1-500 | 501-1000 | 1001-1285
Part
501 22 | uram? Az van a levélben, hogy tudós.~Atilla nem felelt.
502 22 | tekintet súlya alatt. Érezte, hogy az élete vagy halála fordul
503 22 | Oly kínos volt az a perc, hogy Vigilász végre felhördült,
504 22 | maradjanak örökös szolgák. Illõ, hogy a hitvány faj szolgája legyen
505 22 | Fölkelt.~Az urak is mozdultak, hogy kövessék.~- És ez a fiú? -
506 23 | aranyaimat... Most már tudhatod, hogy az én aranyaim nem a bûnös
507 23 | kötelességem a tiltakozás, hogy ami õt illeti, a többi arannyal
508 23 | szavaimat, aztán intett, hogy az erszényemet fölvehetem.
509 23 | barátságosan.~Odabent aztán, hogy leszállt a lováról, gondolkodva
510 23 | gondolkodva végignézett rajtam.~- Hogy is hívnak?~- Csak Zétának,
511 23 | gyermekednek? Mert láttam, hogy két kedves fiacskád vagyon,
512 23 | kedves fiacskád vagyon, és hogy nincs mellettük nevelõ rab
513 23 | Csinos fiú. Kár érte, hogy a nyaka kissé hosszú.~Az
514 23 | Sok légy.~Elborzadtam, hogy azt az utálatos helyet megláttam.
515 23 | az öregnek. - Engedd meg, hogy kint maradjak. Ha adsz egy
516 23 | tassogott az öreg. Látta, hogy nem alszom.~Nagy karaj barna
517 23 | bátyám? Megbocsátható tán, hogy érdeklõdöm a ház iránt.~-
518 23 | vont a vállán - kinek hogy. Rabnak a kenyere mindenütt
519 23 | mindenütt keserû.~- Mégis: hogy bánnak itt a rabokkal?~-
520 23 | itt a rabokkal?~- Kivel hogy. Érdöme szerint.~- Az úr-e
521 24 | Elkedvetlenedve láttam, hogy oldalt kifeslett. A rabszolgák
522 24 | Priszkosz megengedte, hogy ezt a szót is ösmerjem:
523 24 | rómaiaknál furcsa az a szokás, hogy tanítót állítanak a gyerekek
524 24 | te legény! Hát nem látod, hogy én gazdag ember vagyok?
525 24 | tudjak én írni vagy a fiam?~Hogy ezt bosszúsan és igazának
526 24 | ahova õ akarja. A fõ az, hogy a nép füves helyen legyen,
527 24 | történelmet. Az arról szól, uram, hogy akik elõttünk éltek, miféle
528 24 | Miféle küzdelmekkel éltek? hogy erõsödtek? hogy gyöngültek?
529 24 | küzdelmekkel éltek? hogy erõsödtek? hogy gyöngültek? hogy okosodtak
530 24 | erõsödtek? hogy gyöngültek? hogy okosodtak a maguk szerencsétlenségein?~
531 24 | fiaim nem szorultak arra, hogy tanulják ezt. Ha éppen effélék
532 24 | elbágyadtam a szerencsétlenségtõl, hogy nem a ház belsejében alkalmaznak
533 24 | Ideiglen az lesz a dolgod, hogy engem kísérgetsz. Menj.~
534 24 | nem köszönsz. Csudálom, hogy az úr pofon nem csapott.~ ~
535 25 | se kengyel. Csáth intett, hogy üljek fel. S megindult.
536 25 | Beszélj valamit róluk, hogy miféle emberek azok.~- Úgy
537 25 | Beszélj.~Elmondtam neki, hogy, Theodóziusz gyönge, gyámoltalan
538 25 | az eszével. Már láttam, hogy társalkodóképpen járat
539 25 | neki:~- Engedd meg, uram, hogy valamit mondjak, ami nem
540 25 | cseléded figyelmeztetett, hogy nem köszönök. Hát én ezért
541 25 | Mert Csáth nem engedhette, hogy a szolgája olyan magasan
542 26 | haragos szemmel susotolta:~- Hogy kerültél ide? Miért jöttél
543 26 | olyan közel hajolt hozzám, hogy az orra csaknem érintette
544 26 | voltál te. Apám azt mondja, hogy Priszkosz ajándékozott neki.
545 26 | nevében. Mindez csak azért, hogy visszajöhessek.~A leány
546 26 | feleltem a keblemre nyúlva -, hogy megtudjam: te adtad-e nekem
547 27 | egykedvûen fogadtak. Megszokták, hogy a foglyok váltakoznak az
548 27 | ha annyi érdekelte õket, hogy elõkelõ származású vagyok-e,
549 27 | származású vagyok-e, és hogy várok-e váltságot.~Amint
550 27 | váltságot.~Amint megtudták, hogy apám mezítláb jár, és hogy
551 27 | hogy apám mezítláb jár, és hogy soha senkinek eszébe nem
552 27 | ahogy az úrnak elmondta, hogy mit tud, csuda volt, de
553 27 | gyûlöletté, mikor azt látták, hogy engem Csáth magával hordoz.
554 27 | jössz te ide? Azt hallottam, hogy ma az úrral ebédelsz!~-
555 27 | elfogadja, ha nem.~Lehet, hogy urak is olvassák e bús soraimat,
556 27 | talán csodálkoznak azon, hogy nem hagytam ott õket, vagy
557 27 | nem hagytam ott õket, vagy hogy másképpen nem segítettem
558 27 | nyomorúság láncán, aki nem tudja, hogy enni nemcsak szokás, hanem
559 27 | megissza a pocsolyavizet is. S hogy a bibliai tékozló fiú egy
560 27 | eszemmel bezzeg tudom már, hogy velük kellett volna figuráznom
561 27 | úgy meg volt akkor törve, hogy csak vonaglottam, mint a
562 27 | haragudni. Látszott rajta, hogy a tréfálkozás nem gonoszsága
563 27 | táltosoknak. Az persze, hogy sánta volt, oda se kellett.~
564 27 | figyelmemet, mert azt láttam, hogy minden tyúk vágja. Ha kivetnek
565 27 | dobásomtól. A szemén látszott, hogy azt hiszi, kõvel dobálom.
