillának, hogy ne engedje a népét becsapkodni
47 1 | a római birodalomba, meg hogy egy végleges békekötés végett
48 1 | dobogó szívet!~Éreztem, hogy elsápadok. A vértõl mindig
49 1 | uramat annyira szerettem, hogy ha maradást parancsolt volna,
50 1 | fiam, amiket gondolsz, hogy elvigyünk. A virágaimat
51 1 | mindent-mindent, amirõl gondolod, hogy a vadak közt hasznunkra
52 2 | érdeklődtünk a hun nyelv iránt, hogy miféle ebnyelv. Vigilász
53 2 | Engedelmet kértem az uramtól, hogy hadd járjak elöl a szökevények
54 2 | századoshoz, és megkérte, hogy hadd járjak a szökevényekkel:
55 2 | az. Mégis hát látszott, hogy fiatal, s az egykorúak könnyebben
56 2 | fekete két szemét. Láttam, hogy nem érti. Egy szelet kenyér
57 2 | barátságosan.~De jó volt, hogy görögül is értett: könnyebben
58 2 | nap múlva már megtudtam, hogy Deél a neve, s hogy egy
59 2 | megtudtam, hogy Deél a neve, s hogy egy Csáth nevû fõúrnak volt
60 2 | követtél el - kérdeztem -, hogy olyan nagy zsírosfazék mellõl
61 2 | Mégis...~- Csak éppen hogy... van annak egy leánya...~
62 2 | lánynak. De mégis leginkább, hogy az szereti õt, aki rá se
63 2 | megmondani, az ebattát, hogy az én nevemet ne rója rá
64 2 | apjáéba. Az volt a szerencsém, hogy ott ólálkodtam a palota
65 2 | szemöldökén, mintha azt mondaná, hogy szóval kifejezni azt a szépséget
66 2 | Bizony nem azt.~- Csodálom, hogy te, ilyen eszes létedre,
67 2 | kobakot.~Tovább vallattam:~- Hogy hívják azt a leányt?~Csak
68 2 | leányt?~Csak azért kérdeztem, hogy egy hun nõi nevet halljak.~-
69 2 | veszteném.~Nem felelt. Láttam, hogy fájdalmas már neki ez az
70 2 | fordítottam a beszélgetést.~Hogy a határra érkeztünk, lovas
71 2 | telepére. Azt gondoltam, hogy valami nagy barbár várost
72 2 | bevándoroltak. Deél magyarázta, hogy a házba csak csikorgó tél
73 2 | mondtam a hunomnak. - Igaz, hogy lóhússal éltek?~Deél vállat
74 2 | Deél vállat vont.~- Mikor hogy. A lóhús jó étel, jobb a
75 2 | az arcukat, azt mondtam, hogy rútak. Az orra valamennyinek
76 2 | látni.~Vigilász magyarázta, hogy a hun fiúk szándékosan vannak
77 2 | hozzánk: ránk hurrogott, hogy magasabbra merjük-e állítani
78 2 | áll. Akkor eszelkedtünk, hogy csakugyan illetlenség lett
79 2 | volna...~Azután megmutatták, hogy hol állíthatjuk föl a sátrainkat.~
80 2 | bár a képérõl látszott, hogy nem hun eredetû. A harmadiknak
81 2 | nevét késõbb tudtuk meg, hogy Csáth.~- Micsoda ügy hozott
82 2 | szigorúan.~Az urak rábámultak, hogy Vigilász eltolmácsolta a
83 2 | gondoljátok-e - dörögte Csáth -, hogy mi a magunk fitogtatására
84 2 | udvariasan az én uram -, hogy mi a szokás. Avagy mikor
85 2 | Atillához.~Azt gondoltuk, hogy Atilla buta barbárfejjel
86 2 | barbárfejjel küldte a kérdezõket, s hogy az uraink válasza után a
87 2 | rá tudtam volna venni, hogy hagyja békében az országunkat.~
88 2 | A király nem engedi, hogy éjjel induljatok!~Õ meg
89 2 | Furcsálltam. Késõbb értettem meg, hogy csak hozzánk alkalmazta
90 2 | engem a szégyen gyötör, hogy egy barbár így packáz velünk.~-
91 2 | ember vagy: nem gondolod-e, hogy oka van annak?~- Mi oka
92 2 | jövetelünkre. Emlékszel-e, hogy az úton egyszer ebédre hívtátok
93 2 | követet, aztán ebéd közben, hogy Theodóziuszról meg Atilláról
94 2 | Részeg volt.~- Azt mondta, hogy nem való Istent emberrel
95 2 | együtt emlegetni.~- Mondom, hogy részeg volt, hiszen tántorgott
96 2 | is.~- Tántorgott, igaz, hogy tántorgott.~- A hun urak
97 2 | De ebbõl nem következik, hogy Átillának el nem mondták:
98 2 | elalszom. Reggel látom, hogy Maksziminosszal a sátor
99 2 | ötven ember is. Látszott, hogy úré. Kettõs sátor volt,
100 2 | aranyozott képe. Késõbb láttam, hogy minden sátornak van valami
101 2 | Gõgös tokáján látszott, hogy nem cseléd.~Az rendelkezett
102 2 | tokás asszonyé, csak épp hogy a szoknyája fehér.~Ez-e
103 2 | Konstantinápolyban olyan leányokat, hogy a szépségük megcsapott,
104 2 | mint a tûz lángja. Csak épp hogy a mi lányaink nem ilyen
105 2 | elõ a teremtés mûhelyébõl, hogy azt a két álmodozó fekete
106 2 | tévedt a tekintete, s talán, hogy idegen voltam, megállott
107 2 | azokban a mélységekben, hogy láthatatlan sugarak szállnak
108 3 | sátora felé.~Csodálkoztam, hogy a gazdám bent marad, s aggódó
109 3 | haját a feje kopaszára.~S hogy elõjönnek, hévvel tanakodnak,
110 3 | grádiussal feljebb, mintsem hogy eggyel lejjebb.~Én aztán
111 3 | pillanatban nem gondoltam, hogy Atilla az. De az volt. Körülötte
112 3 | maradtak, tehát õ az.~Várták, hogy megszólítja õket. De nem
113 3 | hónapok múlván értettem meg, hogy Atilla szavai mögött micsoda
114 3 | Orcátlan eb - robbant reá -, hogy mersz a szemem elé jönni?!
