Part
1 1 | nevelõ csakhamar ott termett. Amint megértette, mi történt,
2 1 | házban, érzem, hogy meghalok!~Amint így sírdogálom a keserveimet,
3 2 | pompás aranygombos sátort, amint a többi barna és szürke
4 2 | Rusztikioszt is.~Rusztikiosz, amint említettem, velünk utazott,
5 3 | székhelyére indult, s útközben, amint mondották, feleségül vesz
6 5 | a szememet, ma is látom, amint a két kis piros csizma,
7 6 | mindig látom õt. Látom, amint fehér szoknyában, piros
8 7 | megint köszönjek neki.~S amint így állok égõ szemmel s
9 8 | elõtt ott láttam Csáthékat, amint lerakodnak a tevékrõl és
10 9 | még a kerekek küllõi is.~Amint megjelentek, a nép mosolyogva
11 9 | reám, nem tudom, miért.~Amint Atilla közeledett, azok
12 11| nem jön elõ az a leány!~Amint ott várakozunk, egy fekete
13 11| nehéz testû emberrel, hogy amint fölemelkedett a ló, csak
14 12| közelében.~Az a palota, amint említettem, szemben állott
15 12| legyenek az ablakok.~Reggel, amint felöltöztünk, megint az
16 12| perc múlván be is vezetett.~Amint beléptünk a terembe, kellemes
17 14| királyné szeme elborult. Amint ott ült a térdeit felhúzva
18 14| lelkem. Mily kedves volt, amint hozzám hajolt! Mint a fehér
19 15| vékonyka piros saruját, amint az aranyozott kengyelben
20 15| búgva keringélt el fölöttem.~Amint ott állok lecsüggedt fõvel,
21 17| benneteket.~S elügettem.~Amint túl voltam az út elhajlásán,
22 18| nézték, hogy hogyan iszik.~Amint a víztõl megenyhült, meglátott
23 18| lehetett hallani az éjszakában, amint halkan ropogtatják a füvet.~ ~
24 22| ne...~- Hát beszélj. De amint az elsõ hazug szót kimondod,
25 22| pénzt ajánlotok érte?”~„Amint mondottam - felelte Krizafiosz -,
26 26| A kezében lovaglóvesszõ.~Amint meglátott, szinte megrohant,
27 27| hogy várok-e váltságot.~Amint megtudták, hogy apám mezítláb
28 31| gondolták, hogy meghaltam.~De amint megmozdult a szemem, õk
29 31| sárga. A szoba világos.~Amint azonban az én nyitott szememet
30 32| Helyette azonban Csáthot látom, amint éppen kinéz az ablakán:~-
31 36| egynéhány ezren jöttek. A többi, amint mondották, csak tavasszal
32 36| fagyott. Az ég felhõtlen volt. Amint a nap leereszkedett az éghatáron,
33 38| Ména-Ságh. - Hát elmondom, amint gondolom, hogy mi lehet
34 46| fekete lapocka repedései, amint nekem késõbb Bial lerajzolta,
35 49| az ilyen lovakat. Utánuk, amint futamatnyi tér marad, megindul
36 49| lovát látom magam elõtt, amint tajtékzó szájjal hánykolódnak,
37 49| lovasok, dülledt szemû lovak, amint tágult orrlikakon prüszkölik
38 49| mellette a másik elevenre. Amint lehanyatlik megsújtott bal
39 49| kendõmet, hogy letörüljem. Amint a kendõt leveszem az arcomról,
40 51| valaki fájdalmasan - ááá...~Amint a reggeli párának az utolsó
41 55| a lovakat abrakoltatta. Amint a tél mérge elmúlt, azonnal
42 56| azt a jelenetet festettem, amint Atilla meztelen karddal
43 56| volt?~- Nem, asszonyom. Amint Akvileját letörtük, az egész
44 60| itt van egy Vénusz-kép, amint Vénusz kiemelkedik a tenger
45 61| rang szerint történt, hanem amint eszébe jutott.~Azon az estén
46 61| szédítette volna a lelkemet, amint ott lebegett akkor Atilla
47 63| fõurakat: nagyhasú Eszlászt, amint a pocakját feszítve töttyög
48 63| töttyög a paripán; Csáthot, amint a bajuszát húzogatva kevélykedik;
49 63| kevélykedik; bikafejû Mácsát, amint a fejét lógatva részegen
50 63| részegen lovagol; Urkont, amint nagy macskaszemeit meregetve
51 63| zörgették a tányérdobot.~Amint ott állok, megpillantom
52 63| lássak, ne halljak semmit!~Amint leérek, a testõrökbe ütközök.
53 64| különös valami történt. Amint ott állok a virrasztók között,
54 64| gyászének el nem végzõdik.~- Amint parancsolod, uram.~Elmegy.~
55 64| táltos mély hangú énekét, amint Atilla nevében a nép felé
56 64| végigzúgott a népen a kiáltás, amint a sok ajak ismételte.~Irtózat
57 65| helyen lantosokat láttam, amint lóháton állva dalolták Atilla
58 65| sokaság hallgatta búsan.~Amint kilépek a palotából, Mácsába
59 65| sárgán hullámzó vízre.~~S amint ott révedezek, egy kéz érint
|