1-500 | 501-1000 | 1001-1159
Part
1 Eloszo| ELŐSZÓ, ~AMELY UTÓSZÓNAK IS OLVASHATÓ~Kérdezzétek Konstantinápolyban:
2 Eloszo| Mindenki azt mondja:~- Én is.~És némelyek hozzáteszik:~-
3 Eloszo| Öltem. Embert öltem, nem is egyet: százat. Loptam is,
4 Eloszo| is egyet: százat. Loptam is, csaltam is. Mindezt megírtam
5 Eloszo| százat. Loptam is, csaltam is. Mindezt megírtam ebben
6 Eloszo| gyónnék. A bölcsességemet is megítélhetik ebbõl, vagyis
7 Eloszo| Azután mondják meg majd õk is, hogy ismertek-e engem.
8 1 | ahol a többi rabszolga is állott.~Volt ott ilyen magamkorú
9 1 | ilyen magamkorú fiú harminc is.~Engem elõször egy ruhakereskedõ
10 1 | hazaérkeztünk, engem elõször is megfürösztöttek, és szép
11 1 | örömmel szemléltek végig. Én is megvidultam - hiszen csak
12 1 | mulatságos. Késõbb már el is bõdültem, és lefeküdtem
13 1 | nevelõt hívta. Már akkor én is éreztem, hogy hibás vagyok
14 1 | házból a többi rabszolga is odafutott. Az egyiknek korbács
15 1 | korbács volt a kezében. Az is megvert, de úgy, hogy a
16 1 | az apjuk és anyjuk elõtt is cudarkodtak velem, csak
17 1 | sok játékot tudok.~Tudtam is, játszottunk is. De aztán,
18 1 | Tudtam is, játszottunk is. De aztán, ha megunták,
19 1 | kölyök háromfelé esett, magam is a fûre hemperedtem, és sírva
20 1 | erkélyén ült egy vendégével. Õ is lekiáltott a kertbe:~- Mi
21 1 | az intésben benne volt az is, hogy megkorbácsoljanak.~-
22 1 | szüntelenül.~Talán négy nap is beletellett, mire fölkelhettem,
23 1 | sétált és gondolkodón. Amúgy is olyan fejfájós homlokú ember.
24 1 | a kupám fáj, és a hátam is nagyon fáj, és a lábam csupa
25 1 | összeverten az udvaron, õk is rám estek, rugdostak, vertek: „
26 1 | és üdvözli a vendégét.~Az is kezet nyújt és szól:~- Nem
27 1 | jó ember volt. Néha meg is simogatott, és megveregette
28 1 | Aztán, hogy ezt az asszony is hallotta, õ is Zétának hív.
29 1 | az asszony is hallotta, õ is Zétának hív. Utoljára rajtam
30 1 | elöregedett, az én dolgom is megszaporodott. Nekem kellett
31 1 | söprés, porolás, mosogatás is. S én minden dolgot szívesen
32 1 | nekem, s a beszélgetéseikbõl is sokat tanultam.~Tõlük tudtam
33 1 | tanultam.~Tõlük tudtam meg azt is, hogy a rabszolgának a nyolcadik
34 1 | De van olyan rabszolga is, amelyik örökre le van kötve
35 1 | melyik rendbe tartozom, s nem is kívántam elszakadni a gazdámtól.
36 1 | szolgálataimért szeretett, hanem azért is, mert filozófiai és történelmi
37 1 | filozófiai és történelmi témákról is beszélgethetett velem. Ismertem
38 1 | A császári levéltárban is én lettem lassanként az
39 1 | szolgáltam be a reggelijét is. Aközben mindig elmondta,
40 1 | semmit. Már a reggeli tejet is betettem az asztalára, és
41 1 | nevét nem mondta, és én nem is kérdeztem. A pénzt különben
42 1 | mély ráncok verõdtek amúgy is fejfájósan barázdált homlokára.~
43 1 | nekem. Az uramat máskor is küldözte a császár, ahová
44 1 | párducbõr a hátukon. A képük is olyan, mintha valamikor
45 1 | szerezte, fegyverrel meg is tartja. Végül az volt a
46 1 | birodalomnak a határán.~Én is ott álltam a palotában,
47 1 | ebben gyanítani, de törõdtek is õk a szófejtéssel! A fõ
48 1 | fekete volt még a hajában, az is megõszült belé. Láttam,
49 1 | érzésével -, aztán talán nem is olyan fekete az a hun, mint
50 1 | meg! Most már ha maradsz is, szabad vagy, Zéta: nem
51 1 | irtóztam, ha csak emlegették is. Azonban az uramat annyira
52 1 | parancsolt volna, akkor is elmentem volna utána.~-
53 1 | melegével -, az árnyékod is inkább elhagyhat, hogysem
54 2 | vézna emberé, aki már máskor is járt Atillánál. A többi
55 2 | porát előttünk a hun követek is.~Az úton persze érdeklődtünk
56 2 | meg Rusztikiosz tanítgatta is az urakat, de én, szegény
57 2 | köpönyeg.~Az ilyeneken nevettek is.~- Hordja el a manó ezt
58 2 | összebarátkozok - még tán hasznunkra is válik.~Priszkosz maga kísért
59 2 | neki. Gondoltam: a kutyát is kenyérrel édesgetjük magunkhoz.
