Part
1 2 | boldogulnom. Ó, én vak szamár! Micsoda hévvel dolgoztam a szerencsétlenségemen!~
2 2 | tudtuk meg, hogy Csáth.~- Micsoda ügy hozott benneteket? -
3 3 | halálpillangóra gondoltam. Micsoda karcsú, lenge járású leány!
4 3 | karcsú, lenge járású leány! Micsoda mély tekintetû szem! S máris
5 3 | hogy Atilla szavai mögött micsoda gondolat vetett árnyékot,
6 3 | megérkezett, szárítóra tették.~- Micsoda szárítóra?~A hun nevetett:~-
7 4 | könyökével.~- Nézd - suttogta -, micsoda takaros!~Bántott a megjegyzése.
8 6 | ösmerek rád, Zéta: nem tudom; micsoda gondolatok kavarodnak a
9 7 | elporoszkál.~Csak menjen. Micsoda jogon vet meg ennyire engem?
10 8 | kardja nem gyõzhet azon.~- Micsoda „Isten kardja”?~- Nem tudjátok?
11 8 | szólok a vezetõnek -, micsoda ünnep készül?~- Átilla jön
12 9 | rédát nyolc fehér ló vonta. Micsoda lovak! Hogy hányták a fejüket,
13 10| remeg, ahol õ jár rajta.~- Micsoda szamárság ez?! - böffent
14 11| Gyermekeim is vannak. Látnád, micsoda életrevaló gyerekek! Aztán
15 12| között.~Csáthék palotája!... Micsoda érdeklõdéssel szemléltem
16 12| festékkel a képzelõdése szerint.~Micsoda semmiségek a hun rajzok
17 12| oda a legszentebb jogát. Micsoda szamár volt! Én azért az
18 13| minduntalan megzavart bennünket.~- Micsoda király ez! - lobogott benne
19 13| katonában a ke-kevélység.~- Micsoda kevélységrõl kotyogsz te? -
20 13| tudós csak mosolyog. De micsoda kategóriába sorozzam azt,
21 15| s elvigyem a hazámba.~De micsoda földön mászó, nyomorult
22 17| hogy Atilla bõszültsége micsoda ijedt zavart keltett a császári
23 22| mint a patak vize télen. Micsoda sötét titok van itt?! Micsoda
24 22| Micsoda sötét titok van itt?! Micsoda pokolba keveredtem én bele?!~-
25 22| halott. Én csak vártam, hogy micsoda rettenetesség gomolyodik
26 22| görögök, a fene tudja, micsoda madárnyelven szóltok. Az
27 22| sötét, hallgató arccal. Micsoda vihar tombolhat máris ennek
28 22| tekintett és szólott:~- Lássuk: micsoda írás az.~Ha engem is elõfog
29 22| padlóra borult és zokogott.~- Micsoda alávaló népfaj ez! - szólalt
30 30| felelte meglepõdve.~- Micsoda urak jöttek?~- Anatóliusz
31 31| meg azt az embert, hogy micsoda becsületes lélek.~A seb
32 33| emlékszem arra, hogy mi voltam, micsoda tapasztalatokat gyûjtöttem
33 34| magyarázták, hogy melyik épület micsoda.~Én csak két esztendõ múlván
34 35| verése szinte elállott. Micsoda ajánlás ez: ha fejbe vered
35 35| megvilágosodott nekem minden. Micsoda ravasz, félelmes nép ez!
36 36| lóval robogtak a táborba. De micsoda lovak! Vélnéd, hogy szárnyuk
37 38| Máig is bámulom magamat: micsoda nyugodt színnel mondtam
38 38| titkunkat.~- A titkotokat? Micsoda titkotokat?~- Hát hogy szeretjük
39 40| nagy-elõttük egy másik népsokaság.~Micsoda sokaság az, amelyet Atilla
40 49| csigatekervényes arany karvédõ. De micsoda izmos, barna két kar!~Domború
41 49| elõtt -, ma is megmutatjuk!~Micsoda erõ van ebben a hangban!
42 49| erõ van ebben a hangban! Micsoda erõ a szeme villanásában,
43 49| villanásában, feje vetésében. Micsoda öröm látni egy embert, aki
44 49| fellövöm a nyilamat a magasba.~Micsoda süvöltés, suhogás! Rémült
45 50| zoltánoknak, hogy melyik csapathoz micsoda parancsot vigyenek. A mérföldekre
46 50| visszaeresztettem a vértõl nyirkos fûbe. Micsoda sebeim lehetnek? Sok ütést
47 50| tomporára hasalhattam. Jaj, de micsoda kín nyilallt a térdembe!~-
48 55| Atilla fapalotáinak tornyai.~Micsoda zavaros érzések hánykolódtak
49 55| ruhámról.~S belovagoltam.~Micsoda csöndes, néptelen ez a város!
50 56| közelebb! No, nézzétek lányok, micsoda nyalka legény lett ez a
51 59| lobogóikat. Hozták a sok rabot. Micsoda bús kép. Fiatal emberek,
52 60| kiemelkedik a tenger habjaiból. Micsoda remek finomságú faragvány
|