Part

 1 1 |           ott egy platánfa alatt.~- No, itt a rabszolgátok - mondotta
 2 1 |        citrommal dobáltak.~- Ugorj, no!~Ugrottam. A játék mulatságos
 3 1 |            ajándékomnak tekinted.~- No, úgy nem - válaszolta a
 4 1 |         elérzékenyülten. - Jól van, no...~Valami szépet akart mondani,
 5 1 |             akár a világ széléig.~- No, derék - mosolygott az öreg -,
 6 2 |              Becsempésztem hozzá.~- No, nagy bolondság volt! De
 7 2 |            megért egy kis országot. No, szegény Deél, ha ennek
 8 2 |            tulipánnal, pávaszemmel. No, furcsa! De még a ládáknál
 9 2 |     szoknyája fehér.~Ez-e az vajon?~No, ha ez az, nekem bizony
10 3 |      fejedelem...~S a hangja remeg.~No, sohase hittem! Ez a büszke,
11 3 |             A hun nevetett:~- Ejnye no, beh nehézfejû vagy, hát
12 4 |         dörgés a földet is rengeti. No, ítéletidő! Egyszer csak
13 4 |        veszett el egy gombunk se.~- No - azt mondja a gazdám -,
14 5 |          szárazföldet hint az útra. No, nem elég: a hintése csak
15 8 |           rendeznek a fiatalsággal. No meg hát esznek-isznak, de
16 9 |    gyémántos forgó villogott rajta. No meg a paripájának a szerszáma
17 10|            Csak hebegtem.~- Töröld! No lám!~Aztán látva, hogy nekem
18 11|             is mindjárt ott leszek.~No, gondoltam, ezek nem ceremóniáznak
19 13|         urak kijöttek az ebédrõl.~- No, ez feledhetetlen! - lelkesedett
20 13|           sátorába, hogy aludjon.~- No, én nem tudom, melyik kategóriába
21 14|         nevettek. Még tapsoltak is. No, nem nekem: a képzeletükbeli
22 20|            mindenki az én vendégem!~No, igazi úr!~Késõbb világosodtunk
23 27|    hallottam:~- A kezed ugyan uras. No, majd itt megvastagodik.~
24 30|            a pecsét sincs feltörve.~No, énbennem is megszeppen
25 30| elolvastatja a levelet: lehetetlen.~No, kutyául voltam.~- Maradj
26 30|      ropogását a szomszéd szobában. No, kutyám: itt se be, se ki!~-
27 31|             szemem, megszólított:~- No, hál’istennek!~- Kopi -
28 32|         tapogatta a forradásomat.~- No - vont a nyakán büszkén -,
29 32|          vagyok, uram.~- Gyere föl.~No - gondoltam -, kár volt
30 32|          persze a zabrahívót értik.~No, nehéz tudomány a hunok
31 33|             kifejezzem a hálámat.~- No, derék! De hát ne állj ott
32 35|            és a vállamra csapott.~- No, fiú, megálltad a sarat!
33 36|           az ezernyi ezer szekeret, no bizony, nagy nyüzsgés volt
34 37|            Az ég angyalai védjenek!~No iszen, máskor majd meg is
35 38|        tovább, uram, már értelek.~- No, hát megyünk, mint a hógörgeteg.
36 38|         elõtt.~- Dzsidzsia!~- Ugyan no! Hiszen az gyerek még. Meg
37 38|           meg is ígérted neki?...~- No, nem egészen - felelte fontoskodón -,
38 42|            Atilla ért latinul is.~- No, ha így van - feleli síró
39 49|         borzongás mászkál rajtam.~- No, ez veszett harc lesz! -
40 49|       kiáltozás, lovak prüsszögése. No, pokoli gabalyodás! Egy
41 50|        szívogattam a fájdalmamat.~- No - unszolt az ember. - Mozogsz-e
42 52|          Már emelgeti is a lábamat.~No, a szerencsétlenség sokféle
43 53|             mosolygott jóságosan. - No de ne beszélgessünk. Túl
44 55|         Dzsidzsiát mellém ültették. No, az nem tetszett. A bosszúságomat
45 55|          Bámultak nagy áhítattal.~- No - azt mondja Gyöngyi cseléd -,
46 55|    elvörösödött. A fejét vakarta.~- No, mi a?~- Hát - mondja végtére
47 56|        ruhámban is.~- Jer közelebb! No, nézzétek lányok, micsoda
48 56|       megkönnyebbülten lélegzett: - No lám, hogy megijedtünk.~A
49 58|           bokros õsz szemöldökét.~- No - fakadt ki egyszer -, én
50 62|          patríciusasszony férjének.~No, mulatságos levél volt.
51 63|             a rabot Atilla mellett.~No, hát nekem is idenyújtja
52 63|            galamb, hét fehér daru - no, sok mindenféle hét fehér.~
53 63|        Szabad-Görög megszólított:~- No, fiú, mennyiért adod el
54 65|       Hallgatózok: semmi hortyogás. No, senki. Bizonyára kint vannak
55 65|            kiáltás vagy lantosének.~No, nem lehet aludnom. Felöltöztem