Part
1 1 | napfényt.~Ahogy ott nyugszom, látom, hogy a kertben az az idegen,
2 2 | néped nem koplal, ahogy látom - mondtam a hunomnak. -
3 2 | többet. Én elalszom. Reggel látom, hogy Maksziminosszal a
4 5 | Halálkisasszonyt. Úgyse látom többé az életben soha. És
5 5 | megfordulok a sátornak.~Hát látom, hogy az a tizenhárom éves
6 5 | behunyom a szememet, ma is látom, amint a két kis piros csizma,
7 5 | Megfordulok. A kis rableányt látom, aki Emõke elõtt az utat
8 6 | behunyom a szememet, mindig látom õt. Látom, amint fehér szoknyában,
9 6 | szememet, mindig látom õt. Látom, amint fehér szoknyában,
10 7 | valami liliom.~Egyszer aztán látom, hogy kiugrat az útból,
11 7 | csakugyan: egyszer csak látom, hogy jön. Egyenesen felém.
12 8 | lova nem az!... Pedig úgy látom õt, olyan elevenen, akárcsak
13 12| történik itten?~Atillát látom: ott ül a rézsasos oszlop
14 14| szenvedésemet elfelejtem, ha azt látom, hogy éppen te sajnálkozva
15 16| változik a világ.~Sohasem látom többé a házzá nagyított
16 18| azt a rengeteg édesvizet látom. De akkor valami nehéz érzéssel
17 18| vigyük õket által. Mingyán látom a pofájukon, hogy rabszolgák.
18 23| Ahogy mégis széttekintek, látom a kutat a fõvezér háza elõtt.
19 30| ravónak: jöjjön át mindjárást.~Látom, hogy levél van az asztalán,
20 31| 31~Mikor felocsúdtam, látom, hogy szoknyák lógnak a
21 31| Ahogy fölnyitom a szememet, látom, hogy Emõke ül mellettem,
22 31| leszek. Ha csak az árnyékodat látom is, boldog vagyok. Ha a
23 32| Helyette azonban Csáthot látom, amint éppen kinéz az ablakán:~-
24 35| Bevezetnek.~Káprázó szemmel látom, hogy valami ötven ember
25 35| rólam.~A gazdámra pillantok. Látom, hogy a szeme szinte aranykarikákat
26 43| folyt, egyszer csak azt látom, elõttünk van.~Csáth is
27 44| mindig helyén van: ahol azt látom majd, hogy veszedelmes az
28 44| ordítok latinul. Ha meg azt látom, hogy a hátán vagyunk az
29 44| népfajokban.~- A herulokat nem látom - szólalt meg mellettem
30 46| forgolódás a sátor elõtt?~Látom, hogy egy lombos-leveles
31 46| jóslata szebben hangzik:~- Látom az ellenséget hétfejû sárkánynak.
32 48| földi világon, vagy hogy ma látom utoljára a Göncöl szekerét.
33 49| patkójától. A porfellegben alig látom Csáthot is.~- Huj-rá!~Kürtjel:~-
34 49| vágtatunk tovább.~A rohanásban látom már a réseken a pajzsok
35 49| még csak a mieink lovát látom magam elõtt, amint tajtékzó
36 49| a harcból. Az egyiknek, látom, csak lóg a karja, mint
37 49| kendõt leveszem az arcomról, látom, hogy csupa vér.~- Huj,
38 49| burgund lóra szököm, de látom, hogy az is sebesült. A
39 51| vértõl. A sisak beszakadásán látom, hogy pallossal csaptak
40 51| fájdalom késztet vigyázatra. Látom, hogy a térdem dagadt.~A
41 51| bírok ülni a ló tomporára.~Látom a mezõt nagy messzeségben.
42 51| azazhogy nézném, de nem látom semerre.~- Ááá...~A fejem
43 51| ellenséget.~Fél óra múlván mégis látom, hogy elõözönlenek a szekerek
44 51| lovasok csak a fõurak, ahogy látom. Szemléletre járják csak
45 52| védtem az arcomat.~Eközben látom, hogy a világosság nappali.
46 52| annak a vize terjedez. Már látom az áradatot. De sárga, iszapos
47 52| derekamat rátámaszthatom. S látom a rohanó árvizet, látom,
48 52| látom a rohanó árvizet, látom, mint bukdácsolnak a hullámokban
49 52| ahol a tábort gondoltam, látom, hogy a térség üres. Sehol
50 55| fújtam.~Kis idõ múltával látom, hogy jön a dereglye. Zömök
51 55| szökevény vagy!~- Szökevény? Én? Látom, nem értjük egymást. Én
52 56| A hallgatóságom elsápad. Látom, hogy Emõke is.~- Azután
53 60| Látod Átillát gyakran?~- Látom. Tegnap is beszélt velem.~-
54 60| mondottam. Néhány hét múlván azt látom, hogy nemcsak a rabok közt
55 60| kellett elégednem azzal, hogy látom, és hallhatom a szava zenéjét.~
56 63| paloták réztetõit.~A palotából látom, lovasok vágtatnak szerteszét.
57 63| fojtó csend ül a város fölé.~Látom aztán, hogyan sietnek elõ
58 64| mondja rekedten, halkan -, látom, már megvan a gyászruhád.~-
59 65| szívvel, a Tisza fenekén. Most látom csak õt, most, amikor már
60 65| õt, most, amikor már nem látom.)~Fölkeltem, mint az alvajáró,
|