115 3 | tolmácsoltad-e azt az akaratomat, hogy addig énhozzám követ ne
116 3 | valamennyiõtöket, ha nem nézném, hogy követek vagytok!~És egy
117 3 | a kardját -, nem tûröm, hogy történetesen a magam szolgái
118 3 | lógatta:~- Már bizonyos, hogy besúgták neki a barbárok
119 3 | beszélgettek? Vigilász azt mondta, hogy Atillának a haragját Edekon
120 3 | magyarázza.~De látszott az arcán, hogy hazudik. A szeme csillogott,
121 3 | király parancsát hozta, hogy Vigilász tüstént induljon
122 3 | szigorúan megtiltja Atilla, hogy római rabokat nem szabad
123 3 | mintha arról volna szó, hogy negyedórára, s meg kell
124 3 | Atilla azt parancsolta, hogy haladjunk tovább.~Három
125 4 | érkeztünk. Csak akkora tó volt, hogy egy tízéves gyerek is átszőhette,
126 4 | lónyomokról látszott a partján, hogy itatásra alkalmas. Vén nyírfák
127 4 | Annyira megzavarodtunk, hogy ahányan voltunk, annyifelé
128 4 | aznaptól kezdve úgy festeném, hogy az elkárhozottakat sötétségben
129 4 | Segítség!~Hallom azonban, hogy a többieket is húzkodják
130 4 | állt a lábán. Nem elég, hogy bõrig ázott, hanem még a
131 4 | mérges pofájú ember volt, hogy az uram még véres térddel
132 4 | Én azonban már sejtettem, hogy a rettenetes ábrázatok mögött
133 4 | s közben kérdezgetett, hogy kik vagyunk, mi járatban
134 4 | vidéken.~Tõle tudtam meg, hogy Buda király egyik özvegyének
135 4 | Csak annyi - felelte -, hogy a fehér hunok fehér birkának
136 4 | még azon éjjel megtudta, hogy miféle vendégeket hajtott
137 4 | Ugyancsak csodálkoztunk, hogy nem veszett el egy gombunk
138 4 | valót az uramnak.~Hanem hogy sokáig odajártak, mi is
139 4 | voltaképpen magamagát szemléli, hogy mennyivel különb.~Az út
140 4 | jelvénye!~De mi állt énbelém, hogy így megdobban a mellem?
141 4 | Ha annyira van is hozzám, hogy a ruhája hozzám ér, akkor
142 4 | csizmája. Látszik rajta, hogy szarvasbõrbõl készült, talán
143 4 | egyszer csak arra eszûdök, hogy megint a sátort bámulom.
144 4 | annyira horpadt az orra, hogy csak szívességbõl mondhatjuk
145 4 | az öreg úr mellett. Mert hogy úr, a hajáról láttam. A
146 5 | egynéhány marok füvet szedj, hogy a kosár szélén lelógjon,
147 5 | Szerecsen úribb.~Éreztem, hogy elsápadok.~- Uram - rebegtem
148 5 | vigyem el én.~Nem tudom, hogy miért nem ütöttek meg a
149 5 | rendjén valónak érezték, hogy aki fáradott, az lássa a
150 5 | késõ volt. Megfogadtam, hogy Csáthék sátorára rá se nézek.~
151 5 | voltam, arra gondoltam, hogy miért ne nézném meg még
152 5 | csak azért állanék meg, hogy elfáradtam. És a hónom alá
153 5 | megfordulok a sátornak.~Hát látom, hogy az a tizenhárom éves forma
154 5 | a cselédet várta. Talán hogy megszidja: miért késett
155 5 | késett a munkájával? Talán hogy az utat tovább poroztassa
156 5 | állanék.~Egyszer csak hallom, hogy közeledik... A virágon...~
157 5 | eltûnt, akkor gondoltam arra, hogy valamelyik hun leszúrhat
158 5 | egykedvûen. Vélte talán, hogy parancsot teljesítettem.~
159 5 | A kisasszony azt mondta, hogy jer vissza: ád valamit a
160 5 | feleltem méltóságosan -, hogy én szolga nem vagyok. Úr
161 6 | ismertük egymás gondolatát, hogy néha nem is kellett beszélnünk.