566 27 | némi bizalom. Már tudta, hogy tõlem csak jót várhat.~S
567 27 | kezembõl evett. Annyira ismert, hogy mikor kiültem a küszöbre,
568 27 | is beleült, és engedte, hogy simogassam, pedig a madárféle
569 27 | annyira szeretett engem, hogy reggelenkint mindig ott
570 28 | és semmi egyéb. Csak épp hogy az északi és keleti szél
571 28 | a sátorok is úgy álltak, hogy védjék a lovakat a szelektõl.~
572 28 | szólott.~Egyszer azt kérdezte, hogy meg vagyok-e elégedve a
573 28 | boldogtalanja.~Az következett volna, hogy megkérdezze, miért mondom
574 28 | mondotta fenyegetõen -, hogy az életeddel játszol, semmiért?~-
575 28 | volt. Megálltam egy percre, hogy talán mond valamit, de nem
576 28 | szolgák megláthatták volna, hogy a kisasszony beszélget velem.~
577 28 | elmélyedtem a gondolataimban, hogy nem is figyeltem arra, kik
578 28 | is tartott maga mellett, hogy gyönyörködjék bennem, mint
579 28 | gyûrûit viselte. Érezte, hogy érték vagyok, csak azt nem
580 28 | lettem. A rabszolgák látták, hogy nem rúg el magától, hát
581 28 | Hiába példálóztam neki, hogy az ebédlõjében nem okos
582 28 | rendben függenek a szõnyegek, hogy a kincseit, fegyvereit velem
583 28 | cselédjét.~Látszott rajta, hogy igen alkalmas csatlósnak
584 28 | alkalmas csatlósnak tekint, s hogy minden tudomány érdekli.
585 28 | Néha, mikor azt gondoltam, hogy ért, olyant kérdezett, hogy
586 28 | hogy ért, olyant kérdezett, hogy alig bírtam a kacagásomat
587 28 | tudatlansága arra vitt, hogy magam koholjak olykor tudományos
588 28 | szomorúság.~Különösen búsított, hogy a ruhám szakadozik.~Nem
589 28 | sarum annyira szétfeslett, hogy pirulva néztem a lábamra.~
590 28 | pillantásáért, s mégis kerültem, hogy ne lásson.~Mikor az elsõ
591 28 | orrom vörös. Érezhette, hogy erõltetve jön belõlem a
592 28 | ruhákat osztott széjjel, hogy attól tartottam, ha felveszem
593 28 | maga szórta szét a ruháit, hogy válasszon belõlük reám valót.~
594 28 | Már régen óhajtkoztam, hogy hun ruhám legyen. Hun akartam
595 28 | Megbolondultál-e - mondotta -, hogy jó ruhát adsz ennek a rabnak?~-
596 28 | fölpróbáltam, akkor láttam, hogy Csáth sokkal szélesebb és
597 28 | nevetett volna!~Erõlködtem, hogy én is nevessek, de a szememet
598 28 | szólaltam meg egyszer, hogy jókedvében láttam -, annyi
599 28 | szavamba -, azt véled-e, hogy én minden esztendõben más
600 28 | megszigorodott, akkor láttam, hogy miért viselnek a hunok szõrös
601 28 | bizony nem egyébért, hanem hogy szõrrel befelé fordíthassák.~
602 28 | azt beszélték a szolgák, hogy Emõke férjhez megyen, s
603 28 | Emõke férjhez megyen, s hogy Aladár királyfi veszi el.
604 29 | a palota elõtt. Tudtam, hogy napnyugta elõtt nem tér
605 29 | bácsi - prütyögte -, örülök, hogy itt talállak.~Leült mellém,
606 29 | volt, és gondolnád-e azt, hogy én már tizennégy éves vagyok?~
607 29 | számítjuk - folytatta -, hogy a kisasszony akkor született,
608 29 | valamivel közelebb, s úgy ült, hogy szembefordult velem. Emõkének
609 30 | hunul.~És csodálkoztam, hogy nem ismernek reám.~Egy cseléd
610 30 | Azután õk kérdezõsködtek, hogy ki vagyok. Pedig gyakran
611 30 | változtatott-e el, vagy hogy a bajuszom és szakállam
612 30 | eltávoznak, hívat a gazdám, hogy fussak át a királyi palotába,
613 30 | jöjjön át mindjárást.~Látom, hogy levél van az asztalán, s
614 30 | énbennem is megszeppen a hogy vagy.~- Uram - készségeskedek -,
615 30 | készségeskedek -, ha kívánod, hogy elolvassam a levelet...~-
616 30 | tanítottam. Az volt vele a célom, hogy a császári palotában szerzek
617 30 | izend meg: kinél van, s hogy mennyiért válthatom ki.
