Part
1 1 | eladott. Rabszolgának. Mint ahogy a csirkét eladják vagy az
2 1 | Maksziminosz volt a neve.~Ahogy hazaérkeztünk, engem elõször
3 1 | állat szereti a napfényt.~Ahogy ott nyugszom, látom, hogy
4 1 | kék-zöld az ütésektõl.~S ahogy õ szótlanul nézett, gyermeki
5 1 | színe legyen a vételnek.~- Ahogy akarod - felelte Maksziminosz
6 1 | vagy legalábbis konzulok.~S ahogy a hun szólott, mintha csak
7 2 | járt.~- A néped nem koplal, ahogy látom - mondtam a hunomnak. -
8 2 | Nálunk a láda magaszínû, ahogy a cédrusból kimunkálják.
9 3 | minden másképp történt, mint ahogy elképzeltük: egy dísztelen
10 4 | hunoknak volt a feje, mint ahogy a fekete hunoknak Atilla.
11 6 | lépked a gyalogúton, és ahogy hozzám érkezik, reám emeli
12 8 | a követek felé. Éreztem, ahogy végigsiklott a tekintete
13 12| abban a képben valami ókori. Ahogy a nép feje ott ül egy paraszti
14 13| én nevem Dzsidzsa. Vagy ahogy itt mondják: Dzsidzsia.~
15 14| természetû asszony volt. Ahogy ott ült akkor is, a feje
16 14| elmosolyodott kissé, mint ahogy gyermeki ostobaságra szokott
17 14| mind a két kezemmel, mint ahogy madárkát simogatunk, s fél
18 17| sarkantyúmat a lovam oldalába: - Ahogy csak bírsz!...~Vigilászékat
19 18| voltak Konstantinápolyba.~Ahogy keletnek tekintek, csak
20 22| hamarabb lássa az õseit, mint ahogy a természet rendje szerint
21 22| rendeltek ismét oda tolmácsnak. Ahogy kiültünk vacsora után a
22 22| és megadja a jutalmat, ahogy én mondtam. Sõt azonfölül
23 23| mint a félig agyonvert!~Ahogy mégis széttekintek, látom
24 27| a horgas orrú cseléd -, ahogy az úrnak elmondta, hogy
25 27| se kellett.~Hát mondom: ahogy ott eddegéltem a küszöbön,
26 28| Hordozott magával, mint ahogy a láncait, gyûrûit viselte.
27 28| udvari rabszolgák - vagy ahogy õk mondják: külsõ rabok -
28 30| szemû hópihék szállongtak.~Ahogy a görögöket megláttam, egyszerre
29 31| azért a többire úgy néztem, ahogy juhász néz a szamaraira,
30 31| Kopi. Akkor tett be vizet. Ahogy megfordult, s látta, hogy
31 31| jobb szemmel, bal szemmel, ahogy a tyúkféle szokott -, s
32 31| hûvösséget érzek a homlokomon. Ahogy fölnyitom a szememet, látom,
33 32| minden beteg annyira áhítja? Ahogy ott hevertem az áldott verõfényben,
34 33| lehetetlen embernek úgy élnie, ahogy õ óhajtotta.~Sovány és lógó
35 35| nádból valókat persze.~Hát ahogy ott néztem, milyen ügyesen
36 35| aranykarikákat hány a gyönyörûségtõl, ahogy rajtam áll. Biccent, mint
37 38| mosolyogva fordultam hozzá, ahogy mellettem lovagolt, tréfásan
38 42| a leánynépet rejtegetik.~Ahogy átmegyünk a hídon, hát ott
39 42| volt ránézni.~Egy délután, ahogy Csege mellett lovagolok,
40 45| után lásd az újraéledést, s ahogy az Isten a te kezeddel verte
41 49| lovak, mint a kesztyûbõl ahogy kinyúlnak az ujjak - alig
42 49| elszéledve rohannak tovább, mint ahogy az öntözõkannából hulló
43 49| hanyatt fordul le a lováról. Ahogy a csákánya elbillen elõttem,
44 49| rikoltozzák a zoltánok.~S ahogy egy nagyszájú zoltán ordítva
45 50| a seb, elkábulunk, mint ahogy mindennap is elkábulunk
46 50| ormán szokott állani, és ahogy onnan nézi a csapatok küzdelmét,
47 50| tyúkom. S láttam is, láttam, ahogy sietten biceg felém, a szárnyával
48 51| tudna, csak az érezhetné, ahogy én, mikor az aszalókemencében
49 51| A lovasok csak a fõurak, ahogy látom. Szemléletre járják
50 52| nem gondoltam vele. Hát ahogy ott fekszek a halálom óráját
51 53| szívemet cibálná, marcangolná. Ahogy ott ültem a tûznél egy felfordított
52 56| való átkelésünkkor történt. Ahogy ott lovagoltunk a lótérdig
53 61| elõttem járta a táncot. Ahogy föl-alá léptek andalgón,
54 63| sajnálatot érdemelsz te is.~És ahogy a karja a karomban pihent,
55 63| Uram! - kiáltja, mint ahogy Krisztus kiálthatta Lázárt
56 64| országba viszi a népét, mint ahogy a méhek is elrajzanak. Vagy
57 65| mint a kísértetlátó, s ahogy így rám mered, én is rábámulok,
58 65| Ebbõl a pokolból!...~S ahogy ezt mondta, nézett könnyes
|