162 6 | Priszkosz belém nevelte, hogy a hazugság utálatosabb minden
163 6 | köszönetét küldi.~Vártam, hogy a föld megrázkódik erre
164 6 | erre a hazugságomra, vagy hogy a nyelvem kiszakad gyökerestül,
165 6 | zavartan és piszkos lélekkel, hogy ebédeljek.~Azon az éjjelen
166 6 | Hunniában járunk. Én csak azóta, hogy azt a leányt láttam. Nincs
167 6 | kérdése annyira meglepett, hogy percekig nem szólhattam.~-
168 6 | vagyok.~- Ki bántott?~S hogy erre nem feleltem, felült
169 6 | ágyában.~- Bizonnyal mondom, hogy akárki bántott, megkeserüli!~-
170 6 | és én meg sem érdemlem, hogy rám nézz, de ha elgondolom,
171 6 | nézz, de ha elgondolom, hogy már gyermekkoromban szolgaságra
172 6 | szolgaságra kerültem, és hogy hiába szabadítottál föl,
173 6 | Abbahagytam. Éreztem, hogy a gazdám csodálkozik a szavaimon,
174 6 | csodálkozik a szavaimon, és hogy én bolondokat beszélek.~
175 6 | holnap. Azt mondom majd, hogy rosszat álmodtam: bika
176 7 | Maksziminosz rendelte, hogy hajnalban induljunk a további
177 7 | mégis szakadt néhány percem, hogy beleugorhattam a tóba, és
178 7 | eszemet:~Hát megõrültem-e, hogy lelkem minden gondolatával
179 7 | Valahányszor azt határoztam, hogy az uram mellett maradok,
180 7 | mint a nap a harmatot, hogy még a sírom éjszakájában
181 7 | elvesztettél valamit?~Mert hogy a római követségbõl vagyok,
182 7 | vesztettünk el. Nem láttátok-e?~S hogy a Csáthék fogata is odaért,
183 7 | szaknyája olyan hosszú volt, hogy elöl-hátul a lovat is takarta.~
184 7 | szem elõl.~Boldog voltam, hogy messzirõl mindig láthattam
185 7 | liliom.~Egyszer aztán látom, hogy kiugrat az útból, és a mezõn
186 7 | fölrepülõ pacsirta. Megéreztem, hogy a leány nekem játszik!~S
187 7 | csakugyan: egyszer csak látom, hogy jön. Egyenesen felém. Szinte
188 7 | Leszálltam a lovamról, hogy megint köszönjek neki.~S
189 7 | Az enyém, kisasszony.~S hogy a lova ne nyugtalankodjék,
190 7 | méltóságos volt s oly bájos, hogy a lélek remegett bennem,
191 7 | adósom maradni..., engedd, hogy a köntösöd szegélyét az
192 7 | felelt. Tán azon tûnõdött, hogy mit feleljen?~Én meg odahajoltam
193 7 | köntösét boldog áhítattal.~S hogy eközben a kezére tévedt
194 7 | tûzként égetett. Éreztem, hogy vér csordul a nyakamon.~
195 7 | komor fellegen. Éreztem, hogy ember vagyok. Ha õ Jupiter
196 7 | tinó, nem volt oka arra, hogy megüssön.~- Zéta - szólott
197 7 | vagy, s nem tehetsz arról, hogy az eszed kevés. A te hazádban
198 7 | azután eldobta. Hallottam, hogy a lovát megcsapja és elporoszkál.~
199 7 | mágnásaim. S ha azt mondja is, hogy megbánta, amit tett, a seb
200 7 | vissza.~Talán bizony megint: hogy megüssön? Ezt már nem tûröm
201 7 | rám. Nem bírom elviselni, hogy valaki haragudjon reám,
202 8 | csak annyi volt a változás, hogy a fején a patyolatot feljebb
203 8 | Mért nem vagyok én festõ, hogy azt a lovon közelgõ, hattyúnyakú
204 8 | akkor nem gyûlöltem. Bántam, hogy meg nem csókoltam a kezét.
205 8 | bizonyára azt gondolta, hogy az én arcom gyûlöletet takar.
206 8 | Már messzirõl megláttuk, hogy a szél tógákat lebegtet.~-
207 8 | Valentiniánuszra meg ráizent, hogy: vagy Szilvánuszt, vagy
208 8 | Valentiniánusz azt feleli, hogy Szilvánusz jóhiszemûleg
209 8 | karcsúk, és olyan szellõsek, hogy csak galambok és kányák
210 8 | zászló lengett. Azt hírelte, hogy megjött, de az elénk lovagló
211 8 | sátoroldalt.~Az elsõ tennivaló az, hogy a fõvezérrel beszéljünk:
212 8 | isznak.~Aztán az is érdekes, hogy a sátorok állásából meglátni:
213 8 | Arról aztán megérthetõ, hogy ott tanyáznak Nyilasék,
214 8 | itthon kellett maradnia, hogy ha az urunk a rómaiakra
215 8 | áll.~- És azt gondoljátok, hogy megbírtok vele? Nem olyan
216 8 | De mi bizonyítja azt, hogy az csakugyan Istennek a
217 8 | kardja?~- Mi bizonyítja, hogy nem az?~- De hátha nem az?~-
218 8 | figyelmem azonban arra fordult, hogy sok falombot szállítanak
219 8 | szállítanak a szekerek. S hogy a széles fõútra érkeztünk,
220 8 | fõútra érkeztünk, láttam, hogy a sátorok ormát és ajtaját
221 8 | akkora nyírfát vitt a vállán, hogy két ökör is nyögve húzta
222 8 | beszélgetnek. Láthassátok, hogy azoknak se szakálluk, se
223 8 | nincsen.~Késõbb tanultam meg, hogy a hazájukban nem nevezik
224 8 | késõbbi napokban tudtuk meg, hogy a kõház fürdõ, s hogy azt
225 8 | meg, hogy a kõház fürdõ, s hogy azt egy Szirmiumba való
226 8 | akkora térség kereklik, hogy talán lóversenyeket is rendeznek
227 8 | vörhenyes kõ, de akkora, hogy egy darabban akkora nagy
228 8 | láttam. Késõbb tudtam meg, hogy oltár az.~A tér másik sarkán
229 8 | fûzfaerdõig. Késõbb tudtam meg, hogy a Tisza folyik ottan.~A
230 8 | fátyoldíszek lengenek.~Látszott, hogy õk is az ünnepre öltözködtek.