618 30 | tagadom.~Elfelejtettem, hogy barbárral beszélek, s nem
619 30 | ordította olyan hangon, hogy a faház reszketett belé. -
620 30 | Azzal is úgy sújtott fõbe, hogy világomat vesztve terültem
621 31 | Mikor felocsúdtam, látom, hogy szoknyák lógnak a szögön:
622 31 | borulva sírdogál.~Megismertem, hogy Dzsidzsia.~A többi nõ arca
623 31 | könnyes volt. Azt gondolták, hogy meghaltam.~De amint megmozdult
624 31 | fogta a fejemet. Mostak.~Hogy mekkora a sebem, s mi történt
625 31 | dézsába csurgó vízen láttam, hogy olyan, mint a vörös bor.~
626 31 | úgy körülkötötte hánccsal, hogy csoda volt nézni.~Dzsidzsia
627 31 | a táltos -, nem hótt ez, hogy siratni kölljön.~Lenyírta
628 31 | ismertem meg azt az embert, hogy micsoda becsületes lélek.~
629 31 | állat, mint a többi, csupán hogy szép formában került elõ
630 31 | láttam.”~Sokszor eltûnõdtem, hogy mi is van azon az arcon,
631 31 | szokatlan szép vonalú, s hogy a szeme olyan tiszta tükrû,
632 31 | fogunk, meg nem állhatjuk, hogy meg ne csókoljuk.~De azért
633 31 | Egy pillantásom elég volt, hogy tudják, mikor kívánok vizet,
634 31 | csendességet.~Azt is gondoltam, hogy talán mégis úrnak éreznek
635 31 | Ahogy megfordult, s látta, hogy rajta a szemem, megszólított:~-
636 31 | kérlek.~Ma is különös nekem, hogy az a tyúk jutott elõször
637 31 | káricált. Látszott rajta, hogy megismer. Beszélgettünk,
638 31 | mint a csecsemõk.~Egyszer, hogy megébredek, valami kellemes
639 31 | fölnyitom a szememet, látom, hogy Emõke ül mellettem, s az
640 31 | jólelkûen. - Aggódtunk, hogy meghalsz.~- Ha téged látlak,
641 31 | Apám is sajnált, Tudod, hogy hirtelen ember. Mért mondtad
642 31 | ember. Mért mondtad meg, hogy te hamisítottad a levelet?
643 31 | meg olyan gyermek vagy, hogy nem bíznék rád egy tejesbögrét.~-
644 31 | hazugság. Mondtad volna, hogy részeg volt a gazdád, mikor
645 31 | Bort küldök neked. Idd, hogy meggyógyulj. Akkor aztán:
646 31 | aztán: ígérd meg nekem, hogy hazamégy. Apám elbocsát.
647 31 | szenvednem. Nem élhetek úgy, hogy téged ne lássalak.~És könnyek
648 31 | te õrült! Nem tudod azt, hogy...~- De tudom.~- Ha egy
649 31 | jogosítottalak téged arra, hogy bármi bizakodással is...~-
650 31 | tilthatja nekem semmi hatalom, hogy azt ne álmodjam, amit álmodom.~
651 31 | elnedvesült.~- És ha kérlek, hogy menj el, ha én kérlek?~-
652 31 | nektárja. Tudom, tudom, hogy nem lehetsz enyém soha.
653 32 | megint odaült.~Szinte örült, hogy beteg vagyok.~Egy napon
654 32 | virágzanak.~Annyi idõ telt el, hogy feküdtem!~De alig is vártam,
655 32 | feküdtem!~De alig is vártam, hogy kimehessek.~A világ zöld
656 32 | gyógyító ereje a napnak, hogy minden beteg annyira áhítja?
657 32 | feleltem hálásan -, engedd meg, hogy beteg kezemnek elsõ mozdulata
658 32 | kézszorítás legyen. Tudom, hogy rab vagyok, te meg úr vagy,
659 32 | vagyok, te meg úr vagy, s hogy nem illõ ez a kívánságom,
660 32 | derék fiú vagy. Hallottam, hogy írni is tudsz, olvasni is.
661 32 | táltost nevelek belõled, hogy még esõt is idézel.~- Ha
662 32 | és a palota elé ültem. Hogy a másik szép napomat is
663 32 | amilyennek látszom. Én, hogy a gazdámmal itt jártam,
664 32 | vígan, boldogan. Elmondta, hogy rab volt, de csatába kísérte
665 32 | urát, s vitézkedett. És hogy most a volt rab egy asztalnál
666 32 | kivizsgáltam az arcodból, hogy jó ember vagy, uram. Gondoltam:
667 32 | megmondhattad volna.~- Féltem, uram, hogy visszafordítasz.~- Hát jó.
668 32 | aranyat ha adnál belõle, hogy megajándékozzam Bial táltost...~-
669 32 | tizennégy-tizenöt éves gyermekek közé, hogy nyilazzak, lándzsát vessek,
670 32 | tapasztaltam az elsõ napon, hogy a lovaktól is kellett tanulnom.
671 32 | hadilovaglása. Véltem elõbb, hogy nem is kell tanulnom lovagolni:
672 32 | magyarázták nekem külön, hogy az igazi harcban a lóval
673 33 | jegyelték minden sátoron, hogy itt pap lakik. S valamennyinek
674 33 | a papnak az a híre volt, hogy belelát a jövendõbe. De
675 33 | dolga, látogatója. Aszerint, hogy melyik pap mit tudott. Mindenik
676 33 | a tekintete olyan erejû, hogy a levegõben megállította
677 33 | az ellenség nyilait úgy, hogy a nyilak ártalom nélkül
678 33 | erejû. Azt beszélték róla, hogy van egy imádsága, amellyel
679 33 | semmi csudásat. Mondták, hogy a tüzes követ a markába
680 33 | fejét, s tûzte póznára, hogy a rossz szellemek elijedjenek.~
681 33 | csöppentett, bizonyos volt, hogy a szemverés nem fog rajta.~
682 33 | kötöttek a kezecskéjére, hogy a rossz szellem ne árthasson
683 33 | tiszteletesen, s vártam, hogy megszólítsanak.~- Te vagy-e,
684 33 | bókoltam -, eljöttem hozzád, hogy még egyszer kifejezzem a
685 33 | hozzatok ki!~Szabadkoztam, hogy nem vagyok rá méltó, de
686 33 | Az õ fõparancsolata, hogy minden embert bele kell
687 33 | Mihelyt a hun azt hallja, hogy ne harcoljon, otthagyja
688 33 | akik arra tanítják a hunt, hogy ne kívánjon semmit, ne akarjon
689 33 | szabad volna-e tudnom, hogy nektek mi a véleményetek
690 33 | jajgatott. Tapasztalásból tudom, hogy a csonttörés nem fáj az
691 33 | Zobogány felelt a kérdésemre:~- Hogy mink minek ítéljük a harcot?
