Part
1 1 | No, itt a rabszolgátok - mondotta Maksziminosz úr -, Teofil
2 1 | erkély alá.~- Ez a kölyök - mondotta - veri az úrfiakat!~Láttam,
3 2 | elmosolyodott.~- Nem vagy-e görög? - mondotta idegenesen ejtett görög
4 2 | nevetett.~- Nézzék már - mondotta az uraknak -, ez a fiú reggel
5 2 | induljatok!~Õ meg már királynak mondotta Atillát. Furcsálltam. Késõbb
6 2 | szája van elõttem.~- Anyám - mondotta -, én lovon mennék.~Olyan
7 3 | Elég „felséges fejedelem” - mondotta. - Mert Atilla nincs megkoronázva,
8 3 | vetett árnyékot, amikor ezt mondotta: „Kívánom, amit õ kíván
9 7 | fátyolát.~- Visszajöttem - mondotta melegen -, mert haragszol
10 9 | rikoltozott.~- A király bolondja - mondotta Rusztikiosz -, Cerkó a neve.~
11 9 | És ott leszek én is - mondotta Csáth.~Vajon Emõke is ott
12 11| hozzáfutottam.~- Köszönöm, Zéta! - mondotta melegen.~A fátyolát levetette,
13 12| eshetik elég.”~- Elég - mondotta a király.~Elcsöndesültek.~
14 14| fogott.~- Dalolj, Emõke - mondotta a királyné -, ma jó napom
15 14| lábadt.~- Szegény Rózsa - mondotta -, de hát nem találhatott
16 14| megcsókoltam.~- Eredj! - mondotta a kezét szelíden elvonva. -
17 15| csudálkozva.~- Fakó vagy - mondotta -, bizonyosan elrontottad
18 15| nagyasszony neked küldi - mondotta -, két öregpénz van benne
19 15| gyermektenyér.~- Hallod-e - mondotta vidáman a gazdám -, most
20 20| költenünk.~- Ahol én vagyok - mondotta -, ott mindenki az én vendégem!~
21 21| Motozzátok meg õket - mondotta, mikor már a kezünk hátra
22 21| emberek és barmok pihennek - mondotta keményen -, azután mindjárt
23 22| és meghajolt.~- Uram - mondotta -, ihol-e Vigilász. Megmotoztuk.
24 22| Ezek aztán gyönyörû házak - mondotta. - Nemhiába, hogy egy helyen
25 22| célra?”~„Ötven font elég” - mondotta Edekon úr.~Véltem, hogy
26 22| visszatartóztatta. „Ne siessünk ezzel - mondotta -, mert a követtársaim megszagolhatnák,
27 22| Vigilász folytatta:~„Hanem - mondotta Edekon úr - elmegyek én
28 22| Bölcs a te beszéded - mondotta. - Úgy lesz jó, ahogyan
29 22| Olvasnánk el tán itten - mondotta Csáth. - Nem tudom, mi leveleznivalója
30 22| Urkon.~- Sõt ellenkezõleg - mondotta Atilla -, maradjanak örökös
31 22| környezetéhez fordult.~- Ez a pénz - mondotta nyugodtan - az én vérem
32 23| Hát majd meglássuk - mondotta, és az öreghez fordult: -
33 23| kezében meg sajt.~- Ne - mondotta jólelkûen -, megpihentél-e
34 24| Ez a regösök dolga - mondotta - meg a hegedõsöké. A fiaim
35 24| bort ivott belõle.~- Hát - mondotta végre - majd meglátjuk,
36 28| bánok én semmit.~- Tudod-e - mondotta fenyegetõen -, hogy az életeddel
37 28| vele.~- Megbolondultál-e - mondotta -, hogy jó ruhát adsz ennek
38 30| vagyunk...~- Bajos, bajos - mondotta a fejét rázva -, a gazdád
39 31| Dzsidzsiához fordult.~- Eredj - mondotta -, hozd tele a tálat friss
40 32| a tiéd lesz.,~- Én meg - mondotta - neked adom feleségül a
41 32| fogadott.~- Folytassuk - mondotta - a beszélgetést. Hát mért
42 33| Hallottam már rólad - mondotta a kezét nyújtva. - Priszkosz
43 35| vezetett.~- Íme, uram - mondotta -, ez az a rabszolga, akit
44 41| õhozzá.~- Ötheti idõ ez - mondotta Atilla.~S fölállította Orleán
45 42| vissza békén a városba - mondotta Atilla az asszonynak -,
46 44| vitézek megfigyeléseit.~- Ni - mondotta az egyik -, középre az alánokat
47 44| embersokaságban?~- Ni - mondotta a másik -, a burgundok is
48 44| Nagy róka ez a görög - mondotta az egyik -, ezt nem ugratod
49 46| mozdulatlan.~- Lássuk a másikat - mondotta.~A másik kövön még füstölgött
50 47| szokott lenni.~- Vidd ki - mondotta -, és akaszd hátul a nyeregre.
51 53| telt énbennem.~- Fiam - mondotta -, téged csakugyan Isten
52 55| arcomat is.~- Átviszlek - mondotta -, de magad lásd a végét.~-
53 57| Beszélni szeretnék veled - mondotta aggodalmasan.~S állt az
54 58| Várj kissé a szóval - mondotta az asszony -, a gyermekeket
55 59| szólott is róla.~- Fiam - mondotta -, tudom, hogy harcoltál
56 64| a hunok ragyogó eszének mondotta. Azután a vezérek kerültek
|