231 8 | hozzánk lovagolt. Intett, hogy ne szálljunk le. Mert tiszteletünk
232 9 | csilingelése mindenfelé.~Siettünk, hogy Maksziminosszal idejekorán
233 9 | morajlásához, de aztán, hogy nõttön-nõtt, nem tudom semmihez
234 9 | süvege kék, égszínkék, talán hogy a haja szõkesége jobban
235 9 | ló vonta. Micsoda lovak! Hogy hányták a fejüket, hogy
236 9 | Hogy hányták a fejüket, hogy táncolt a lábuk! A réda
237 9 | süvegével.~Késõbb hallottam, hogy miért tüntetik ki annyira
238 9 | születésekor a papok azt jósolták, hogy a hun nép Atilla halála
239 9 | orrú hun. Lehet különben, hogy hunok, csakhogy a muzsikus
240 9 | ünnepi utcai melódiájukat, hogy nem nehéz lekótáznom. Hát
241 9 | Azokon is annyi az arany, hogy káprázat!~- Áldás! - közeledik
242 9 | zöldellõ koszorú jegyzi, hogy õ a legújabb. A rózsalevélbõl
243 9 | õket, azt hittem volna, hogy meghasadt a menny, s az
244 9 | Én bizony nem láttam jól, hogy kenyér volt-e vagy hús.
245 9 | Talán azt mondták vele, hogy a hazatérõnek az itthon
246 9 | elõtt álló hársfától, de hogy õ mosolygott, nekem is vidámság
247 9 | egy az érzésben!~Késõbb, hogy a népsokaság összekeveredett,
248 9 | hozzánk küldötte Csáthot, hogy az uraink üljenek az asztalhoz.
249 9 | elszorult. Az uramra néztem, hogy maga mögé rendel-e. Örömebédeken
250 9 | Istene, ha most is odarendel! Hogy mondhassam neki: „Uram,
251 9 | uram a kenõcsért, mintsem hogy beletörölje a hajamba az
252 9 | az ajtó mellett: vártam, hogy az uram meglásson. Közben
253 10 | uram mindennap jegyezgeti, hogy miket látott, miket hallott.
254 10 | annyi volt a jegyeznivaló, hogy én meg se vártam, míg az
255 10 | haza. Kellemesen lepte meg, hogy a sátor elõtt az íródeszka
256 10 | gyermekkoromban kényeztetett el azzal, hogy néha süteményt hozott. Én
257 10 | süteményért kezet csókolva -, hogy Átilla bevonul a kitárt
258 10 | köztük egy, aki olyan szép, hogy a föld is gyönyörûségtõl
259 10 | Töröld! No lám!~Aztán látva, hogy nekem még a fülem is vörös,
260 11 | 11~Másnap korán keltünk, hogy a fõvezérnek elvihessük
261 11 | ruhájáról egyszerre meglátszott, hogy rabszolga.~De ez hun úr
262 11 | megtapintva. - De az is igaz, hogy görögül születtem. A nevem
263 11 | vénségünkre.~S elmondta, hogy olajkereskedõ volt Isztriában.
264 11 | Sokféle okból. Az egyik az, hogy gazdag embernek bizonyára
265 11 | Azelõtt úgy szólítgatott, hogy: „Te barom!” - most meg
266 11 | azt mondom: hála Istennek, hogy olyan szerencsétlenül jártam
267 11 | igaz. De azért az is igaz, hogy ahol a fejedelem isten,
268 11 | kinyitotta, s azt mondta, hogy a fõvezér éppen kijönni
269 11 | a házból. Akkor láttuk, hogy alacsony termetû és lõcslábú
270 11 | elõrelépett, és elmondta, hogy a keletrómai követ itt van;
271 11 | idõnek a meghatározását kéri, hogy hol lehetne beszélgetniük.~
272 11 | feleségének, mi pedig elsiettünk, hogy Maksziminosznak ideje legyen
273 11 | úgyse soká. Mikor látta, hogy az õ dicséretének fon koszorút,
274 11 | hogyan gyõzködött Keleten. S hogy az örömbe egy kis szomorúság
275 11 | bizalmas szavakkal mondta el, hogy a császár az örökös békét
276 11 | valamit, elfeledném azt, hogy Átilla uram énnekem, és
277 11 | Átilla uram énnekem, és hogy a hun nép együtt él a másvilágon
278 11 | rajtunk.~- Elhiggyétek nekem, hogy inkább vagyok szolga Átilla
279 11 | Még az is történhetik, hogy ha a király haragja ellenetek
280 11 | felelte Maksziminosz -, hogy hol állíthatjuk fel a sátorunkat.~-
281 11 | vadászni mennek; késõbb láttam, hogy a városon kívül csepûemberek
282 11 | vagy bögöly a szügyét? vagy hogy csak ötletbõl ágaskodott
283 11 | két lábra? - elég annyi, hogy egyszerre fölemelkedett,
284 11 | egy nehéz testû emberrel, hogy amint fölemelkedett a ló,
285 11 | lábon... Várom iszonyattal, hogy levágja magát a földre...
