Part

 1 1 |                 szüntelenül.~Talán négy nap is beletellett, mire fölkelhettem,
 2 1 |                  Zéta fiam, tudod-e, mi nap van ma?~- Szombat - feleltem
 3 1 |            csóválva Priszkosz. - Egypár nap múltával oda kell utaznunk.~
 4 2 | szerencsétlenségemen!~A hunomtól néhány nap múlva már megtudtam, hogy
 5 2 |             festve, s a kardok fölött a nap aranyozott képe. Késõbb
 6 2 |         takargatta gyékénybe.~A tavaszi nap elõsugárzott a fellegek
 7 3 |               egyikkel mindjárt az elsõ nap beszédbe eredtem. Azt kérdeztem:
 8 4 |               kard, s a kardok fölött a nap aranyképe.~Elnyílt a szemem:
 9 5 |                hozzám ért. A szeme...~A nap így nyilall át az erdõ lombjain.
10 7 |        szívhassam föl szememmel, mint a nap a harmatot, hogy még a sírom
11 7 |               hosszat lovagoltam már. A nap szinte felhõtlen égbõl sugarazta
12 8 |                           8~A következõ nap delén Csáthék karavánja
13 9 |            öltözött nõk foglalták el.~A nap már az ég közepén delelt,
14 11|           selyemkelme a takaró.~Mikor a nap fölkelt, már ott ácsorogtunk
15 11|                 fehér kárpit takarja. A nap odasüt. De jobb is, ha nem
16 15|             öltözve, s vártam Emõkét. A nap kisütött, és a sarat tésztássá
17 15|             nyomorult féreg az ember!~A nap felhõtlen égen bocsátkozott
18 15|              mintha valamit keresnék.~A nap már süllyedezett a távoli
19 16|                pattog, és kürt rivog. A nap már aranynyilakat lõ az
20 17|            velem meg más apróságokat. A nap heve már akkor nyári volt:
21 18|                 országának a határát.~A nap már lehajlóban volt, s Vigilász
22 18|                  hogy fürödjünk, mert a nap forró volt, és az út pora
23 18|               az esti párában rengett a nap, s a messze terjedõ parti
24 21|         megérkeztünk Atilla városába. A nap égetõn sütött. A kutyák
25 23|                is. A víz langyos volt a nap melegétõl, és zöld moha
26 27|            hiszi, kõvel dobálom. Néhány nap múlván azonban elmúlt az
27 28|              zajlott, hat is olykor egy nap. A nép muzsika mellett táncolt
28 32|            mintha hó volnék én is, és a nap fölszívna; és én egyre kisebb
29 32|              szólt utolsó tanácsul. - A nap sugara Isten kezébõl tûz
30 35|                 kézben egy-két kard s a nap. Én is azokkal a nyilakkal
31 36|                elsõ napja volt, mikor a nap melegétõl megcsordultak
32 36|                 felhõtlen volt. Amint a nap leereszkedett az éghatáron,
33 37|    bosszúságomat.~Siettem az úr után.~A nap már kétkopjányira állt az
34 40|               persze már régelõbb.~Ha a nap szemével lehetne nézni ezt
35 40|           hadsereg?~Csak arra, amerre a nap lebocsátkozik az égrõl.~
36 48|           hallotta!~- Nem látod, hogy a nap szembesüt?~De hát miért
37 48|                a római? Nekik nem süt a nap a szemükbe.~A kémek hírelték,
38 49|         mindenki lelkén, mint a fölkelõ nap a tenger hullámain.~De látni
39 49|                 éppen délután, amikor a nap néhány óra múlván szembesüt
40 52|              nem tudom; lehet, hogy egy nap, lehet, hogy két nap is.
41 52|                egy nap, lehet, hogy két nap is. Az arcomat záporesõ
42 52|               múlván szûnt a zápor, s a nap kisütött. A lábamat víz
43 59|               katatauni síkon, s egypár nap múlván meg is vizsgáljuk
44 62|            óhajtottam, hogy nincs olyan nap, amelyen egy-két aranyat
45 63|         búcsúztam el tõlük. A következõ nap reménysugarai villogtak
46 64|           ragyogott elõ, mint a fölkelõ nap az éjszakából. Miért térsz
47 64|                 fekete éjbe? A lenyugvó nap magával viszi sugarait:
48 64|              udvaron láttam elõtte való nap a kazalnyi fáklyát. De egyet
49 64|               rajta.~Eközben leszállt a nap, s bíbor-arannyal borította
50 64|              mezõre.~Eközben lemerült a nap, s a fáklyák világa mind