692 33 | rosszra mondod-e, uram, hogy kell?~A pap vállat vont:~-
693 33 | gondoljuk el - feleltem -, hogy minden nemzet elfogadja
694 33 | uram, nem azért mondom ezt, hogy ellene mondjak a szavadnak,
695 33 | a szavadnak, hanem csak hogy az igazságot megtaláljuk.~-
696 33 | bátran.~- Csak azt mondanám, hogy ha egyes emberek meglehetnek
697 33 | Nem vagyunk állatok. Hm. Hogy mink nem vagyunk állatok.
698 33 | Bizonyos ez?~- Bizonyos-e, hogy mindennek van elõzménye?~-
699 33 | elindított. Én csak azt gondolom, hogy erõérzésre jó. Az értelmünk
700 33 | De én nem emlékszem arra, hogy mi voltam, micsoda tapasztalatokat
701 33 | emlékeznél? Érdekel téged, hogy kétéves korodban mért sírtál?
702 33 | nevettél? mivel játszottál? hogy gondolkodtál? Egy minutumra
703 34 | nyári napon híre szállt, hogy Theodóziusz meghalt. Asszony
704 34 | megint lóra kellett ülnie, hogy lelovagoljon a Márvány-tenger
705 34 | mindenütt azt beszélgették, hogy indulunk Konstantinápolyba.
706 34 | Oresztész - ezek magyarázták, hogy melyik épület micsoda.~Én
707 34 | fölmentett minden dologtól, hogy én is künn lehessek a mezõn
708 34 | célja volt velem Csáthnak, hogy ezt megengedte? - ma sem
709 34 | ma sem tudom. Lehet, hogy abban a kérges emberben
710 34 | rabszolgákból emelkedett föl. Lehet, hogy Csáth is le akart kötelezni
711 34 | embert. Talán arra gondolt, hogy ha úrrá válok, neki vagy
712 34 | három nappal elõbb tudtuk, hogy mit végeztek. De hát azért
713 35 | éppen azzal foglalkozott, hogy a nyilak szárába bélyeget
714 35 | Káprázó szemmel látom, hogy valami ötven ember ül a
715 35 | beszél. Az uram is int, hogy várjak, de Kamocsa éppen
716 35 | tehetek másképpen, csak hogy võlegényi díszes mivoltodban
717 35 | üdvözöljelek. S nem lehet az, hogy egyúttal arra is ne köszöntsem
718 35 | Akkor a gazdám intett, hogy lépjek elõbbre.~Fölkelt,
719 35 | vezúvi kráter. Csáthra nézek, hogy miért nevetnek. Csáth a
720 35 | nevetnek. Csáth a kezével int, hogy jól szóltam. De õ is röhög.
721 35 | Csak arra emlékszem, hogy hosszú orrú, mint Nagy Theodóziusznak
722 35 | Theodóziusznak minden ivadéka, és hogy az arca hervadt.~A nevetés
723 35 | tartják rólad, király uram, hogy egy különös fajta oroszlán
724 35 | engem. Hanem azt mondd meg, hogy úgy általában, abban a nagy
725 35 | gazdámra pillantok. Látom, hogy a szeme szinte aranykarikákat
726 35 | kutyát pajkosságból uszít, hogy csak beszéljek bátran.~Én
727 35 | véleményem, de mert parancsolod, hogy igazat beszéljek...~- Csak
728 35 | rólad, felséges király uram, hogy boszorkányoktól született
729 35 | minden hun. Azt is beszélik, hogy a fejed kopasz. Orrod olyan,
730 35 | vihara tört ki a teremben, hogy véltem, beledõl a ház. Magam
731 35 | bizonyára kapaszkodnia kellett, hogy ki ne zökögjön a száján.
732 35 | tekergett Aladár mögött, hogy nem mert hangosan nevetni.
733 35 | szemébõl.~Azon aggódtam, hogy talán a bolond Cerkó mesterségébe
734 35 | Azonban Atilla intett, hogy elmehetek.~A gazdám azon
735 35 | Megvártam õt az ajtóban, hogy talán szól valamit. S magamban
736 35 | S magamban röstelkedtem, hogy talán a nyíltságom volt
737 35 | reggel átmegyek Kazához, hogy világosítson meg, különben
738 35 | elmondta a feleségének, hogy én milyen bátran viselkedtem
739 35 | fõl a fejünk - úgymond -, hogy hogyan kössünk bele a római
740 35 | Átillát rágta a méreg, hogy nincs okunk miért csatolnunk
741 35 | fegyvert. Végre eszébe ötlik, hogy ezelõtt tizenöt esztendõvel
742 35 | Kiolvassák a régi írásokból, hogy Honoria a neve a herceglánynak.
743 35 | még rá Átilláról az a hír, hogy nyers húst eszik, röfög,
744 35 | képpel fölveti a kérdést, hogy: „De uram király, mi lesz,
745 35 | egy szavamat se felejtve, hogy miket feleltem Atillának,
746 35 | miket feleltem Atillának, és hogy milyen nyugodtan és bátran
747 35 | Csáth dicsért, éreztem, hogy Emõke szeme az arcomon pihen.~ ~
748 36 | kilovaglásunk alkalmával, hogy mi van a levélben:~Üdvözlet
749 36 | Megbotránkozással értesülök, hogy jegyesemet, Honoria húgodat
750 36 | tartod.~Avagy nem tudod-e, hogy õ ezelõtt tizenöt évvel
751 36 | küldött nekem?~Nem tûrhetem, hogy a jegyesemet börtönben tartsátok,
752 36 | tartsátok, sõt követelem, hogy õt hozzám elbocsássátok,
753 36 | lovagoltak ki a sátrukhoz, hogy az arcuk fehérségét bámulják,
754 36 | hosszú sastoll van tûzve, hogy még a kapuk alatt is megbukkant.