286 11 | csapott fel mellettük: láttam, hogy valamit leejtett a leány.~
287 11 | gondoltam arra. Boldog voltam, hogy szolgálhatok neki: fölkaptam
288 11 | Köszönöm, Zéta!~S gondolkodtam, hogy miért igazította meg a fátyolát.
289 11 | a fátyolát. Hátha azért, hogy az arcát akarta nekem megmutatni?
290 11 | akarta nekem megmutatni? Vagy hogy a kezét lássam, a jobb kezét,
291 12 | két úr darabig tanakodott, hogy mind a ketten fölmenjenek-e
292 12 | Priszkosz. Végre megegyeztek, hogy csak Priszkosz menjen föl.
293 12 | ékesszólásnak mestere. Kérdezze meg, hogy a színe elé juthat-e a római
294 12 | fogadott bennünket. Véltem, hogy ménta- és szegfû-keverék.
295 12 | szegfû-keverék. De lehet, hogy más volt. A királyné a terem
296 12 | hímeztek. Közöttük Emõke is.~Hogy az én gazdám miket beszélt,
297 12 | szélét arannyal varrták ki.~Hogy mi beléptünk, az arcuk ránk
298 12 | Nem a rajz érdekelt, hanem hogy Emõke mit néz rajta.~Hát
299 12 | csakhamar elmúlt. Az a gondolat, hogy Emõke néz, és hogy én neki
300 12 | gondolat, hogy Emõke néz, és hogy én neki a tudomásomból mutathatok
301 12 | uramra néztem. Vártam tõle, hogy megigazítja a királynét: „
302 12 | azonban parancsolja Felséged, hogy rajzoljon, méltóztassék
303 12 | szédülve az örömtõl.~Láttam, hogy Emõke csodálkozva néz rám,
304 12 | életemben elõször éreztem, hogy nem cserélnék sok gazdag
305 12 | tudok!~- Megengedi Felséged, hogy egy hajnalkát rajzoljak?~-
306 12 | kívánságán. Késõbb láttam, hogy a hunok a díszítményeken
307 12 | nézte a rajzomat.~Akkor, hogy senki se figyelt reám, õt
308 12 | istenasszonyoké. És csak akkor láttam, hogy egy pirinkó kis lencse is
309 12 | ilyentájban. Kérd meg a gazdádat, hogy bocsásson el.~S megint belemarkolt
310 12 | éreztem: minek néz ez engem, hogy egy marok cseresznyével
311 12 | nagy csendességben állt, hogy magam is figyelve fordítottam
312 12 | magyarázza halkan Szabad-Görög -, hogy a nép családokra van tagolva,
313 12 | visszaköveteli a lovát, hogy azt mondja: a rableány beteg
314 12 | Mindjárt mondtam a fiamnak, hogy mondok: „Hallod-e, semmi
315 12 | rableányból: bolond voltál, hogy odaadtad érte azt a paripát.”
316 12 | még azt is mondtam neki, hogy - követem alássan -: „Mi
317 12 | odakínáltad a leányért, láttad-e, hogy beteg színû?~A legény habozva
318 12 | visszaadja a tíz aranyat, hogy ne legyen hármas a károd.~
319 13 | szebbet látni Emõkénél, hogy ne mindig arra az egy lányra
320 13 | nagy nevetésben láttam, hogy elöl egy foga hiányzik.~
321 13 | hiányzik.~Késõbb tudtam meg, hogy a fõvezérnek az idõsebbik
322 13 | látta, szinte tartott tõle, hogy megökleli. Szarmata harcos
323 13 | tekintettek.~Látszott rajtok, hogy ünnepies elfogódással várnak
324 13 | pillanatra, amikor intenek nekik, hogy beléphetnek.~Az idõ már
325 13 | nekiültetett az írásnak, hogy azon melegében lediktálja
326 13 | Ha a császár meghallja, hogy Átilla fatányérból eszik,
327 13 | olyan, aki a népe közé ül, hogy egy hitvány lóperben ítéljen.~-
328 13 | eltámolygott a sátorába, hogy aludjon.~- No, én nem tudom,
329 13 | Mármost azt szeretném tudni, hogy nem volt-e nevetséges neki
330 14 | egyszerre sürgõssé vált, hogy oda menjek. Mosdottam, öltöztem,
331 14 | Én is lovon mentem át, hogy a sarum be ne sározódjék.