60 2 | De jó volt, hogy görögül is értett: könnyebben megegyezhettünk:
61 2 | tanultam, mintha a másvilágon is csak a hun nyelvvel lehetne
62 2 | tehet arrul?~- És a leány is szeretett?~- Nem is beszéltem
63 2 | leány is szeretett?~- Nem is beszéltem vele soha.~Nem
64 2 | hát hogyan történt. Ha nem is beszélhettél vele. Mégiscsak
65 2 | hanem késheggyel. Hát én is metszettem egy csipkerózsavesszõt,
66 2 | nézhet.”~Hát a táltos fel is rótta szépen: „Szereti az
67 2 | nem mondtam meg, de azt is elfelejtettem neki megmondani,
68 2 | aztán elgondolkodva -, én is csak olyan szolga vagyok,
69 2 | idején húzódnak be, akkor is csak az asszonyok meg a
70 2 | elrejthetjük. Kincsünket is.~Deél a fejét rázta:~- A
71 2 | lesz nemsokára.~Atilla maga is sátorban lakott. Messzirõl
72 2 | szállongott. Trágyaszag is.~Az idõ délfelé járt.~-
73 2 | mint a mi lánykáink, de õk is mezítláb járnak, mint a
74 2 | foghatta fegyver. De nem is kapkodja ám a hun a csatában
75 2 | bagoly volt különben - s õ is olyan kutyaharapta képû,
76 2 | csikópecsenyében!~- Magatok is tudhatjátok - védekezett
77 2 | császárnak felelnének õk is.~A hunok összefordultak,
78 2 | azt izeni a fejedelem: fel is út, le is út.~S otthagytak
79 2 | fejedelem: fel is út, le is út.~S otthagytak bennünket.~
80 2 | elkékült haragjában. Az én uram is elképedten nézett a lovasok
81 2 | Sóhajtott, nyögött. Meg is kérdeztem, mi baja.~- Aludj -
82 2 | volt, hiszen tántorgott is.~- Tántorgott, igaz, hogy
83 2 | Azután szólítja Rusztikioszt is.~Rusztikiosz, amint említettem,
84 2 | Belefért volna ötven ember is. Látszott, hogy úré. Kettõs
85 2 | furcsa! De még a ládáknál is jobban érdekelne, ha láthatnám
86 2 | tizenöt-tizenhat éves leány is. A mentéje éppen olyan,
87 2 | legyen kinek viselnie. Most is, ha rá gondolok, a szeme
88 2 | megengeded?~S ekkor rám is pillantott.~Csak átfutó
89 2 | sátorba. Még az árnyéka is valami különös... Habozva
90 3 | sátor alól, és Rusztikiosz is utána. Mind a kettõnek ragyogott
91 3 | kenõcsökkel. A százados is törülgeti a kardját, a sisakját,
92 3 | derekam szíján, s a papiros is a hónom alatt.~Szorongó
93 3 | bejáratnál néhány koronás ember is. Egyik gyomorbajosforma,
94 3 | szobor. Még az arca színe is, mint a megsárgult márványfejeké.
95 3 | sátornak még az oszlopai is reszkettek. Atilla választ
96 3 | úr. Eszlász nevû. Szolga is kísérte vezeték lóval és
97 3 | oda nem adhatjuk. Addig is szigorúan megtiltja Atilla,
98 3 | tábor, s megindultunk mi is a táborral északnak.~Atilla
99 4 | hogy egy tízéves gyerek is átszőhette, de a lónyomokról
100 4 | s utána megdördül az ég is. A szél egyre dühödtebb:
101 4 | csattanás és dörgés a földet is rengeti. No, ítéletidő!