755 36 | két küldöttség azért jött, hogy Atilla fegyverét kérje segítségül.~
756 36 | azt ajánlotta Atillának, hogy a jövõ tavaszon kétfelõl
757 36 | császári udvarból azt felelték, hogy Honoria már férjhez ment.~
758 36 | világ minden tája felé, hogy a hadakat táborba szólítsák.~
759 36 | akkora karajba nyúladt, hogy a két végét nem lehetett
760 36 | gyermekkorukban gyakorolják, hogy az elnyúltan vágtató lovon
761 36 | A hunok azt beszélték, hogy valóságos farkasokká tudnak
762 36 | festékkel úgy be volt karikázva, hogy csudálkozva kérdeztük: hogyan
763 36 | vörösréz. Azt mondták róluk, hogy csak akkor elegyednek csatába,
764 36 | nyilazók. Az íjuk olyan erõs, hogy a nyilat a deszkán is átröpíti.
765 36 | elszaporodva. Akkor láttam csak, hogy a fehér hunok nem csupán
766 36 | zsineget, amely arra való, hogy a futó ellenséget lerántsák
767 36 | való, mint inkább arra, hogy a tábort védje, ha netán
768 36 | szekerekig nyomulna, meg hogy útközben meg-megvonja a
769 36 | De micsoda lovak! Vélnéd, hogy szárnyuk van, mikor iramlanak.~
770 36 | népsokaság még csak azt se tudta, hogy hova megyen.~Talán február
771 37 | megcsókoltam. S éreztem, hogy megszorítja a kezemet.~Csáth
772 37 | Szabad-Görög, remélhetem-e..., hogy szívesen beszélsz velem?~
773 37 | másképp érintenem, csak hogy az arcához hajoljak, s megérintsem
774 38 | mondhatnátok-e meg, uraim, hogy miért nem visz bennünket
775 38 | ember.~És elmosolyodott, hogy megütközve néztem reá.~-
776 38 | Hát akkor honnan szedted, hogy azért megyünk nyugotnak,
777 38 | mink nem értünk, bizonyos, hogy akkor is okosan cselekszik.~-
778 38 | elmondom, amint gondolom, hogy mi lehet a szándéka Átillának.~
779 38 | annyira megnövekedtünk, hogy jobban nem lehet, le délnek
780 38 | Megcsaptam a lovamat, de intett, hogy maradjak. S megvárt bennünket,
781 38 | Átillának csakugyan az a célja, hogy a germánokat, kvádokat,
782 38 | csatolja. De legfõképpen, hogy a vízigótokat nyerje meg.
783 38 | vízigótokat nyerje meg. Vagy hogy megtörje a kutyákat, ha
784 38 | Én azt mondanám, uram, hogy ha azok az emberek mind
785 38 | szemmel. - „Ha azok mind...” Hogy mondtad?~És elnyargalt.~
786 38 | helyett azt írni a rómaiaknak, hogy nem ellenük megyünk, hanem
787 38 | volna, megírtuk Rómának, hogy nem az õ birodalmuk ellen
788 38 | pajzsot, mert azt hiszik, hogy tüzet köp rájuk. A félénk
789 38 | kardunk csak arra való lesz, hogy az adófizetõ népek lássák.~-
790 38 | hiszi el az oroszlánnak, hogy eztán csak fûvel él?~- Átilla
791 38 | véled. Nem emlékszel-e rá, hogy alig egy éve mért jártak
792 38 | egymás mellett. Hallom, hogy nagyot sóhajt.~- Kihez szállt
793 38 | érzés viszolgott át rajtam, hogy alig bírtam mozdítani a
794 38 | pesztráért nem gondolod tán, hogy a halál piacára viszem a
795 38 | mertem ránézni. Éreztem, hogy sápadt vagyok. Az a pillanat
796 38 | pillanat elég volt arra, hogy meggyûlöljem azt az embert.
797 38 | Hanem arra való a háború, hogy ki-ki megmutassa a virtusát,
798 38 | Hát csak arra vigyázz, hogy mikor csapatos ütközetben
799 38 | mintha azt kérdeztem volna, hogy mennyi a tarhonya a ravók
800 38 | vidáman.~Éreztem a hangján, hogy hazudik, de az ilyen ügyekben
801 38 | Nem is gondoltam rólad, hogy ilyen nagy kópé vagy!~-
802 38 | felelte kitérõen.~- És hogy kezdõdött?~- Hogy kezdõdött?
803 38 | És hogy kezdõdött?~- Hogy kezdõdött? Voltaképpen sehogy.
804 38 | Átilla engem küldött át, hogy segítsek a nõnek a vásárlásban.
