Part

 1 1 |       bizalommal sírtam a panaszomat tovább:~- Úgy bánnak velem, mint
 2 1 |             keresztet vetett magára. Tovább sétálgatott a szobában.
 3 2 |               Fölhajtotta a kobakot.~Tovább vallattam:~- Hogy hívják
 4 3 |         hallottam, hogyan tanakodnak tovább. Arra a bájos halálpillangóra
 5 3 |            mi császár urunk - rebegi tovább - tiszteletét küldi, és
 6 3 |          parancsolta, hogy haladjunk tovább.~Három hun volt a vezetõnk.~
 7 5 |       munkájával? Talán hogy az utat tovább poroztassa maga elõtt.~Mintha
 8 5 |              egykedvûen beszélgettek tovább.~Csak a vén õr nézett, de
 9 6 |            urak vidáman beszélgettek tovább. S én is leültem a sátor
10 7 |      tekintetét, s léptetve lovagolt tovább. De még az a paripa is,
11 9 |              erkélyrõl gyönyörködtek tovább a néphullámzásban. Mi még
12 9 |      embersokaság. A nõk ott zengték tovább az éneküket. Hasonlított
13 10|         Maksziminosszal beszélgetett tovább.~Nem tudom, mit beszélgettek,
14 11|             Bajos.~- De uram - fújta tovább a tüzet Maksziminosz -,
15 11|              fogva a megvadult állat tovább. Láttam olyat is, aki megmaradt
16 14|          Priszkosz úrhoz? - kérdezte tovább. - Hol szerzik ezek az emberek
17 17|           Aztán elváltunk: õ haladoz tovább északnak, mi haladozunk
18 18|          Szúrjatok át!~Én nem bírtam tovább hallgatni, visszamentem
19 22|            magam lelkébõl semmit.~És tovább vallott. A titok szinte
20 22|            vért verejtékezve vallott tovább:~„Nem mondtam azt - szólt
21 22|         komoran Atilla.~Hát Vigilász tovább beszélt:~- Krizafiosz fölment
22 23|              megittam.~Egy óránál is tovább vártam aztán a kapuban,
23 27|          Érti ez a hízelgést - fûzte tovább Karacs, egy horpadt képû
24 27|            Olyankor ijedten sántikál tovább. Fél mindenkitõl.~Milyen
25 28|           Csupán a rabszolgák jártak tovább is hajadonfõtt.~Én még mindig
26 28|           szemmel fordult el és ment tovább.~Egyszer a kert felõl való
27 28|              mondott semmit. S nekem tovább kellett mennem, mert a szolgák
28 29|           találkozhatunk - csevegett tovább -, pedig sokat szeretnék
29 31|              fejét rázta.~Én azonban tovább könyörögtem:~- Miért tagadod?
30 35|        teremtés az a hölgy? - vallat tovább Atilla.~- Azt mondják: bolond.~
31 35|            ül csupán derült szemmel.~Tovább kérdez:~- És úgy ábrázatra
32 36|      rendelkezést, s mentek a haddal tovább.~Karácsonykor jöttek az
33 37|              Meghalok érted, s nincs tovább.~- Lehet - mondta elgondolkodva,
34 38|           megsemmisül.~- Ne is mondd tovább, uram, már értelek.~- No,
35 38|            Nyugodt színnel firtattam tovább:~- De hát hol találkoztatok?
36 42|       takarmányfélét is.~S haladtunk tovább.~A had rendben vonult át
37 49|           Sebes vágtatással haladnak tovább a dombnak, amelyet Thorismund
38 49| kiszélesedett csoportokban vágtatnak tovább. Elöl a jobb erejû lovak,
39 49|          lovasok elszéledve rohannak tovább, mint ahogy az öntözõkannából
40 49|              érje nyíl!~De vágtatunk tovább.~A rohanásban látom már
41 49|              a ló a földön vonszolja tovább a kengyelbe akadt lábánál
42 51|          halottakat kerülgetve vitte tovább.~Aztán sokáig nem közelített
43 52|              mohón ivott.~Vitt a víz tovább.~~Végtére estefelé embereket
44 55|                 Nem feleseltem vele. Tovább mentem volna, de a lovam
45 59|           áldásolása között lovagolt tovább.~Másnap megérkezett a derékhad
46 63|      csoportokra oszladozva vigadott tovább. Én Csáthék elé mentem,
47 64|             a nemzetet!~Nem lehetett tovább beszélnie. Az embereket
48 64|           gondoltam, hogy nem megyek tovább: minek töressem-tiprassam
49 65|             pártra szakadt! - rebegi tovább Dzsidzsia. - Egymást öli