102 4 | lobogásánál egyszer csak házakat is látok magam körül, nádtetős
103 4 | azonban, hogy a többieket is húzkodják az ebek, s azok
104 4 | húzkodják az ebek, s azok is rikoltoznak.~Egy házból
105 4 | több házból és sátorból is elõkíváncsiskodtak szurokba
106 4 | ázott, hanem még a térde is vérzett.~A hun olyan rettentõ
107 4 | az uram még véres térddel is rémülten hõkölt meg tõle.
108 4 | legalább bárányok.~Hát nem is harapott meg bennünket.
109 4 | Halála után a fehér hunok is Atillához csatlakoztak.~-
110 4 | köztük különbség.~Az én hunom is fehér hun volt.~A neve:
111 4 | ruhára.~A borra már nem is volt szava, csak hálatekintete
112 4 | medvebõrbe, és lefeküdt.~Én is.~Másnap, mikor megvirradt,
113 4 | csókolunk, ha mezítláb jár is.~És hát az urak el is mentek.
114 4 | jár is.~És hát az urak el is mentek. Vittek a királynénak
115 4 | hogy sokáig odajártak, mi is benéztünk a faluba. Az idegen
116 4 | Budánénak a háza. De az is csak fából való, szétszedhetõ.
117 4 | sátor környezi. Úri sátorok is. Azok között van egy négyszögû.
118 4 | leánnyal? Ha annyira van is hozzám, hogy a ruhája hozzám
119 4 | ruhája hozzám ér, akkor is távolabb van tõlem, mint
120 4 | azért hagyta rajta a szõrt is.~Beszélgetnek, nevetgélnek.
121 4 | Beszélgetnek, nevetgélnek. Hevernek is a lovon fél könyéken, mint
122 4 | ütöttek tán reá. A fél keze is hiányzik. Ilyen csonka-bonka
123 4 | ott.~S egy perc múlván ki is lebben. Fehér ruha van rajta;
124 5 | óra nem telt belé, szedtem is egy nagy kosár gyöngyvirágot.
125 5 | Szedtem közéje ibolyát is, és néhány szép páfrányt
126 5 | aztán az úton voltam, magam is bosszankodtam magamon. De
127 5 | életben soha. És hát a holdat is nézheti mindenki, ha el
128 5 | nézheti mindenki, ha el nem is érheti soha.~Leemeltem a
129 5 | behunyom a szememet, ma is látom, amint a két kis piros
130 5 | Rá se néztem, mintha nem is neki csinálnám, csak mentem
131 5 | virágon...~Akkor ránéztem.~Õ is felnézett, mikor hozzám
132 5 | Csak a vén õr nézett, de az is egykedvûen. Vélte talán,
133 5 | leány volt, és arca piszkos is. Kis szemtelen!~- Mondd
134 6 | gondolatát, hogy néha nem is kellett beszélnünk. A tekintete
135 6 | más mocsoknál, s én magam is megvetettem minden embert,
136 6 | beszélgettek tovább. S én is leültem a sátor elé zavartan
137 6 | rosszul aludtam. A gazdám is nyugtalan, mióta Hunniában
138 7 | néztem. Csáthék sátora elõtt is szekerek álltak. A rabok
139 7 | batyujukkal. Tehát ezek is jönnek! Talán ugyanazon
140 7 | még a sírom éjszakájában is õ lehessen az álmom!~Jönnek-e
141 7 | De látnom kell õt, ha el is veszítem a gazdám nyomait!
142 7 | kell, ha Deél sorsára jutok is, látnom kell még egyszer!~
143 7 | S hogy a Csáthék fogata is odaért, mélyen meghajoltam.~
144 7 | hogy elöl-hátul a lovat is takarta.~A fején könnyû,
145 7 | tovább. De még az a paripa is, mintha tudta volna, kit
146 7 | szarvasbõr csizmás hunt is.~Darabig még visszafelé
147 7 | Egyszer levágtat a vízhez is, és megitatja a lovát.~A
148 7 | szolgáltam reá. És én nem is vagyok rabszolga. És én
149 7 | parancsként követem. Halálig is, ha kívánod. De ezt nem
150 7 | rebegtem:~- Ó, ha a kezed is megcsókolhatnám, ezt a szép
151 7 | egy kezet? A leány keze is csak kéz. A kézcsók tiszteletnek
152 7 | jobbra, én balra. Talán nem is találkoztunk volna többé
153 7 | volna többé az életben. El is felejtettük volna egymást.~
154 7 | Ha õ Jupiter leánya volna is, én meg csak egy tinó, nem
155 7 | mágnásaim. S ha azt mondja is, hogy megbánta, amit tett,
156 7 | haragudjon reám, ha csak állat is. Hát... itt a kezem, megcsókolhatod.~-
157 8 | és hát mi vesztegeltünk is útközben egy lovunknak a
158 8 | tekerte, s három kócsagtollat is tûzött bele.~Mért nem vagyok
159 8 | próbáltam õt lerajzolni. Táblán is próbáltam, papiroson is.
