Part

 1 1 |    találtam. Embertelenül bántak vele. Magamhoz váltottam. A neve
 2 2 |    szeretett?~- Nem is beszéltem vele soha.~Nem szívesen nyilatkozott.
 3 2 |           Ha nem is beszélhettél vele. Mégiscsak valami rosszat
 4 2 |       mellembe.~Nem beszélhettem vele többet. Elvitték a többi
 5 2 |        Átilla ösmer engem. Ha én vele szemben lehettem volna,
 6 7 |      ameddig csak nem találkozom vele. De látnom kell õt, ha el
 7 7 |         a lovát. Nagyokat futtat vele, s néha kerengél. Hol elõresiet,
 8 8 |      szót a vezetõnk -, a másik, vele szemben, a fõvezéré.~A paloták
 9 8 |      gondoljátok, hogy megbírtok vele? Nem olyan kicsiny ám az,
10 9 |       italnak. Talán azt mondták vele, hogy a hazatérõnek az itthon
11 9 |          be az ajtón, s állj meg vele ott, ahol Maksziminosz úr
12 12|         méltóztassék rendelkezni vele, míg itt tartózkodunk Felséged
13 13|         pislogott el.~- Mi közöm vele? - mordultam reá.~Elpirult.
14 14|       feküdt, s apám nem közölte vele, hogy mi a szándéka. Csak
15 22|        az õ gyökerük is kiszakad vele.~Vigilász folytatta:~„Hanem -
16 22|          a császárhoz, és közlöm vele, hogy emberünkre találtunk.
17 22|          múltával sok ügyem volt vele.~Fölbontotta a levelet,
18 28|       csizmát.~Az asszony pörölt vele.~- Megbolondultál-e - mondotta -,
19 30|   neveltem s tanítottam. Az volt vele a célom, hogy a császári
20 36|     követség vezére Edekon volt. Vele ment kopasz Madarász, Kamocsa,
21 36|         hozzám elbocsás­sátok, s vele az apai örökséget is kiadjátok.~
22 36|         lépésre is célt találnak vele. A cél az ellenség lova
23 36|        futó ellenséget lerántsák vele a nyeregbõl. Özönlöttek
24 39|  lépésnyire.~Két legény fia járt vele: Aladár és Ellák. Velük
25 40|         hadát, hogy egyesüljenek vele. Aztán a száli frankok,
26 42|   Atillának, hogy beszélni óhajt vele.~Ismerjük már az ilyen jeleneteket:
27 42|  hazugság volt. Te nem beszéltél vele soha! Nekem az nem kerülte
28 48|    belõle sokan, és tréfálkoztak vele, hogy nyerített-e az oroszlán,
29 49|        márt vérbe, és beszenteli vele a sereget. Ugyanazt cselekszik
30 49|         van bennem, házat tudnék vele dönteni. Puff, kutya, ne!
31 49|         ló lerogyik, az ember is vele, fölöttük más lovasok csapnak
32 49|        pillanatban úgy roppantom vele fejbe a frankot, hogy a
33 49|       virágágyat megöntözhetnénk vele. A lovam is csupa hab, véres
34 50|   hátamon jött ki.~Nem beszéltem vele többet. Ez az ember már
35 52|         sebe, hogy nem gondoltam vele. Hát ahogy ott fekszek a
36 52|         érkezõk hozzáütõdnek, és vele forognak. Aztán egy nagy
37 53|         árnyéka vagyok. Én járok vele a halottakhoz is. Én ülök
38 53|        hor­dozza, s mégis, mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük,
39 53|      érzésû. Áldás azoknak, akik vele, mellette élnek.~Az én püspököm
40 55|    szándékozol...~Nem feleseltem vele. Tovább mentem volna, de
41 56| megérkezett. A királyné bevonult vele és Écskával egy belsõ szobába,
42 57|        fiú volt: az új pajzsomra vele írattam volna rá az aranycifrát.”~-
43 60|      valamikor. Dzsidzsia tudott vele beszélni, s tolmácsolta
44 60|        mert csak ruhát varrattak vele, de azért persze mégiscsak
45 62|   Marciánusznak a palotájában, s vele hordatom magam elé a tálakat.~
46 63|         Hát, ha azt megkaphatnám vele, amit a király nem adhat,
47 63|           és a ruháját hasogatja vele. Az arcába is beledöfi.
48 64|   Haragszol érte? Rosszat tettem vele? Nem akartam. Bocsáss meg.
49 64|          nem tudom, mit csinálok vele. De míg a meglepõdés elnehezített,