805 38 | Micsoda titkotokat?~- Hát hogy szeretjük egymást.~- Szeretitek
806 38 | aztán akkor...”~Köhögtem, hogy az arcomban égõ vér el ne
807 38 | sötéten, keserûn.~Tudtam, hogy hazudik, mert hiszen Emõke
808 38 | ha csak annyi is igaz, hogy Emõke egyszer melegen pillantott
809 39 | nézett. Mikor meglátta, hogy a gepida oldalából nyíl
810 39 | Bálán. Érzett a hangján, hogy õ is utálkozik az emberirtáson.~
811 39 | Az egyik azt újságolta, hogy Galliában megrázkódott a
812 39 | meghajolt.~Láttam a képén, hogy nem takarékoskodik majd
813 39 | Értesítette a szõke királyfit, hogy a bátyját elûzték, és hogy
814 39 | hogy a bátyját elûzték, és hogy a koronát küldöttség hozza
815 39 | éppen Csegének?~Azt akartam, hogy ha csatára kerül a sor,
816 40 | A ravók mondták aztán, hogy hadjáratokon mindig a pompa
817 40 | koronát, s jelentették, hogy bátyja meghalt. Gondolom:
818 40 | tutaj és komp a világon, hogy ezt a tengernyi hadat átvigye?~-
819 40 | Keresik Aéciusz hadát, hogy egyesüljenek vele. Aztán
820 40 | fosztogató kezek. Mutatják, hogy az ott Gondikár király.~
821 41 | Teodorik azt izente Aéciusznak, hogy ha a rómaiak magukra idézték
822 41 | a testõrség sátorát, s hogy melyik nép merre telepedjen.~
823 41 | tanácskoztak a vezérek, hogy Párizs városát támadjuk-e
824 41 | Szangibán alán királyhoz, hogy Atillához szólítsák. Meg
825 41 | szólítsák. Meg is ígérte, hogy Orleánnál csatlakozik hozzánk,
826 41 | Orleánnak.~Már akkor tudtuk, hogy Aéciusz Galliában van, és
827 41 | Aéciusz Galliában van, és hogy útközben õ is szedett fel
828 41 | nagy. Egy napon újságolták, hogy a büszke római vezér maga
829 41 | ment el a vízigótokhoz, hogy ne Atillához csatlakozzanak,
830 41 | akkorát duhhannak a falon, hogy a föld is reng belé.~A harci
831 41 | segítõje az árváknak..., ~hogy ne kegyetlenkedjék többé
832 41 | sátorból.~Beizent a várba, hogy hódoljanak, mert ha nem,
833 41 | vagy ha a szavad biztosít, hogy a népeid közé fogadsz, a
834 41 | lakosság oda vonult föl, hogy ne lássa, mint fosztják
835 41 | érkeznek véresen. Jelentik, hogy a római had elõcsapatai
836 42 | Atilla parancsát várják, hogy továbbmenjenek-e, vagy hogy
837 42 | hogy továbbmenjenek-e, vagy hogy nekiállítsák a kapunak a
838 42 | püspök azt izeni Atillának, hogy beszélni óhajt vele.~Ismerjük
839 42 | vezér mindenkor azt feleli, hogy nem bántja a várost, ha
840 42 | s a kellõ biztosítékot, hogy híve marad a hun népnek.~
841 42 | család se, amelyik elfogadja, hogy túszul éljen az oroszlán
842 42 | hatalmad? Ki bízta rád, hogy a világot fölforgassad?
843 42 | eldöbbenek, mikor hallom, hogy Atilla latinul felel.~A
844 42 | Csak akkor hallottam, hogy Atilla ért latinul is.~-
845 42 | kapun.~Látszott Atillán, hogy meghatja az öreg úr fenséges
846 42 | rendeld meg a papoknak, hogy ami gabona és liszt van
847 42 | keleti kapuján, látjuk, hogy a városi nép egy része lovon,
848 42 | anyám!~- Jaj, édes kicsim!~S hogy vissza-visszapillant, látja:
849 42 | lovát, és szól Urkonnak, hogy az asszonyt vezessék eléje.~
850 42 | püspök is, és biztatja, hogy ne féljen.~Az asszony a
851 42 | asszony mellé Botár testõrt, hogy kísérje vissza a városba.~
852 42 | Már Orleán alatt láttam, hogy a hadban sok a beteg. Sápadtan,
853 42 | Eleinte a forróságot okoltam, hogy azért. De haltak borús napokon
854 42 | is. Egyszer csak hallom, hogy Eudoksziusz orvos pestisnek
855 42 | Atilla olyan komorrá vált, hogy félelem volt ránézni.~Egy
856 42 | tisztnek a fejérõl, vagy hogy fejestül vette le. A sisak
857 42 | szemünkbe ötlött már elõbb is.~Hogy az az ember eldõlt, a sisak
858 42 | akkor aztán a hunok tudják, hogy a sisak viselõje közülük
859 42 | Megigazítottam a fáklyát, hogy az arcába lássak, s hozzáhajoltam.~-
860 42 | másvilágra: mondd meg nekem, hogy amit Emõkérõl fecsegtél,
861 42 | Mondd meg igaz lelkedre, hogy hazudtál.~És a szemébe néztem.~
862 43 | folyónál hagyta Ardarikot, hogy a gyülekezõ hadakat fedezze,
863 43 | gyülekezõ hadakat fedezze, s hogy a római had fölvonulása
864 43 | ha rákerül a sor.~Akkor, hogy arra kellett fordulnunk,
865 43 | mellett a táltos.~- Mi?~- Hogy nem lódultunk elõbb, és
866 43 | félelem volt-e az oka, vagy hogy mindig imádkoztak, nem tudom,
867 43 | tartok - szóltam bosszúsan -, hogy ti, babonás papok, hangosabban
868 43 | nekünk babona a ti hitetek.~S hogy így három ujjával gesztikulálva
869 43 | neked - mondta halkan -, hogy a hunok istene nem egy a
870 43 | értéktelen.~- Biztosíts, hogy nem mondod el, amit közlök.~-
871 43 | Hallgatlak.~- Hát tudd meg, hogy a jelek ma mit mutatnak:
872 43 | olyan meggyõzõdéssel mondta, hogy a szava végigborzongatott.~-
873 43 | döbbentem el. - A népet igaz, hogy dögvész tizedeli, de még
874 44 | seregek elhelyezkedésén, hogy azt a mozgó nádast középre
875 44 | beszélgettek. Egyik azt mondta, hogy a harcos a lovában bízzék.