160 8 | is próbáltam, papiroson is. Jó rajzos vagyok én. Csak
161 8 | üdvözlést viszonozták, Emõke is fölvetette a fátyolát, és
162 8 | megcsókoltam a lelkedet is.~S annak az álomcsóknak
163 8 | az emberi arc! Az õ arca is változatlan volt, az enyém
164 8 | változatlan volt, az enyém is. Mikor rám pillantott, bizonyára
165 8 | Valentiniánusz adott volna is neki, amennyit akar, de
166 8 | és fából épült. Tornyok is emelkednek rajtuk, de olyan
167 8 | A sátorok között házak is fehérlenek, de csak afféle
168 8 | Kutyák ostroma. A gyereknép is lépten-nyomon lábatlankodik.~
169 8 | de az elénk lovagló hunok is mondották.~Hol sátorozzunk
170 8 | elöl az edénytartó cölöp is, amelynek neve hunul ösztörû.
171 8 | csoportoznak, mint már elõbb is láttuk: lóháton, örökkön
172 8 | leginkább isznak.~Aztán az is érdekes, hogy a sátorok
173 8 | Közös a szív, közös a konyha is.~Minél beljebb haladunk
174 8 | vagy más efféle. Néhol nem is úgy van ráhímezve a családi
175 8 | fiú meg nem találta. Káma is éginek bizonyítja.~- Ki
176 8 | a vállán, hogy két ökör is nyögve húzta volna. A fákat
177 8 | szagától és a lombok szagától is.~- Szittya uram - szólok
178 8 | közelebbrõl a két fapalotát is. Mind a kettõ remeke az
179 8 | hosszú, dísztelen házak is. Azok az istállók. Külön
180 8 | magányosan álló nagy kõépület is fehérlik. Nem valami szép
181 8 | csupa apró, kerek ablak, az is mind magasan, és persze
182 8 | hogy talán lóversenyeket is rendeznek rajta. A téren
183 8 | vagy sárga mellény, de az is elöl csupa aranygomb. A
184 8 | lengenek.~Látszott, hogy õk is az ünnepre öltözködtek.
185 8 | Csáthnak. Hiszen bátyja is. Csakhogy valamivel kisebb
186 8 | szekerekrõl.~A belsõ szolgák is ott serénykednek. A barna
187 8 | Csobajcsi! Gyere már!~Emõkét is láttam. Akkor szállt le
188 9 | A fõvezér csakhamar elõ is lovagolt.~Arannyal hímzett,
189 9 | mente volt rajta. Süvege is piros. Sastoll elöl rajta.
190 9 | hasonlítani. Mintha a földnek is szíve volna, és dobogna,
191 9 | már a királyi palotából is elõvonult egy különös csoport.
192 9 | de még a kerekek küllõi is.~Amint megjelentek, a nép
193 9 | mennyországba! Hát repül is, ott repes mellette, míg
194 9 | gomolygó aranyköd. Legelõször is kilovagol belõle egy kunkorgós
195 9 | nyelven: kurul. De turulnak is mondják.~Következik egy
196 9 | rajtuk.~A muzsikusok százan is vannak. Az egyik dobosuk
197 9 | örömére. Egyik még kereket is hány közbe-közbe.~A zenészek
198 9 | aranypillangós nõi süveg. Azokon is annyi az arany, hogy káprázat!~-
199 9 | apród vezeti. A fátyolát õ is hátravetette, s beletûzte
200 9 | divat náluk, és énnekem is tetszik.~A nõk minden ünnepi
201 9 | Az erõkelõ nõk hétköznap is.~Mikor Atilla odaért a nõk
202 9 | Atilla közeledett, azok is eléje indultak, s az út
203 9 | üdvözletet intett nekik.~De akkor is szimpla szürke ruhába volt
204 9 | királynék csoportja köré. Emõke is mosolygott. Nem nézett reám,
205 9 | mosolygott. Nem nézett reám, nem is láthatott volna a ház elõtt
206 9 | hogy õ mosolygott, nekem is vidámság szállta meg a szívemet:
207 9 | szállta meg a szívemet: én is mosolyogtam.~Abban a pillanatban
208 9 | mindenkit, még a lovakat is!~Aztán Atilla továbbhaladt,
209 9 | húzódott a hosszú nászsereg is. Minden lovon színes fátyolok,
210 9 | családja.~- És ott leszek én is - mondotta Csáth.~Vajon
211 9 | mondotta Csáth.~Vajon Emõke is ott lesz-e?~A szívem elszorult.