332 14 | kösöntyûk, násfák, gombok. Hogy miért tartotta azt a sok
333 14 | ládában? Nem tudom. Lehet, hogy babonából. Lehet, hogy úgy
334 14 | hogy babonából. Lehet, hogy úgy szokták. A szokás talán
335 14 | beszélgetésükbõl megértettem aztán, hogy a királyné az új asszonynak
336 14 | ült felém, s akkor láttam, hogy az orra kissé hosszú. A
337 14 | vonalú. Akkor gondoltam azt, hogy a hosszú orrú emberek hajlandóbbak
338 14 | asszonyom. Nálunk azt tartják, hogy az arany nyaklánc idegen
339 14 | olyan szépen öltözködtek, hogy annál szebben már nem lehet.~-
340 14 | hanem valamivel feljebb, hogy a termet hosszúnak lássék.
341 14 | mosolyogtam, mert láttam, hogy nem értenek.~- Felséges
342 14 | Az ing nyáron csak éppen hogy rá volt akasztva a vállra:
343 14 | rajzolnom a hajviseleteket. S hogy az nemigen sikerült, az
344 14 | bement a másik szobába, hogy az ott függõ nagy acéltükörben
345 14 | megszoktam Konstantinápolyban, hogy meztelen karokat és lábakat
346 14 | Azt lehetett volna vélni, hogy víz jár az ereiben, mint
347 14 | mint a fehér nárcisznak, s hogy ki szokott állani a napfénybe,
348 14 | szokott állani a napfénybe, hogy nõjön, mint a nárciszok.~
349 14 | senki, hanem csak éppen hogy láttam, próbálgattam, egyszer
350 14 | magamban csodálkoztam ismét, hogy az ilyen aranylábú páva
351 14 | s apám nem közölte vele, hogy mi a szándéka. Csak mikor
352 14 | akkor vezetett be hozzá, hogy megcsókoljam. Anyám ránézett
353 14 | és megértette az arcából, hogy mi a szándéka. Sírva kiáltott: „
354 14 | meggyógyulok, s adj el engem!” - és hogy átölelve tartott, arcomat
355 14 | holtan is úgy szorított, hogy alig tudtak a karjaiból
356 14 | ékszeres fazekat. Úgy elrúgta, hogy a falig hempergett.~- Átkozott
357 14 | Meddig késik még Átilla, hogy a nyakukra tapodjon?!~Én
358 14 | míg valaki azt nem mondja, hogy a királyné ma már nem parancsol
359 14 | talán karóba is húznak, hogy a királynét megbúsítottam?~
360 14 | páncélban. Késõbb tudtam meg, hogy jászok, és hogy a páncéljuk
361 14 | tudtam meg, hogy jászok, és hogy a páncéljuk nem vasból van,
362 14 | vizet.~A lovakról láttam, hogy a római követek vannak nálunk
363 14 | elfelejtem, ha azt látom, hogy éppen te sajnálkozva nézel
364 14 | azt a...~- Én is bánom, hogy megbántottalak. Mert te
365 14 | megadja-e nekem valaha az Ég, hogy az a perc megismétlõdjék,
366 15 | levegõ, de mégis érzett, hogy tiszta és egészséges a tüdõnek.~
367 15 | szolga lovagolt. Megismertem, hogy Aladár királyfi. A keze
368 15 | királyfi. A keze már csak éppen hogy a dolmánya gombjai közé
369 15 | haza. Beszélte Priszkosz, hogy sok elõkelõ hun ebédelt
370 15 | csak annyit tudott mondani, hogy a hun királyné aranyos asszony.
371 15 | megjegyzést, aztán azt mondta, hogy írjak az ebédrõl, amit akarok.~
372 15 | varjúlábhoz. Mi azt gondoltuk, hogy bûvös jegyek; késõbb tudtam
373 15 | jegyek; késõbb tudtam meg, hogy a hun ábécében az l betû
374 15 | rakodásban. Kértem Priszkoszt, hogy eresszen föl egy negyed
375 15 | eresztett.~- Nem lenne illõ, hogy oda menj: vélné, hogy ajándékért
376 15 | illõ, hogy oda menj: vélné, hogy ajándékért szemtelenkedel.~
377 15 | és hat apró. Azt izeni, hogy az egyik a tied, a másikat
378 15 | testvéredé. (Már elfeledte, hogy összesen voltunk hatan.)~
379 15 | szemembõl. Priszkoszra néztem, hogy elfogadhatom-e az ajándékot.
380 15 | ajándékot. Intett a szemével, hogy elfogadhatom.~- Mondd meg
381 15 | asszonynak - rebegtem hálásan -, hogy holtomig tisztelem a nevét,
382 15 | holtomig tisztelem a nevét, és hogy semmi sem okozna nekem olyan
383 15 | a lovakat. Azt izenték, hogy nem méltók reá, s hogy elég
384 15 | hogy nem méltók reá, s hogy elég nekik a hálás emlékezet,
385 15 | közé ragadott. Eltökéltem, hogy mihelyt hazaérünk, megtudakolom
386 15 | s olyan ünnepet csapunk, hogy örökké emlegetik a faluban.~
387 15 | faluban.~Eközben ki-kinéztem, hogy megláthatnám-e a hun leányt.
