Part
1 1 | milyen büszkén vittem!~A gazdám jó ember volt. Néha meg
2 1 | megszaporodott. Nekem kellett a gazdám ruháit tisztogatnom, a saruit
3 1 | szívesen teljesítettem.~A gazdám évrõl évre jobban kedvelt.
4 1 | éven igen összeszoktunk. A gazdám akkor már nemcsak a szolgálataimért
5 1 | minden tudományt ismertem. A gazdám mindig tõlem kérdezte írás
6 1 | reggel különös nekem, hogy a gazdám nem szól. Én szoktam õt
7 1 | zacskóról azt mondta egyszer a gazdám, hogy tartozik egy embernek,
8 1 | megvilágosodott nekem a gazdám szava. A minap hun követek
9 2 | van kepenyökk - felelte a gazdám.~- Se nem keppenjekk, se
10 2 | Zéta - biztatott örömmel a gazdám -, ki tudja, mire jó?~S
11 2 | mindig sietõs mozgású.~A gazdám lóra ült. A lovat én vezettem
12 3 | felé.~Csodálkoztam, hogy a gazdám bent marad, s aggódó szívvel
13 3 | Siessünk! - intett a gazdám.~S fölkepesztetett a lovára.
14 3 | Átilla fogad! - kiáltotta a gazdám már messzirõl Maksziminosznak.~
15 3 | gúnnyal Maksziminosz.~A gazdám a fejét lógatta:~- Már bizonyos,
16 4 | se.~- No - azt mondja a gazdám -, világéletemben sok földet
17 6 | éjjelen rosszul aludtam. A gazdám is nyugtalan, mióta Hunniában
18 6 | gondoltam, javában alszik már a gazdám, mikor egyszer csak megszólal:~-
19 6 | sorsodon? - döbbent rám a gazdám. - Hát olyan siratni való
20 6 | Abbahagytam. Éreztem, hogy a gazdám csodálkozik a szavaimon,
21 7 | õt, ha el is veszítem a gazdám nyomait! Látnom kell, ha
22 8 | szolgák közé álltam, hanem a gazdám mellé.~Emõ lovon ült, mint
23 10| ellassúdott. Mellemen feküdt a gazdám szava: „Ebben a korban...
24 11| mindezt?~- Azért - feleli a gazdám -, mert te görögül köszöntesz
25 11| kiváltott maga a jó Isten. A gazdám magával vitt a kazár háborúba.
26 12| Közöttük Emõke is.~Hogy az én gazdám miket beszélt, azon a napon
27 12| fülel és néz mindenki.~A gazdám is ott ágaskodik a sokaság
28 13| Csudálatos! - rázta a fejét gazdám.~- Álomnak is beválik! -
29 13| barbárban - csóválta a fejét a gazdám is -, én az embert a nevetésérõl
30 15| és bámultam a semmit.~A gazdám kijövet megszólított:~-
31 15| amelyet Berki adott, a gazdám meg Csáthtól és Atillától
32 15| Hallod-e - mondotta vidáman a gazdám -, most már te fogadj meg
33 17| száz aranyamat titkon a gazdám pénzébõl. Ezt a gondolatot
34 17| fiókjába, s a fiók kulcsát a gazdám ünnepi tógájába rejtettem.
35 17| mondtam Vigilásznak, hogy a gazdám valami fontos ügyben levéllel
36 23| lepedõs ágyon háltam, a gazdám tiszta kis tornácán. Az
37 28| medvekucsmát tettek föl. A gazdám is medvekucsmát viselt.~
38 28| dideregve lovagoltam a gazdám mellett. A kezem kék volt,
39 29| Akkor már, ha ebédre ment a gazdám Atillához, nem ácsorogtam
40 30| Alighogy eltávoznak, hívat a gazdám, hogy fussak át a királyi
41 30| intett vissza a fejével a gazdám -, hátha olyasmi van a levélben,
42 35| fenyõfából készültek. A gazdám nyilai tengeri nádból. A
43 35| derültség hullámai. Akkor a gazdám intett, hogy lépjek elõbbre.~
44 35| szemébõl patakzott a könny. A gazdám üvöltve verte az asztalt.
45 35| intett, hogy elmehetek.~A gazdám azon a napon csak estefelé
46 37| kürtszóra befogták a lovakat. A gazdám felöltözött. Behívatott
47 41| egye meg õket! - mondta a gazdám.~- A burgund menekültek
48 43| porosz szemöldöke alól.~A gazdám szekerén állottunk, a sátorunk
49 44| felelte a verejtékét törölve a gazdám -, magyariakkal együtt;
50 47| ugatása hangzott az éjben.~A gazdám a fõvezérrel lépkedett utánam.
51 48| meglesz-e ma a csata?~A gazdám is fölkászálódik. Mosdik
52 48| türelmetlen voltam. Míg a gazdám Atillánál idõzött, még egyszer
53 51| csak a véres mezõt. Csak a gazdám is jönne, vagy a népébõl
54 51| boldogan tekintettek reá.~De a gazdám nem volt a kíséretében.
55 52| a boros tömlõre, amit a gazdám adott a csata elõtt!~Egyszerre
56 63| hátán átfûzve. Ott állt a gazdám: araszos bajuszát sodorgatta.
|