212 9 | Irgalom Istene, ha most is odarendel! Hogy mondhassam
213 9 | férfiak vegyesen. Emõke is!~Egy minutumig csak álltam
214 9 | meglásson. Közben Emõkére is rászemlélõdtem. Ült egy
215 10 | süteményt hozott. Én mindig is örültem a süteménynek. De
216 10 | olyan szép, hogy a föld is gyönyörûségtõl remeg, ahol
217 10 | hogy nekem még a fülem is vörös, rám néz különös nézéssel.~-
218 10 | tudom, mit beszélgettek, nem is érdekelt. A lélegzetem ellassúdott.
219 11 | aranyvadakra!~A tálakat is mûvészi rajzok ékesítették:
220 11 | takarja. A nap odasüt. De jobb is, ha nem jön elõ az a leány!~
221 11 | kirakott görbe kard. Az is a gazdag hunok fegyvere.~
222 11 | ritkásan. Görögöt ha láttunk is, rabszolga volt. Borzas
223 11 | köszöntenél. És a képed is, akárhogy viaszkolod a bajuszodat...~-
224 11 | ágát megtapintva. - De az is igaz, hogy görögül születtem.
225 11 | Isztriában. De a hunok oda is betörtek, és a vagyonát
226 11 | bizonyára gazdag a rokonsága is: nagy váltságdíjat sózhatnak
227 11 | vettem feleségül. Gyermekeim is vannak. Látnád, micsoda
228 11 | szabad lett volna hazatérned is.~- Akármikor.~- Miért maradtál
229 11 | Örökkön háborúskodtok.~- Akkor is, nálunk nem rongy az ember
230 11 | szavad igaz. De azért az is igaz, hogy ahol a fejedelem
231 11 | Mikor elvált tõlünk, nekem is kezet nyújtott.~A kaput
232 11 | kijönni készül. Hát nem is mentünk föl, csak az udvaron
233 11 | vártuk meg.~Már akkor elõ is vezették a lovát, s a vezér
234 11 | fontos az ügy, akár mindjárt is, õnála - felelte szimplán -,
235 11 | csak eredjetek elõre, magam is mindjárt ott leszek.~No,
236 11 | nyomunkban ott termett a fõvezér is, és barátságos jó reggelt
237 11 | örömbe egy kis szomorúság is vegyült: Aladár királyfi
238 11 | a te kedves családodnak is. A császár holtodiglan barátod
239 11 | aranyalmafájáról hullna az unokáidnak is.~A fõvezér tagadón ingatta
240 11 | Mert lásd, ha én odamennék is, csak Átillának a szájával
241 11 | Ha pedig a magam szájával is mondanék valamit, elfeledném
242 11 | nép együtt él a másvilágon is.~Fölemelte a fejét, és nyugodt
243 11 | ha itthon vagyok. Még az is történhetik, hogy ha a király
244 11 | szállásoltok. A szolgáitok is elférnek az udvaromon. Ti
245 11 | csepûemberek állnak, s õk is célba lõnek.~Kik voltak,
246 11 | voltak, nem tudom. Legények is kísérték õket. Az egyiknek
247 11 | emberek. Bennem a lélek is megmeredt az ijedelemtõl.~
248 11 | állat tovább. Láttam olyat is, aki megmaradt a lovon,
249 11 | Láttam olyan ágaskodást is egy nehéz testû emberrel,
250 11 | szeme ragyogott. Az arca is piros volt. Bámulva nézett
251 12 | volna egy-egy kamomillát is. A bejárat elöl két zöldre
252 12 | zöldre festett oszlop, de az is csupa levél és virág. Aztán
253 12 | udvarban a fõpalota elõtt akkor is nyüzsgött a nép: sok acélban,
254 12 | s néhány perc múlván be is vezetett.~Amint beléptünk
255 12 | Nem szépek. Egy nagyállú is köztük. Mind a hatan hímeztek.
