Part
1 1 | vételnek.~- Ahogy akarod - felelte Maksziminosz udvariasan.~
2 1 | ám, a lidérc egye meg! - felelte a fejét csóválva Priszkosz. -
3 2 | Esz van keppenjekk! - felelte Maksziminosz.~- Esz van
4 2 | Maksziminosz.~- Esz van kepenyökk - felelte a gazdám.~- Se nem keppenjekk,
5 3 | úr csatlósával.~- Tudom - felelte nyugodtan.~- Hát mi?~Vállat
6 4 | az embert.~- Csak annyi - felelte -, hogy a fehér hunok fehér
7 8 | ottan?~- Átillának a háza - felelte, tisztelettel ejtve az Átilla
8 8 | Bizonyosan rabot adott el - felelte egykedvûen.~A figyelmem
9 8 | készül?~- Átilla jön meg - felelte -, déltájt.~És a bajuszán
10 11| akár mindjárt is, õnála - felelte szimplán -, csak eredjetek
11 11| Éppen kérni akartunk - felelte Maksziminosz -, hogy hol
12 13| kérdeztem enyhébben.~- Semmit - felelte szomorúan.~Továbbsiettem,
13 14| leányok, nagyasszonyom - felelte Emõke -, akik olyanok, mint
14 15| kérdeztem tartózkodón.~- Nincs - felelte félvállról.~- De a házbeliek
15 18| alkalmatlankodásaitól tart.~- Dehogyis - felelte. - A határõrök lapulnak,
16 18| rájuk Vigilász.~- Uram - felelte az egyik hun -, itt a köcsög.
17 18| szíven jó pénzért?~- Lehet - felelte hunyorítva. - Mit adsz?~-
18 22| magának.”~„Nem értelek - felelte Edekon úr. - Én akármilyen
19 22| vallomásból.~„Ne tréfálj velem - felelte Edekon úr. - Ilyen palota
20 22| Nálunk nincsenek hivatalok - felelte Edekon úr -, én csupán belsõ
21 22| Vagyis hogy megöljem - felelte nyugodtan Edekon úr.~Atilla
22 22| császár?”~„A császár? - felelte most már egyenesen Krizafiosz. -
23 22| érte?”~„Amint mondottam - felelte Krizafiosz -, választhatsz
24 22| hozunk semmit?~- Vagy igen - felelte sötéten Atilla -, Krizafiosznak
25 24| görögnek.~- Bánom is én - felelte Csáth vígan -, rabnak nem
26 25| itthon van-e?~- Nincs, uram - felelte a lovász -, kieresztettem
27 30| sokan?~- Vagyunk jócskán - felelte meglepõdve.~- Micsoda urak
28 32| akinek szolgált.~- Ez igaz - felelte Csáth jóindulattal -, hát
29 33| egy-kettõ a visszatérõ haddal - felelte Zobogány -, a rabokat kísérik.
30 36| Minek várjam a tavaszt? - felelte Csáth szerint Atilla, s
31 37| volt.~- Ha visszatérsz is - felelte aztán -, ígérni nem ígérhetek
32 38| elmondta.~- Jól pedzed - felelte Csáth. - Átillának csakugyan
33 38| gondolatod késõn született - felelte Ruszti -, Átilla fejében
34 38| No, nem egészen - felelte fontoskodón -, tudod, magunkszõrû
35 38| A lány? Hát hogyne! - felelte vidáman.~Éreztem a hangján,
36 38| vagy!~- Hát... mikor hol - felelte kitérõen.~- És hogy kezdõdött?~-
37 38| ha én jobban tetszem - felelte vidáman.~- És azóta többször
38 41| Holnap reggelig várok! - felelte Atilla.~Június 14-e volt
39 42| Rám nézett, és bágyadtan felelte:~- Nem.~- De hát miért nem
40 44| Északnak küldte Átilla õket - felelte a verejtékét törölve a gazdám -,
41 46| nagy repedés.~- Érthetõ - felelte a fõpap.~S Atillához fordult:~-
42 46| püspök fölkelt, és alázatosan felelte:~- Nincsen, uram. A mi vallásunk
43 47| mi kezdjük?~- Már alig - felelte álmos-egykedvûen a fõvezér.~-
44 47| Karacs ásított.~- Nem látod - felelte -, hogy rajtuk a zabos turba?~
45 50| gyõzött?~- Még nincs vége - felelte bágyadtabban.~- Honnan tudod?~-
46 53| bizonyára Isten küldött - felelte az öreg -, a többivel ne
47 55| Nem szokott az meghalni - felelte nevetve az asszony.~- És
48 56| Nem, nagyasszonyom - felelte Igar -, Róma maga jött elénk.~-
49 59| innen...~- Én is sajnállak - felelte -, bizony isten szívesebben
50 62| Nem tudom, hogyan van - felelte -, de magam is tapasztalom,
51 62| szomorú.~- Az, ami nekem - felelte Dzsidzsia.~- Hát neked mi
52 63| voltunk még akkor.~- Nem - felelte.~S boldogan nézett reám.~-
53 63| indulunk?~- Atillától kitelik - felelte Kászon -, az idõ korán kinyílt.~
|