Part

 1 1 |            mindig az útjában légy.~Soha nem láttam többé az én jó
 2 1 |           kõbõl épült.~Azt a napot soha el nem felejtem. S az én
 3 1 |          Hibáztam volna valamiben? Soha nem mulasztottam én el semmit
 4 2 |              Nem is beszéltem vele soha.~Nem szívesen nyilatkozott.
 5 5 |       Úgyse látom többé az életben soha. És hát a holdat is nézheti
 6 5 |      mindenki, ha el nem is érheti soha.~Leemeltem a kosarat a fejemrõl,
 7 6 |           virágot?~Az én nyelvemen soha nem született még hazugság.
 8 8 |       megcsókoltam a kezét. Valami soha nem érzett gyönyörûség volt!~-
 9 16|         kirepülõ fehér madárkáját. Soha, soha!...~ ~
10 16|            fehér madárkáját. Soha, soha!...~ ~
11 17|     csaltam, gazságot követtem el! Soha nem hittem volna magamról,
12 22|           volnék is, ilyen palotát soha nem tudnék nyálazgatni a
13 22|        fogadod, titokban maradnak. Soha ez életben senkivel nem
14 23|         nincs mellettük nevelõ rab soha.~Csáth gondolkodva sandított
15 23|        lóval. Istállóban se háltam soha. Idekint jobb szeretnék...~-
16 27|         apám mezítláb jár, és hogy soha senkinek eszébe nem jut
17 27|       magamon. De haj, nem volt az soha a nyomorúság láncán, aki
18 27|           különben se került volna soha nyársra, a színe miatt.
19 28|       olykor tudományos tételeket, soha meg nem történt történelmet,
20 31|           kérnél arra? Terhedre én soha nem leszek. Ha csak az árnyékodat
21 31|             hogy nem lehetsz enyém soha. De csak azt mondd meg,
22 33| Egyetlenegy hunt se térítettek meg soha. Csak az idegen rabszolgák,
23 36|           se könyörögnek kegyelmet soha. A zászlójuk csupa halálfõ.~
24 38|       mozgatta:~- Átilla még eddig soha balgatagul nem cselekedett.
25 38|       isten: földi isten. Csatát õ soha nem veszít, javakat soha
26 38|           soha nem veszít, javakat soha nem ejt ki a markából, és
27 38|      mindenkire, de nem haragudott soha senkire, csak a szeme állása
28 41|            erõs, aminõt nem láttam soha. Ahányszor mozgás mutatkozik
29 42|        volt. Te nem beszéltél vele soha! Nekem az nem kerülte volna
30 46|            tárogatót, és egy véget soha nem érõ melódiát fúj:~  ~
31 49|          velünk harcol! Csatát még soha nem vesztettünk!~- Most
32 49|          Aztán egyszer csak valami soha nem érzett erõ van bennem.
33 49|           is csupa hab, véres hab. Soha ennyi piros lovat!...~A
34 50|         szomorú hangon, aminõt még soha nem hallottam.~- Zéta vagyok -
35 50|           hasonló kínt nem éreztem soha.~- Aquam! - hangzott ismét,
36 53|          olvadt belém, mint a vaj. Soha életemben olyan gyönyörûséggel
37 53|            amelynél boldogabb órám soha nem leszen.~Az öreg püspöknek
38 53|         bennem, hogy nem bántottam soha senkit, s ha valaki kedvetlenül
39 53|         reá. A levegõ ragadozói is soha nem látott sokadozással
40 56|            nem, szagos füveket. De soha olyan rangosan nem raktam
41 60|           lova képét kívánta tõle.~Soha éltemben nem nevettem annyit,
42 60|           aki mindent érthetne. Te soha efféléket nem láttál, hát
43 60|           múlván vén ember lesz.~- Soha! - mosolyodott el. - Ha
44 61|          Komoly volt. A király is. Soha életemben nem láttam embereket
45 61|     komolyan táncolni. És ha Emõke soha el nem szédítette volna
46 64|        jártam, ~szembe õt magammal soha nem találtam, ~orvul vont
47 64|             aminõ örömünk nem volt soha, te vagy most a mi fájdalmunk,
48 64|          aminõ fájdalmunk nem volt soha! A te neved volt a mi büszkeségünk,