388 15 | volna griffmadárrá változni, hogy lecsapjak reá, és elragadjam,
389 15 | mégis a sátor elé ültek, hogy elköltsék a hideg sültbõl
390 15 | tûzre vigyáz még éjjel is, hogy el ne aludjon. Hát arra
391 15 | elaltatnom.~Akkor láttam, hogy a kisfiú az ölében van.~-
392 16 | legalább távolból is látnám, hogy búcsút inthetnék a süvegemmel.~
393 17 | lehetne zsilipet illeszteni. Hogy félre lehetne ereszteni
394 17 | kerekeim, lám, azon forogtak, hogy Szabad-Görög is rabszolga
395 17 | gazdámtól? Megmondhatom-e neki, hogy egy olyan leányhoz térek
396 17 | nevelve?~Arra gondoltam, hogy maradjon a száz aranyom
397 17 | visszaszököm.~Arra gondoltam, hogy elveszem a száz aranyamat
398 17 | magamtól.~Aztán arra gondoltam, hogy leheveredek az útfélre,
399 17 | kérek tõle. Hiszen tudja, hogy szabad ember vagyok.~De
400 17 | fogadott.~Hátha azt gondolja, hogy szökevény vagyok, s visszakísértet
401 17 | az a gyönyörködtetõ kép, hogy olyan úr lehetek, mint Szabad-Görög!...
402 17 | meg. Az uraink elmondták, hogy Atilla mit válaszol a császárnak.
403 17 | császárnak. Vigilász elmondta, hogy Atilla bõszültsége micsoda
404 17 | szíves ember vagy te, és hogy viszonoznom illenék a jóságodat.
405 17 | a tarsolyodból. Kérlek, hogy ezért ne haragudjál. Az
406 17 | mentem, s azt mondtam nekik, hogy a pénzem elveszett.~- Bizonyosan
407 17 | vagy délben.~Láttam rajtuk, hogy örülnek a bajomnak. Irigyeim
408 17 | szóltam a lovamra ülve -, hogy ha estére nem térek vissza,
409 17 | Azt mondtam Vigilásznak, hogy a gazdám valami fontos ügyben
410 17 | küld vissza, és kéreti, hogy engem tekintsen az úton
411 17 | odaérkezésem.~Jó darabig faggatott, hogy mi dolga az én uramnak Csáthtal.
412 17 | Csáthtal. Azután, mikor látta, hogy nem tudom, tûnõdve tért
413 17 | nem hittem volna magamról, hogy ennyire elaljasodok!~ ~
414 18 | azt kérdezte Eszlásztól, hogy nem lenne-e jobb, ha az
415 18 | látványosság.~Eszlász azt gondolta, hogy Vigilász a határõrzõ hunok
416 18 | elõkerült, és kérdezte Eszlászt, hogy mit parancsol.~- Süssetek
417 18 | megszöktek. Annyian szöknek mán, hogy nem gyõzzük. Ha egy hétig
418 18 | köll: aggassuk õket fára, hogy akik megint szöknek, lássák,
419 18 | ideérkeztek. Ma egy hete. Hogy vigyük õket által. Mingyán
420 18 | Mingyán látom a pofájukon, hogy rabszolgák. Mondok: hol
421 18 | római megijed. Hebegnek, hogy elvesztették. Persze nekünk
422 18 | megfogtuk õket. Kivallattuk, hogy hová valók. Ki vót a gazdájuk?
423 18 | tegnap este jött végettük, hogy ne tartogassuk õket, de
424 18 | Vigilásszal, és kérdeztük, hogy nincs-e valami izenete az
425 18 | olyan állapotban volt az, hogy felelhetett volna, a verejték
426 18 | oly irtózatos orrhangon, hogy a legrosszabb álmaimban
427 18 | játszik. Nem is gondol rá, hogy az a madárka szenved. Látványosság
428 18 | sebeket jajgatta, hanem hogy a háta fáj, és hogy szomjas.~-
429 18 | hanem hogy a háta fáj, és hogy szomjas.~- Jaj, a hátam! -
430 18 | komoly érdeklõdéssel nézték, hogy hogyan iszik.~Amint a víztõl
431 18 | s megismert a ruhánkról, hogy római alattvalók vagyunk.~-
432 18 | visszatért. Kérdezte Eszlászt, hogy nem lehetne-e átszúrni azt
433 18 | köll meghalnia. Tudjuk mi, hogy csak halál után szúrjátok
434 18 | kivégzetteket.~Lementünk a Dunára, hogy fürödjünk, mert a nap forró
435 19 | nem lesz, aki tanúskodjék, hogy nem vagyok szökevény rabszolga.
436 19 | rá példa a történelemben, hogy elõkelõ nõk rabszolgáknak
437 20 | világosodtunk rá aztán, hogy ennél drágábban nem utazott
438 20 | volt, bejártam a helyet, hogy a fátyoldarabot megtaláljam.
439 20 | elegyengettem a helyet, hogy senkinek a szeme ne akadjon
440 21 | s lovast küldött elõre, hogy az érkezésünket Atillának
441 21 | kidagadt a haragtól.~Különös, hogy ez a jó, barátságos ember
442 21 | ezüstcsillagról láttuk, hogy a király testõrei.~Köszöntek
443 21 | és látszott az arcukon, hogy a parancsára várnak.~- Szálljatok
444 21 | rendelkezett Eszlász.~S hogy leszálltak, ránk mutatott:~-
445 21 | tisztünk rátámadt Eszlászra:~- Hogy mertek így bánni a követünkkel?!
