bold = Main text
Part grey = Comment text
1 Eloszo| arany.~Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer
2 1 | Utoljára rajtam maradt a Zéta név.~Késõbb, hogy az asszony
3 1 | megszólalt:~- Mennyi a pénzünk, Zéta?~- Mint tegnap, uram: hetvenöt
4 1 | aztán megáll, és rám néz:~- Zéta fiam, tudod-e, mi nap van
5 1 | maradsz is, szabad vagy, Zéta: nem rendelkezek veled.
6 1(*) | Zéta (dzéta) - a görög ábécé
7 2 | nyelvet.~- Csak tanuld, Zéta - biztatott örömmel a gazdám -,
8 5 | Az urak vidámak voltak.~- Zéta - mondja az uram, mikor
9 5 | se vagyok. És az én nevem Zéta.~S nagy büszkén elléptem.~ ~
10 6 | hittem, ismerlek téged, Zéta fiam. Hiszen úgy láttam
11 6 | órában nem ösmerek rád, Zéta: nem tudom; micsoda gondolatok
12 7 | gõgösen. - A te neved-e Zéta?~- Az enyém, kisasszony.~
13 7 | oka arra, hogy megüssön.~- Zéta - szólott lágyan a leány -,
14 11 | hozzáfutottam.~- Köszönöm, Zéta! - mondotta melegen.~A fátyolát
15 11 | a fülemben:~- Köszönöm, Zéta!~S gondolkodtam, hogy miért
16 12 | volt dolgom.~- Keresd elõ, Zéta, a hattyúnyakú aranykancsót
17 14 | mondta aztán -, szegény Zéta! De nyugodj meg: Átilla
18 15 | Dzsidzsia hajolt ki:~- Nini. Zéta bácsi.~- Te vagy, Dzsidzsia?~
19 17 | szeretõ alázatos szolgád: ~Zéta~Ezt a levelet belezártam
20 23 | feleltem szomorúan.~- Zéta, Zéta, furcsa név. Élnek
21 23 | feleltem szomorúan.~- Zéta, Zéta, furcsa név. Élnek a szülõid?~-
22 25 | Egyszer aztán hátrakiált:~- Zéta!~S lépésre lassította a
23 29 | mosolygó két szemét.~- Zéta bácsi - prütyögte -, örülök,
24 30 | mert az én kedves szolgám, Zéta, elhagyott engem, és hozzátok
25 33 | megszólítsanak.~- Te vagy-e, Zéta? - fufnyázott rám vígan
26 35 | udvari szolga lelkendezve:~- Zéta! Zéta! Üstöllést a palotába!
27 35 | szolga lelkendezve:~- Zéta! Zéta! Üstöllést a palotába! Átilla
28 37 | ígérni nem ígérhetek semmit, Zéta. Jó fiú vagy, de ebben az
29 44 | sugallat járt a fülem körül:~- Zéta, itt maradsz! Sok ezer ember
30 49 | leveti.~- Mestervágás volt, Zéta! - kiáltja egy hang mögöttem.~
31 50 | még soha nem hallottam.~- Zéta vagyok - feleltem -, Csáthnak
32 52 | másvilágra. Tarts velünk, Zéta!~Egyik-másik megáll és forog.
33 55 | ura! - hebegi. - Te vagy, Zéta?~- Persze hogy én vagyok.~
34 55 | ember beüvölt a házba:~- Zéta jött meg!~S úgy repes, mintha
35 55 | csókol, csak úgy cuppog:~- Zéta! Zéta!~Nézem, hogy ki az?
36 55 | csak úgy cuppog:~- Zéta! Zéta!~Nézem, hogy ki az? Hát
37 55 | mindnyájan?~- Mindnyájan, Zéta.~- A ki-kisasszony is?~-
38 55 | ki-kisasszony is?~- Az is, Zéta.~- És nem be-beteg a ki-kisasszony?~-
39 55 | az uram valamit?~- Nem, Zéta. Azt mondja, hogy mindjárt
40 56 | összecsapva -, te vagy-e Zéta? Hogy megijesztesz bennünket!~-
41 56 | nyalka legény lett ez a fiú! Zéta, beszélj nekem sokat! Mindent!
42 56 | Ugye szép ez a leány, Zéta? Láttál-e ennél szebb leányt?~-
43 57 | Nem kérdõre vonás ez, Zéta, csak alázatos kérdés. Tudni
44 58 | Dzsidzsia az emeleti ablakon:~- Zéta! Nem láttátok Zétát? Mondjátok
45 58 | piros posztó, a bortól.~- Zéta - dorgált az asszony -,
46 60 | Te... hogy is hívnak?~- Zéta, uram.~- Te, Zéta, segíts
47 60 | hívnak?~- Zéta, uram.~- Te, Zéta, segíts a becsüs uraknak
48 60 | Egyszer aztán megszólított:~- Zéta, te mindenkivel kezet szorítasz,
49 62 | volt az. És szólt is:~- Zéta, mi szomorúbb a halálnál?~
50 64 | a lábamat:~- Ne menj el, Zéta! Ne menj el! Ezt az egyet
51 64 | mellett mentek majd sorjában. Zéta, te vezeted õket. Mikor
52 64 | nézése valami dermesztõ.~- Zéta - mondja rekedten, halkan -,
53 65 | egy szelíd-bús nõi hang:~- Zéta!~Fölemelem a fejemet: Dzsidzsia
54 65 | Dzsidzsia.~- Menekülj, Zéta! Menekülj!~- Velem jössz-e?~
|