256 12 | hímeztek. Közöttük Emõke is.~Hogy az én gazdám miket
257 12 | szemem Emõkén állott. Õ is egyszínû fehér ruhába volt
258 12 | Hímzõráma volt az õ ölében is, kétaraszos. Piros selyemfonalakat
259 12 | ajándékot szemlélték. De nem is az ajándékot, csak a díszítményeket
260 12 | próbálta.~Emõke odahajolt. Én is kíváncsian lestem a vonalait.
261 12 | leányok nevettek. A királyné is odanézett és elmosolyodott.~-
262 12 | királyné.~És Priszkosznak is tolmácsoltatta:~- Irigylem
263 12 | Felséged országában.~- Hát mást is tudsz rajzolni? - nézett
264 12 | császári könyvtárban meg otthon is.~Mikor a mi íróink könyvet
265 12 | mindnyájan.~- Ilyen szépet is lehet rajzolni?~És körülcsicseregtek
266 12 | muzsikált aznap még éjjel is a lelkemben, mint méh a
267 12 | zölddel.~- A levelek helyett is virágot írj - szólt a királyné.~
268 12 | rajzot. Olyan virágokat is rajzoltam, amelyek vagy
269 12 | hogy egy pirinkó kis lencse is van a bal arcán, a szeméhez
270 12 | csendességben állt, hogy magam is figyelve fordítottam az
271 12 | és néz mindenki.~A gazdám is ott ágaskodik a sokaság
272 12 | Szabad-Görög. A római követek is.~Átdolgoztam magamat a népen
273 12 | nyugalmú még a szakálla is. Elõtte két öreg és két
274 12 | kimondja az igazságot. Ez is nagy pör itt. Az egyik fiatal
275 12 | szidtam-kárpáltam, uram, még azt is mondtam neki, hogy - követem
276 12 | pénzen leányt, mikor ingyen is eshetik elég.”~- Elég -
277 12 | megvetted a betegségét is. Apró vitéz megtartja a
278 12 | uram, szûcs vagyok, az apám is az vót, az öregapám is,
279 12 | apám is az vót, az öregapám is, és ez az ember tigrisbõrt
280 13 | volt Atillánál. Az uram is. Én ismét a királynéhoz
281 13 | való napon, s még többen is vagy hárommal.~Csak Emõke
282 13 | gömbölyû asszonyra néztem. Arra is csak azért, mert minden
283 13 | amelyet rajzoltam. Az arcomra is rábámult.~- Ki vagy te? -
284 13 | Hát vasorrú bábát?~- Azt is.~- Hát hétfejû sárkányt?~-
285 13 | hétfejû sárkányt?~- Azt is.~- Elevent?~- Elevent, de
286 13 | foga hiányát.~A királyné is mosolygott. Elkapta a fiát,
287 13 | azután elvitték.~Végre magam is elszabadultam. Megkerülgettem
288 13 | mutatkozott.~A királyi palotához is elnéztem. Ott sok különféle
289 13 | harcos ácsorgott. Volt olyan is, akinek bölényfejbõr volt
290 13 | volt a süvege. A két szarva is rajta a bölénynek. Aki látta,
291 13 | selyemben mind a kettõ, s õszek is már mind a ketten. Pengették,
292 13 | fejét gazdám.~- Álomnak is beválik! - dadogta a százados.~
293 13 | és a százados tántorgott is.~Priszkosz mindjárt nekiültetett
294 13 | és fapohárból iszik!~- Ez is csak ke-kevélység - rikácsolta
295 13 | csóválta a fejét a gazdám is -, én az embert a nevetésérõl
296 13 | testi embert látta Atillában is. Priszkosz azonban a lelki
297 14 | megfordították a bõrüket a sátorukon is, magukon is szõrrel kifelé.
298 14 | a sátorukon is, magukon is szõrrel kifelé. Mintha medvéknek
299 14 | királyné palotájáig.~Nekem is egyszerre sürgõssé vált,
300 14 | öltöztem, kenekedtem. Én is lovon mentem át, hogy a
301 14 | mind a hárman.~A királyné is. Egy széles aranyöv volt
302 14 | szépeket.~- Ennél szebbek is vannak nekem - mondta a
303 14 | volt. Ahogy ott ült akkor is, a feje meghajlott, mint
304 14 | szólott, és ha vidám volt is, szelíd mosolygás volt minden
305 14 | tömpe volt az orra. Emõkéé is hosszúkás, de finom vonalú.