446 21 | méltatlankodva -, nem tudod-e, hogy én nem tartozom Vigilász
447 21 | Mert akkor már sejtettem, hogy az a rókaképû Vigilász rossz
448 21 | a láda olyan nehéz volt, hogy két embernek kellett kiemelnie.~
449 21 | de ebbõl nem következik, hogy gyengébb a hunoknál.~A római
450 21 | Megjelentem a császárnak, hogy ha a barbárokkal barátkozunk,
451 21 | sértõ szó volt. Vártam, hogy Eszlász megrohanja. Az a
452 21 | arra szólítlak - ígymond -, hogy jer velem! Tiszt vagyok
453 21 | veszem el. De kényszerítelek, hogy velünk jöjj, és gyõzõdjél
454 21 | és gyõzõdjél meg arról, hogy nem mi vagyunk a barbárok,
455 21 | S intett a testõröknek, hogy induljanak.~A tiszt habozva
456 21 | habozva állt. De aztán, hogy Eszlász lóra ült, s neki
457 21 | lóra ült, s neki is intett, hogy hasonlóképpen cselekedjék,
458 22 | nagy bõrzsákba volt kötve. Hogy azt is megnyitották, zizegve
459 22 | Olyan haragosan nézett, hogy a lélegzet elrekedt a mellemben.~-
460 22 | ottan.~Látszott Atillán, hogy nyugalmat erõltet magára.
461 22 | ezredrésze is bõven elég, hogy újra pótold. Arra pedig
462 22 | pedig bizonyára emlékezel, hogy a római rabszolgák kiváltását
463 22 | padlóra: - Megmondod-e, hogy ezt a száz font aranyat
464 22 | Krizafiosz úrra bízta õket, hogy úri helyük legyen és jó
465 22 | tekintett. A szemével kérdezte, hogy Vigilász igazat beszél-e.~
466 22 | mondotta. - Nemhiába, hogy egy helyen lakó nép vagytok,
467 22 | halott. Én csak vártam, hogy micsoda rettenetesség gomolyodik
468 22 | álomképnek is értékes. De már hogy juthatnék én ilyenhez?”~
469 22 | azt mondta nekem görögül, hogy maradjak hátra Edekon úrral,
470 22 | Edekon úrral, és biztassam, hogy ha komolyan áhítozik egy
471 22 | asztallábat. Mindent. Akkor, hogy le is ült végre, Krizafiosz
472 22 | is.”~Edekon mosolygott.~S hogy akkor Atilla ránézett, megszólalt:~-
473 22 | hitemet és becsületemet kötöm, hogy bármelyik palota a tiéd,
474 22 | mielõtt szólnék, esküdj meg, hogy amiket mondok, ha el nem
475 22 | mind a hárman megesküdtünk, hogy a szó titok marad. De uram
476 22 | nem volna-e lehetséges, hogy Átilla hamarabb lássa az
477 22 | szerint láthatná?”~- Vagyis hogy megöljem - felelte nyugodtan
478 22 | én csak azt mondtam, hogy a csillagok állnak az égen,
479 22 | világos: az én dolgom az, hogy megöljem Átillát, a ti dolgotok
480 22 | Átillát, a ti dolgotok meg az, hogy adjátok a palotát s a hozzá
481 22 | minden berendezés a tied. S hogy pénzed is legyen bõven,
482 22 | mondotta Edekon úr.~Véltem, hogy elájulok. Mi történik velünk,
483 22 | követtársaim megszagolhatnák, hogy sok az arany nálam, aztán
484 22 | apróra el szokta kérdezni, hogy illõen fogadtak-e bennünket.
485 22 | illõen fogadtak-e bennünket. Hogy kitõl mennyi ajándékot kaptunk.
486 22 | más élet nincsen. Érzik, hogy ha a fa ledõl, az õ gyökerük
487 22 | Én aztán ettõl megizenem, hogy az ötven font aranyat mikor
488 22 | császárhoz, és közlöm vele, hogy emberünkre találtunk. Estére
489 22 | alkalomszakadtán elmondom, hogy a császár mit szól a vállalkozásodra.”~-
490 22 | Vigilász -, meg se kérdeztek, hogy mi a véleményem. Én csak
491 22 | hol amarra. Nem mondhatom, hogy nem, mert parancsolnak velem,
492 22 | embernek Vigilászt arra, hogy téged elkísérjen, hanem
493 22 | lélegzett:~- Hála az égnek, hogy te is bizonyítod az ártatlanságomat.
494 22 | hoztam, mert azt mondták, hogy jobb, ha bõven ereszti a
495 22 | gazságot. Világos volt már, hogy miért követelte annyira
496 22 | alig akad. Azért követelte, hogy Vigilásznak maga nyisson
497 22 | nyílt fel a szemem arra is, hogy miért tiltotta meg Eszlász,
498 22 | miért tiltotta meg Eszlász, hogy a pénzünket költsük. Miért
499 22 | vendégei? Kelepce volt, hogy a százfontnyi arany célját
500 22 | arra a nagy látványosságra, hogy hogyan temetnek királyt
1-500 | 501-1000 | 1001-1285 |