Part
1 1 | a császár tanácsosa, hol Vigilász, a császár tolmácsa. A házunk
2 1 | udvart sápadt képûnek, míg Vigilász tolmács a levelet mondatról
3 1 | megkönnyebbülten lélegzett, mikor Vigilász a levél végére ért, ahol
4 2 | meg az enyém. A harmadik Vigilász tolmácsé, egy hunyorgó szemű,
5 2 | iránt, hogy miféle ebnyelv. Vigilász meg Rusztikiosz tanítgatta
6 2 | tanításukból, az volt az enyém.~Vigilász ügyes tanító volt különben:
7 2 | nem kepenyökk - korrigált Vigilász -, hanem köpönyeg.~Az ilyeneken
8 2 | Lovon csak a fiúkat látni.~Vigilász magyarázta, hogy a hun fiúk
9 2 | Az urak rábámultak, hogy Vigilász eltolmácsolta a kérdést.
10 2 | elképedten nézett a lovasok után. Vigilász szinte pukkadozott.~- Így
11 3 | ajánlotta Priszkosz.~De Vigilász ellene volt.~- Elég „felséges
12 3 | és jó egészséget kíván.~Vigilász nagy lehelettel tolmácsolja:~- ...
13 3 | mint az oroszlánordítás.~Vigilász majdnem lerogyott ijedtében.
14 3 | Atilla választ várt, de Vigilász csak sunyított viaszszínsápadtan,
15 3 | király - hebegte kék ajkkal Vigilász -, a császár minden szökevényt
16 3 | Nem értem - vacogott Vigilász -, Atilla mindig nyájasan
17 3 | félrehúzódott.~Mit beszélgettek? Vigilász azt mondta, hogy Atillának
18 3 | király parancsát hozta, hogy Vigilász tüstént induljon vissza
19 3 | semmit se, csak eleséget.~Vigilász hát abbahagyta az evést.
20 17| mit válaszol a császárnak. Vigilász elmondta, hogy Atilla bõszültsége
21 17| már rabszolga nem vagyok.~Vigilász a fiával utazott, akit világlátni
22 18| nap már lehajlóban volt, s Vigilász azt kérdezte Eszlásztól,
23 18| Eszlász azt gondolta, hogy Vigilász a határõrzõ hunok alkalmatlankodásaitól
24 18| szív? - utálkozott rájuk Vigilász.~- Uram - felelte az egyik
25 18| ereimben. Kis idõ múltán Vigilász is visszatért. Kérdezte
26 19| Akkor már nem lesz itt Vigilász, sem Eszlász: nem lesz,
27 21| Bennem megfagyott a vér. Vigilász is elsápadt.~- Tiltakozom
28 21| tudod-e, hogy én nem tartozom Vigilász úrhoz?~Mert akkor már sejtettem,
29 21| sejtettem, hogy az a rókaképû Vigilász rossz fát tett a tûzre.~
30 21| A nyakamban - hörögte Vigilász.~Szinte kék volt már sápadtságában
31 22| Uram - mondotta -, ihol-e Vigilász. Megmotoztuk. Ezeket az
32 22| komor-hidegen.~- Uram - hebegte Vigilász -, sok cseléd és sok barom
33 22| hoztad?~- Uram - nyavalygott Vigilász -, nem mondhatok egyebet...~-
34 22| Apám!~- Uram - nyöszörgött Vigilász is a térdére esve. - Mindent
35 22| vallomást.~- Uram - kezdett Vigilász vacogva -, ez az arany bûndíj...
36 22| parancsolt fagyosan Atilla.~Vigilász nyálat nyelt. A szemét kínlódva
37 22| szemével kérdezte, hogy Vigilász igazat beszél-e.~Edekon
38 22| mosolyogva biccentgetett rá.~Vigilász lélegzetefogyottan tátogott,
39 22| tenger.”~S amíg így beszélt Vigilász, olyan volt, mint valami
40 22| kardját a lába közé vette.~Vigilász folytatta:~- Krizafiosz
41 22| ólomhegyet éreztem a mellemen.~Vigilász folytatta:~- Az eskü után
42 22| Folytasd! - parancsolta Atilla.~Vigilász a félelemtõl csaknem vért
43 22| nyerít. Halottszagot érzek. Vigilász sápadtan folytatja:~- Edekon
44 22| Mi történik velünk, ha Vigilász elvégzi az elbeszélést?
45 22| folytatta kriptai hangon Vigilász -, azonnal oda akarta adni
46 22| gyökerük is kiszakad vele.~Vigilász folytatta:~„Hanem - mondotta
47 22| uram király - folytatta Vigilász -, meg se kérdeztek, hogy
48 22| szólt komoran Atilla.~Hát Vigilász tovább beszélt:~- Krizafiosz
49 22| képû. Hát õ lesz a követ, s Vigilász csupán tolmács. De Maksziminosz
50 22| kérdezte síró hangon Vigilász Edekont.~- Így - bólintott
51 22| Edekon megvetõn mosolyogva.~Vigilász megkönnyebbülten lélegzett:~-
52 22| menekülés.~- A levél - szólt Vigilász - Priszkosztól való, és
53 22| Sötéten nézett Vigilászra.~Vigilász szinte megroskadt a tekintet
54 22| kínos volt az a perc, hogy Vigilász végre felhördült, mint a
55 23| föloldozták a köteleinket. Vigilász összeborult a fiával. Sírtak.~
|