306 14 | lélekkel?~És csakugyan Emõke is inkább komoly természetû
307 14 | viselnek a nyakukon, azt is csak ünnepen.~- És a görög
308 14 | a hun leányok. A ruhájuk is formátlan most, de valamikor
309 14 | aranylánccal. S tán nem is derékon, hanem valamivel
310 14 | hosszúnak lássék. A lepel is könnyebb volt, mint télen.~
311 14 | télen.~A nõk nevettek.~Magam is mosolyogtam, mert láttam,
312 14 | kötötték meg.~- És télen is meztelen a karjuk meg a
313 14 | ki a ruhából. Akkor nem is szépek. Hanem nyáron abban
314 14 | leples ruhában a rút nõk is szépek, ha a termetükben
315 14 | nevettek. Még tapsoltak is. No, nem nekem: a képzeletükbeli
316 14 | idõzött ott. A királyné be is szólt neki:~- Emõke, rozsdát
317 14 | Legyen olyan szép az életed is, mint magad vagy.~Emõke
318 14 | Messze idegenbõl a had is visszatér.~Csak egy legényt
319 14 | lecsüggedt. A királyné szeme is könnybe lábadt.~- Szegény
320 14 | egyszer csak aztán tudtam is.~S magamban csodálkoztam
321 14 | amennyit a maga zsebébe is beletömhet. Az én apámnak
322 14 | halt meg. De még holtan is úgy szorított, hogy alig
323 14 | szánalommal néztek rám. Emõke is. A királyné szemöldöke között
324 14 | De talán valami bolondot is mondtam, s megszidnak majd
325 14 | érte? Vagy talán karóba is húznak, hogy a királynét
326 14 | volt fordítva. Sisakban is láttam egynéhány embert
327 14 | követtél el: nálatok olyasmit is szabad beszélni a királynénak,
328 14 | fontoskodón, korholón, s én nem is a szavait vigyáztam, csak
329 14 | hangocskát, amelytõl ma is reszket a lelkem. Mily kedves
330 14 | zsarnokokat, és akkor a görög nép is olyan boldog lesz, mint
331 14 | Holtomig bánom azt a...~- Én is bánom, hogy megbántottalak.
332 15 | a süvegét, és háromszor is meghajolt. Azután továbbmentek,
333 15 | kellett. Atilla ebédjén is úgy volt. A két úrnak tetszett
334 15 | hun szokás, de kissé meg is ártott.~Priszkosz befogott
335 15 | császárunknál két ízben is. Levél volt nála: Atilla
336 15 | szemtelenkedel.~Erre én nem is gondoltam.~Délután valami
337 15 | Az uram Szabad-Görögöt is meglátogatta.~A királyné
338 15 | palotája mellett tizenöten is beszélgettek egy csoportban.
339 15 | foghatom!~Csáthék háza körül is mozgott néhány ember. Az
340 15 | a tûzre vigyáz még éjjel is, hogy el ne aludjon. Hát
341 15 | oldalán. Ha csak az árnyékát is láthatnám, még egyszer,
342 15 | Megkerültem a házat. Hátul is ajtó volt, és a ház oszlopai
343 15 | volt, és a ház oszlopai ott is festettek voltak, mint elölfelõl.
344 15 | Itthon.~- Csáthné asszonyom is itthon van?~- Õ is.~- A
345 15 | asszonyom is itthon van?~- Õ is.~- A kisasszony is? Emõ
346 15 | Õ is.~- A kisasszony is? Emõ kisasszony is?~- Õ
347 15 | kisasszony is? Emõ kisasszony is?~- Õ is.~- Mert elvesztettem
348 15 | Emõ kisasszony is?~- Õ is.~- Mert elvesztettem egy
349 15 | õréhez. Ott hátul kertecske is volt, s az épület emeletén
350 16 | földbõl az utolsó sátorfákat is, és a szekerekre raktuk.~
351 16 | Az urak lóra ültek. Én is.~A szemem szinte odaszakadt
352 16 | Csak legalább távolból is látnám, hogy búcsút inthetnék
353 17 | Jó volna, ha a fejünkbe is lehetne zsilipet illeszteni.