876 44 | bízzék. A másik azt mondta, hogy csakis a lovától féljen:
877 44 | abban a kiáltásban bízott, hogy: „Hopp, uram Istenem, õrdög
878 44 | idõben.~Én csak azt tudtam, hogy a lovam Csáthnak a legjobb
879 44 | van: ahol azt látom majd, hogy veszedelmes az egészségemre
880 44 | latinul. Ha meg azt látom, hogy a hátán vagyunk az ellenségnek,
881 44 | fej.~Azon a napon mégis, hogy a tengernyi ellenséget láttam,
882 44 | itten, hol a bizonyosságod, hogy élve kerülsz ki a veszedelembõl?~
883 44 | hadsereg. Látni lehetett, hogy a bõrpajzsos vízigótok barna
884 44 | dudaszó mellett.~Akkor már, hogy a római sereg elhelyezkedett,
885 44 | gyûlölték az osztrogótokat, hogy miért nem tartottak velük,
886 44 | vízigótokat: azt mondták, hogy meghódolni, azután megszökni
887 44 | szekérvonalig hatol.~Azt gondoltam, hogy még azon a napon megkezdjük
888 44 | közel álltak egymáshoz, hogy átlõhették volna egymásra
889 44 | parancs azon az estén az volt, hogy a síposok és kürtösök hallgassanak,
890 45 | oda-odaintett Ména-Sághnak, hogy mutassa a táblát. Fekete
891 45 | közben is rendelkezett, hogy melyik hadcsoport hova helyezkedjen;
892 45 | ünnepélyesen. - Engedd meg, hogy szóljon a szolgáknak szolgája.
893 45 | színe elé, elmondom neki, hogy városomon át vezetted el
894 45 | szemére: nem láthattam, hogy tetszik-e neki, amiket a
895 45 | holnap kihúzod a fegyveredet, hogy összemérd az övékével. Sok
896 45 | a történelem tanulsága, hogy az emberi faj könnyben és
897 45 | fergeteg. Isten akarja, hogy így legyen. Mert semmi sem
898 45 | Isten boldogítson azzal, hogy a vihar után lásd az újraéledést,
899 45 | ültében felelt:~- Hiszem, hogy az emberi élet nem ezen
900 45 | felé a poharát, jeléül, hogy az õ egészségére köszönti,
901 46 | vacsora közben is láttam, hogy valami különös jövés-menés,
902 46 | asztalnál folyó beszélgetés, hogy kifelé nem is ügyeltem.
903 46 | forgolódás a sátor elõtt?~Látom, hogy egy lombos-leveles nyírfát
904 46 | erõsítsd meg a mi kardunkat, hogy acélja acélt vágjon. Sújtása
905 46 | Isten urunk, engedd, hogy nyilaink úgy szálljanak,
906 46 | annyira fölfelé fordul, hogy a szeme fehére villog reánk.
907 46 | nekem? Nincs-e hatalmad, hogy a keresztény lelkeket megkérdezd?~
908 46 | kardjára -, ha Isten akarata, hogy ez a kard az oldalamra kerüljön,
909 46 | kerüljön, azt is akarja, hogy vágjon!~Bólintással üdvözölte
910 47 | Késõbb világosodtam rá, hogy Atilla szándékosan viselkedett
911 47 | Két kémünk vállalkozott, hogy felgyújtja a szénás szekereket,
912 47 | azután akkorát ásított, hogy az álla csontja is megroppant.~
913 47 | feleltem. - Tudod, uram, hogy pincét nem hoztunk magunkkal.~-
914 47 | Nem látod - felelte -, hogy rajtuk a zabos turba?~S
915 48 | elaludni.~Arra gondoltam, hogy lesz-e még éjszakám ezen
916 48 | ezen a földi világon, vagy hogy ma látom utoljára a Göncöl
917 48 | pirkad az ég. Arra ébredtem, hogy a tábor zörög. Mindenfelé
918 48 | sokan, és tréfálkoztak vele, hogy nyerített-e az oroszlán,
919 48 | röfögött. Az arab esküdözött, hogy tulajdon késével szedte
920 48 | Afrikában.~Végre Atilla leizent, hogy egyen-igyon mindenki, meg
921 48 | egyen-igyon mindenki, meg hogy a lovakat abrakoljuk.~Hát
922 48 | se hallotta!~- Nem látod, hogy a nap szembesüt?~De hát
923 48 | szemükbe.~A kémek hírelték, hogy Aéciusz még egy sereget
924 48 | harci köntösét levetette, hogy vigyázzak reá.~Meleg volt.
925 49 | hallgatag.~Mert érzem, hogy hideg vonul át rajtam. Mintha
926 49 | kacagányt is akasztottam, hogy az urakhoz jobban hasonlítsak.
927 49 | rézkígyó tekerül a karra, hogy védje az izmokat. Csak a
928 49 | mezõre kiindulva megfordul, hogy végignézzen a hadon, aminõt
929 49 | harcvonal olyan hosszú, hogy a két szárny kiterjeszkedése
930 49 | fegyverek megvillanása a válasz, hogy megértették Atilla mozdulatát,
931 49 | van tõlünk az ellenség, hogy csak mozgó sávokban mutatkozik:
932 49 | sávok. De azért tudjuk, hogy az ezüstösen csillogó sáv
933 49 | messzeségben látható most már, hogy a római had mind a balszárnyon
934 49 | ellenség felé: látszik, hogy vizsgálódik még.~A gót királynak
935 49 | Oly messze vannak tõlünk, hogy csak tompa dübörgésük hallatszik,
936 49 | Csáth hátratekint reám, hogy ott vagyok-e. A szeme máris
937 49 | voltak az elõttünk elmentek, hogy megindulhattunk, Csáth is
938 49 | indulunk-e csakugyan, vagy hogy a föld alattunk, az fut
939 49 | két térdemet szorítanom, hogy a rohanó lónak a hátán megmaradjak.~-
940 49 | futtat a magáé mellett, hogy ha netán az úrét ellõnék,
941 49 | rövidebbre kellene csatolnom, hogy feljebb ágaskodhassak, mikor
942 49 | Szomjas vagyok.~Nézem Csáthot, hogy mi baja. Vérrel pöki oldalt
943 49 | õket. Kanyarodnunk kell, hogy ismét hozzájuk férhessünk.
