Part
1 1 | De aztán, ha megunták, megint csak az én jajgatásom volt
2 1 | sétálgatott a szobában. Aztán megint megállt.~- Ott van a naplóim
3 2 | visszatért, és Csáth nagy fennen megint ránk harsogott:~- Ha egyéb
4 2 | hozzánk alkalmazta a szót.~Hát megint csak leraktuk a sátorokat,
5 4 | csak arra eszûdök, hogy megint a sátort bámulom. Egy fehér
6 5 | rajtam csak addig állt, míg megint pillantott.~Aztán föllépkedett
7 7 | percben ujjongtam. Aztán megint okosságra igazítottam az
8 7 | az álmom!~Jönnek-e már?~Megint elmaradtam az uramtól, és
9 7 | nyoma?~Valami egy óra múlva megint a Tisza vize csillant elõ.
10 7 | Leszálltam a lovamról, hogy megint köszönjek neki.~S amint
11 7 | arcomról.~Lódobogás közeledett megint. Föltekintettem. Õ tért
12 7 | tért vissza.~Talán bizony megint: hogy megüssön? Ezt már
13 11| zablarángatásra csak letop megint, és ficánkol, ugrándozik,
14 12| Reggel, amint felöltöztünk, megint az ajándékokkal volt dolgom.~-
15 12| királyné. - Holnap gyere el megint, ilyentájban. Kérd meg a
16 12| gazdádat, hogy bocsásson el.~S megint belemarkolt a kosárba.~-
17 13| rajzoltam. Hol lehet Emõke? Megint vadászik? Kivel vadászik?~
18 15| ott hallgatóztam, aztán megint visszatértem a küszöb õréhez.
19 18| Megpöködte a markát, és megint szólt: - A rómaiak bezzeg
20 18| aggassuk õket fára, hogy akik megint szöknek, lássák, hova jutnak.~-
21 20| Csakazon az úton mentünk megint Atilla városába, amelyiken
22 23| belsõ szolgálatra rendelték.~Megint én szólaltam meg:~- De ennünk
23 26| nézett a rózsára.~Aztán megint az arcomra fagyott a szeme:~-
24 27| köszönni mégse tudott.~Erre megint vidámkodtak rajtam.~De a
25 29| rajtam bolygott. Egyszer megint közelebb ült, és hozzám
26 30| még egyszer, ravó.~A ravó megint elkezdte elejérõl:~- Tisztelt
27 31| fölemelnek meg alábocsátnak, s megint fölemelnek.~Meddig feküdtem
28 31| egy-egy órát ébren voltam is, megint csak elszenderedtem, mint
29 32| Viszontlátásra.~S néhány percre rá megint odaült.~Szinte örült, hogy
30 32| volt még mutatkoznom. Ha megint megharagszik, aligha ragaszt
31 32| az arcomon.~Csáth azonban megint gyanakvón pislogott:~- De
32 33| következõ vedlésig. Aztán megint egy fokkal elõbbre.~- És
33 33| ha emberek is voltunk?~- Megint egy fokkal feljebb: még
34 34| követeit: pocakos Eszlásznak megint lóra kellett ülnie, hogy
35 36| végtelen hosszú sorokban. Aztán megint lovasok, megint gyalogosok,
36 36| sorokban. Aztán megint lovasok, megint gyalogosok, megint szekerek.
37 36| lovasok, megint gyalogosok, megint szekerek. Csaknem valamennyi
38 37| poézis.~A szomszéd szobában megint hallatszottak Csáth izmos
39 39| De akkor, abban az órában megint rázott.~A templom egyik
40 41| egyezett meg Aéciusszal.~Aztán megint:~- Aéciusz már az Alpesek
41 46| lep el mindent.~Azután a megint föllobogó és sistergõ tûz
42 49| bizony az elsõ percekben megint megzsibbadtam. Az a pokoli
43 49| közöttünk. Mi is benne vagyunk megint a pokolforgatagban.~Az elsõ,
44 50| Kimászhatok-e innét? Bágyadt vagyok.~Megint kábulat fogott el. Mikor
45 50| szomjúság!~Újra fölkepeszkedtem. Megint fáklyák világa mozog, közeledik.~
46 50| végignyilall rajtam a kín megint.~Percek teltek belé, míg
47 50| is elszürcsöltem. Azután megint lenyúltam a térdemhez, és
48 50| tipornak agyon, ha a harc megint folytatódik.~De bágyadt
49 50| S föl akartam kelni, de megint belegyökemlett a kín a térdembe.
50 53| mikor hallották, hogy már megint nincsen mit mosniuk. Inget
51 57| 57~Megint Rába asszonynak a szobájában.
52 60| fenn a csillaguk, aztán megint fordul az idõ kereke, s
53 60| gondolt.~Kis idõ múlván megint kérdezett:~- Látod Átillát
54 63| Megragadja azt is, de elbocsátja megint, lerogyik a térdére, és
55 63| megölték Atillát, s hogy megint a görög udvar a bûnös. A
56 64| lehet, hogy századok múlván megint egy erõs népfaj áll elõ,
57 65| Emõkét jajgattam, aztán megint tovább-bódorogtam. A hajnal
|