Part
1 1 | térden csúsznának Atilla szeme elé. Gyalázat a neved, alázat!
2 2 | emlékezetünkben.~Neki a szeme meg a szája volt olyan.
3 2 | Most is, ha rá gondolok, a szeme és a szája van elõttem.~-
4 3 | levelet Maksziminosztól, s a szeme Vigilászra villant.~- Orcátlan
5 3 | az arcán, hogy hazudik. A szeme csillogott, mint a rókáé.
6 5 | felnézett, mikor hozzám ért. A szeme...~A nap így nyilall át
7 5 | lombjain. A lelkembe nyilallt a szeme sugara. S a lelkem egyszerre
8 5 | szemmel, boldog-szomorún.~De a szeme rajtam csak addig állt,
9 11| levetette, és ismét megtûzte. A szeme ragyogott. Az arca is piros
10 14| feje lecsüggedt. A királyné szeme is könnybe lábadt.~- Szegény
11 14| rabszolgapiacon.~A királyné szeme elborult. Amint ott ült
12 20| helyet, hogy senkinek a szeme ne akadjon meg rajta.~Ez
13 21| vörös volt a képe. A két szeme szinte kidagadt a haragtól.~
14 22| ezeket a szavakat csapod a szeme közé az én nevemben: „Theodóziusz
15 26| megint az arcomra fagyott a szeme:~- Nem.~És kisietett a szobából.~
16 27| Rút volt és szomorú. A szeme szinte szüntelenül rémületre
17 29| tudom, még miket beszélt. A szeme szüntelen rajtam bolygott.
18 31| szokatlan szép vonalú, s hogy a szeme olyan tiszta tükrû, álmodozó.
19 31| amit álmodom.~Bámult. A szeme elnedvesült.~- És ha kérlek,
20 32| és szakálla arany, és a szeme gyémánt, és a lába hegyéig
21 32| és szakálla korom, és a szeme zöld, mint a macskáé. De
22 35| ugyanaz volna. De csak a szeme mosolygott, az a rettenetes
23 35| pillantok. Látom, hogy a szeme szinte aranykarikákat hány
24 35| dicsért, éreztem, hogy Emõke szeme az arcomon pihen.~ ~
25 37| Hallgatva nézett az arcomba. A szeme szomorú volt.~- Ha visszatérsz
26 37| Emõke a haján igazított. A szeme nyugodt volt, mint a tengerszem.~
27 37| a kezét, míg világtalan szeme az égre nyílott.~Ezernyi
28 38| haragudott soha senkire, csak a szeme állása volt olyan. Ruszti
29 42| szemébe néztem.~Nem felelt.~A szeme már akkor üvegesedett. Homlokát
30 45| püspök beszél. Mert csak a szeme árult el olykor valamit
31 45| áldásra csattantak. Atilla szeme is csillogott. Méltóságos
32 46| erõtlen lábbal kereng. A szeme bogara annyira fölfelé fordul,
33 46| annyira fölfelé fordul, hogy a szeme fehére villog reánk. Az
34 46| gondolkodnak. Atilla is a szeme sötétjébõl néz maga elé.~
35 49| a hangban! Micsoda erõ a szeme villanásában, feje vetésében.
36 49| reám, hogy ott vagyok-e. A szeme máris véres. Az arca úgy
37 55| harc elején elvesztél a szeme elõl.~Ez elszomorított.
38 56| Emõkét, s éreztem, hogy a szeme rajtam pihen, alig bírtam
39 56| rongyos, sovány vénasszony. A szeme ki van karikásodva. Sovány
40 56| hallgattak, s minden nõ szeme ragyogott. De én csak Emõkét
41 56| a birodalom trónusára!~A szeme szikrázott. A termete megnyúlt.
42 56| vadgalambszínû ruhában, fátyolosan.~A szeme megrebbent, de az arca egykedvû
43 57| kisül a két szemem! (És a szeme elnedvesült.) Miért?~- Magad
44 58| mondja, mindjárt elvesztél a szeme elõl.~- A gazdának nem kötelessége
45 58| beszél róla.~A gyermekek szeme már ragadt az álmosságtól.
46 60| persze mégiscsak csöpögött a szeme.~- Asszonyom - vigasztaltam -.
47 60| S az arca megélénkült. A szeme várakozással tapadt az arcomra.
48 60| az arcomra. Az a bûbájos szeme, az a csupa titok és csupa
49 60| csupa titok és csupa zene szeme.~Elmondtam neki a tornácon
50 60| ajándékokat.~Atilla mindenlátó szeme csakhamar megismerte bennem
51 60| beszéltem Atilláról, Emõke szeme csupa öröm volt. Búcsúzáskor
52 61| Láttam Emõkén, hogy boldog. A szeme szinte mámorosan merült
53 61| láttam, hogy Ildikó nagy, kék szeme boldogan nyílik Atillára,
54 61| nyílik Atillára, s Atilla szeme is visszamosolyog reá.~ ~
55 62| magunkra maradtunk.~Emõke szeme akkor rám nyílott. Valami
56 62| élet.~Én csak képedeztem.~A szeme könnyben úszott. Mit akart
57 63| gyöngéden piros. Fekete két szeme, mint két fekete pillangó.
58 64| mozdulatai is milyen gépiesek. A szeme mindenkinek vörös. Az övé
|