944 49 | lovasok sodra olyan erõs volt, hogy ezerlépésnyire tolt bennünket,
945 49 | vonulnak északnak. Érthetetlen, hogy a két küzdõ sereg miért
946 49 | le a lováról.~Nincs idõm, hogy feltekintsek: ki látta a
947 49 | roppantom vele fejbe a frankot, hogy a koponyája recsegve szakad
948 49 | szabad tér szakad közénk, hogy szusszanhatunk kissé. Föltaszítom
949 49 | verejték úgy szakad rólam, hogy békeidõben három virágágyat
950 49 | verejték. Elõrántom a kendõmet, hogy letörüljem. Amint a kendõt
951 49 | leveszem az arcomról, látom, hogy csupa vér.~- Huj, az apátok
952 49 | apátok gyilkos keservit!...~S hogy a tér egy felénk hátráló
953 49 | Jóformán nem is nézem, hogy hová ütök. De más hunok
954 49 | nyakba széles pallosával, hogy Badaló feje forogva röpül
955 49 | röpül a lovasok közé.~Érzem, hogy ez a végzetes perc! A halál
956 49 | vértelen öltözetükrõl, meg hogy valamennyinek ott van még
957 49 | Szeretnék visszatérni a táborba, hogy megnézzem, miért ömlik úgy
958 49 | úton. Csak arra van idõm, hogy leugorjak egy hosszú nyelû
959 49 | Egy mégis visszavágna, de hogy a lovam fölkapja a fejét,
960 49 | burgund lóra szököm, de látom, hogy az is sebesült. A gazdátlanul
961 49 | úgy össze van szorulva, hogy akár futni lehetne a hátukon.
962 49 | óráig. Csak azt láttam, hogy a burgundok fogyton-fogynak,
963 49 | A kantár is oly véres, hogy csúszik a markomban. Szeretnék
964 49 | gondoltam már. Pedig ott, hogy egy erõs haddal viaskodtunk,
965 49 | bárd úgy fejen sújtott, hogy elsötétült elõttem a világ,
966 50 | csatába visz, tudja meg, hogy a halál nem fájdalmas. A
967 50 | De a legcsodálatosabb az, hogy a nagy ütések, nagy szúrások,
968 50 | is, akit olyan ütés ért, hogy elájult belé - mind azt
969 50 | lóháton várakozó zoltánoknak, hogy melyik csapathoz micsoda
970 50 | jobb térdemben.~Odanyúlok, hogy talán nyíl áll benne. Érzem,
971 50 | talán nyíl áll benne. Érzem, hogy a térdem véres, és hogy
972 50 | hogy a térdem véres, és hogy nagy nedves sebre tapintok.~
973 50 | tartott mégis eszméletben, hogy mozgó tüzet láttam a harcmezõn.
974 50 | megijedtem. Arra gondoltam, hogy talán nem hunok. Ha ellenséges
975 50 | Tapogattam a nyergeken, hogy van-e rajtuk kulacs, hólyag
976 50 | nyereg formájáról éreztem, hogy frank ló mind a kettõ.~A
977 50 | sisakjuk csillogásáról láttam, hogy rómaiak és vízigótok.~Tehát
978 50 | gyermekért, aki oly mûveletlen, hogy az ábécét sem ismeri; olyan
979 50 | sem ismeri; olyan barbár, hogy szalonnát eszik reggelire,
980 50 | Aquam!~Arra gondoltam, hogy valaki, aki járni tud, kihúzhatna
981 50 | hüvelyének a zörgedezésérõl, hogy felém tapogatózik.~- Erre,
982 50 | a lábam alsó része, vagy hogy halott fekszik rajta, vagy
983 50 | halott fekszik rajta, vagy hogy a ló alá törött.~- És van
984 50 | estefelé annyira megáradt, hogy a ló szügyig gázolt benne.~-
985 50 | feleltem bosszúsan. - Mondjuk, hogy kereszteltek vagyunk, a
986 50 | kereszteltek vagyunk, a fõ az, hogy vonj ki innen.~- Nem ölsz
987 50 | Kis idõ múlva éreztem, hogy a lábam szabadul. Minden
988 50 | bírtam annyira emelkedni, hogy a ló tomporára hasalhattam.
989 50 | megtalálod, hozz nekem is.~Hogy a fájdalom megszûnt, ismét
990 50 | tapogattam. Akkor éreztem, hogy amit én nagy sebnek tapogatok,
991 50 | szisszel-jajjal kitapogattam végre, hogy a térdem csontjában egy
992 50 | láttam az éji sötétségben, hogy két nyíllövésnyire tõlem
993 51 | Élek! A fejem oly nehéz, hogy alig bírom fölemelni. Talán
994 51 | kell szednem minden erõmet, hogy a sisakot levonhassam a
995 51 | sisak beszakadásán látom, hogy pallossal csaptak reám,
996 51 | késztet vigyázatra. Látom, hogy a térdem dagadt.~A bal lábam
997 51 | csavarnom kell egyet rajta, hogy kivegyem a kezébõl.~A dárda
998 51 | föl-fölröppenve a holt lovakon át, hogy fölfedezze a netalán lappangó
999 51 | óra múlván mégis látom, hogy elõözönlenek a szekerek
1000 51 | lovát, s bámul rám, vagy hogy a halottak nagy csoportjára
1-500 | 501-1000 | 1001-1285 |