Part
1 1 | megeredt a könnyem.~- Ó, uram - feleltem, mintha csak apámnak panaszkodnék -,
2 1 | nap van ma?~- Szombat - feleltem készségesen -, április harmadika.
3 1 | ember vagy te?~Könnyezve feleltem:~- Neked köszönhetem, uram,
4 1 | Veled megyek, uram - feleltem -, követlek akár a világ
5 1 | eljössz velem?~- Ó, uram - feleltem most már a szívemnek minden
6 2 | hunul?~- Tanulni akarni - feleltem kérõn, barátságosan.~De
7 5 | meg a kisasszonyodnak - feleltem méltóságosan -, hogy én
8 6 | ismertem.~- A királyné - feleltem, elnézve a feje fölött -
9 6 | szólhattam.~- Ó, uram - feleltem végre -, én igen szerencsétlen
10 6 | bántott?~S hogy erre nem feleltem, felült az ágyában.~- Bizonnyal
11 7 | megismerték a ruhámról.~- El - feleltem készségesen -, egy sátorkapcsot
12 7 | darabot, és nyújtotta.~Nem feleltem. Rá se néztem.~Egy percig
13 7 | megcsókolhatod.~- Köszönöm - feleltem büszkén -, már nem kívánom.~
14 10| gyermek!~- Addig haladtam - feleltem, a süteményért kezet csókolva -,
15 12| Ezerfélét, felséges asszonyom - feleltem szinte szédülve az örömtõl.~
16 13| avzon? (Olasz.)~- Nem - feleltem elcsodálkozva.~- Azért -
17 13| kíváncsisággal.~- Görög vagyok - feleltem elmosolyodva -, messze földrõl
18 14| ötvöseinknél láttam efféléket - feleltem -, de nem ilyen szépeket.~-
19 14| görög nõk?~- Mindenfélét - feleltem óvatosan -, már akinek van.
20 14| fekete hajúak, fehér bõrûek - feleltem -, és nem olyan szépek,
21 14| Felséges asszonyom - feleltem, mintha álomból ocsúdnék -,
22 14| Önként?~- Szeretetbõl - feleltem.~- De hát, otthagytad-e
23 14| szokatlan, felséges asszonyom - feleltem nyugodtan. - A birodalom
24 15| megszólított:~- Mi bajod?~- Semmi - feleltem csudálkozva.~- Fakó vagy -
25 23| uráé.~- Éppen azért kérem - feleltem keményen -, mert rabja vagyok
26 23| Csak Zétának, uram - feleltem szomorúan.~- Zéta, Zéta,
27 23| Az uramnak megírták - feleltem nyugtalanul -, históriát,
28 23| Értesz-e hunul?~- Értek - feleltem bágyadtan.~- Honnan jössz?~-
29 23| megpihentél-e már?~- Majd éjjel - feleltem. - De nem hálhatnék-e én
30 24| neveléssel válik emberré - feleltem a tekintetemet fölemelve -,
31 26| malomként döbögött. Elszántan feleltem:~- Akartam.~- Akartad? Te
32 26| cselekedted?~- Csupán azért - feleltem a keblemre nyúlva -, hogy
33 28| bánat.~- Ha téged látlak - feleltem -, nem bánok én semmit.~-
34 28| a hidegben.~- Ó, uram - feleltem búsan -, az öreg Csokona
35 30| tolmács hunul.~- Itthon - feleltem szintén hunul.~És csodálkoztam,
36 32| körösztény papok?~- Jó Bial - feleltem hálásan -, engedd meg, hogy
37 32| idézel.~- Ha fölszabadulok - feleltem -, az elsõ arany, amely
38 32| rám aggodalmasan.~- Uram - feleltem szomorún -, lágyuljon meg
39 32| erszényét.~- Kérlek, uram - feleltem -, tartsd magadnál. Én venni
40 33| valamennyien.~- Keresztény vagyok - feleltem -, azon keresztények közül
41 33| világon.~- De gondoljuk el - feleltem -, hogy minden nemzet elfogadja
42 35| Csak egyszer láttam õt - feleltem habozva -, mikor még Konstantinápolyban
43 35| se felejtve, hogy miket feleltem Atillának, és hogy milyen
44 38| ellen az sem állhat meg - feleltem zúgó fejjel.~- Deiszen az
45 47| csak. Ecetes!~- Nem csoda - feleltem. - Tudod, uram, hogy pincét
46 50| hallottam.~- Zéta vagyok - feleltem -, Csáthnak a szolgája.
47 50| kacagányomra tapintott.~- Ne félj - feleltem -, te is sebesült vagy,
48 50| gyanakodva.~- Hát te? - feleltem bosszúsan. - Mondjuk, hogy
49 50| hát - szólt a római.~Nem feleltem, csak nehéz nyögésekkel
50 53| érte az Úr neve.~- Amen - feleltem könnybe lábadt szemmel.~
51 56| nélkül sírna.~- Lehet - feleltem meghajolva -, lehet, hogy
52 57| szíve dobogását.~- Nem - feleltem a szememet lehunyva -, eredj
53 60| Kérdezheted-e, kisasszonyom? - feleltem hálás tekintettel. - Csak
54 62| Kiváltalak.~- Köszönöm - feleltem kevély alázatossággal -,
55 64| cselekedett?~- Nyugodj meg - feleltem -, én is álmodtam valamit.
|