354 17 | forogtak, hogy Szabad-Görög is rabszolga volt, s nyomorultabb
355 17 | tulajdon orrom vére folyt, az is irtóztatott. De az a gyönyörködtetõ
356 17 | amelyért engem a császár is irigyelhet. Hát én meg egy
357 17 | aludtak jóízûen. A szolgák is szunyókáltak.~Írtam még
358 17 | atyámnak~Bármennyire szeretlek is, uram, el kell szakadnom
359 17 | betegágyban töltötte; hebegõ is, de becsületes, komoly legényke.~
360 18 | Gyerünk csak át. Ezzel is beljebb vagyunk.~Fogta a
361 18 | hunosan megfújta.~De negyedóra is belételt, míg megindult
362 18 | mindennap látni. Aztán nem is egyet, hanem kettõt. - Megpöködte
363 18 | mívelt nép az, de értik is a módját! Igaz-e, Kovács?~-
364 18 | mögemlögeti a másvilágon is...~Mi némán álltunk a lovunk
365 18 | Ott már tíz-tizenöt hun is várt bennünket. Valamennyien
366 18 | gatyában voltak. A révészgazda is elõkerült, és kérdezte Eszlászt,
367 18 | föld. Két kereskedõféle is sátorozott ott. Azok visszatérõben
368 18 | Figyelmeztetem Vigilászt. Õ is megborzad.~- Eredj a sátorba! -
369 18 | ne nézz!~Eszlász szemét is bántotta a két kereszt.~-
370 18 | hát ezek?~- Ezek a kutyák is ideérkeztek. Ma egy hete.
371 18 | aki szökik. Mingyán meg is ácsoltattam a fájukat: reggel
372 18 | amelyik madárral játszik. Nem is gondol rá, hogy az a madárka
373 18 | mulatság neki. Ezek az emberek is itt ülnek. Érdekes nekik,
374 18 | csepegett a vér, és a lába alatt is tócsába gyûlt. De õ nem
375 18 | Kis idõ múltán Vigilász is visszatért. Kérdezte Eszlászt,
376 19 | birodalmat, és talán másutt is rómaiasan bánnak el a rómainak
377 20 | hetek óta. Néhol még aratnak is. Mindenütt a rabok aratnak.
378 20 | Kerestem én azt a fátyolt jövet is. Akkor se találtam. Szerettem
379 21 | nyelvüket lógatták az árnyékon is.~A város szélén Eszlász
380 21 | Én ott már búcsúzkodtam is a társaságtól, de Eszlász
381 21 | megfagyott a vér. Vigilász is elsápadt.~- Tiltakozom az
382 21 | személye itt. Nem voltál-e te is követ két ízben is nálunk?~
383 21 | voltál-e te is követ két ízben is nálunk?~Eszlász az úton
384 21 | Uram - kiáltottam én is méltatlankodva -, nem tudod-e,
385 21 | tûzre.~De nékem Eszlász nem is felelt.~- Motozzátok meg
386 21 | hetven aranyat. A fiánál is annyit. Tõlem a királyné
387 21 | Eszlász lóra ült, s neki is intett, hogy hasonlóképpen
388 21 | cselekedjék, hát csak fölfordult õ is a lovára, s megindult Eszlász
389 21 | Eszlász se beszélt. A tisztünk is csak magában tajtékzott.~ ~
390 22 | királynénak a palotájára is. Nagy megkönnyebbülésemre
391 22 | elõször. Valami öt testõr is állt ott, s köztük egy álmos
392 22 | letették a ládát, s föl is nyitották. Az arany egyetlen
393 22 | bõrzsákba volt kötve. Hogy azt is megnyitották, zizegve ömlött
394 22 | szolidus. Nála volt ez az öv is. Szintén arany van benne.
395 22 | mutatott:~- Ezt a rabszolgát is idehozattam. Priszkosznak
396 22 | csatlakozott hozzánk. Ennél is volt hat arany, de ez a
397 22 | de ez a lepecsételt levél is. A levél Csáthnak szól,
398 22 | Csáthnak szól, de gondoltam: mi is érthetünk belõle.~S letette
399 22 | élelem... Néhány rabszolgát is kiváltottam volna...~Elakadt.
400 22 | reá.~De még az oszlopok is reszkettek ottan.~Látszott
401 22 | ha mind elhullottak volna is, ennek a pénznek az ezredrésze
402 22 | a pénznek az ezredrésze is bõven elég, hogy újra pótold.
403 22 | Uram - nyöszörgött Vigilász is a térdére esve. - Mindent
404 22 | nép vagytok, de értitek is a házépítésnek a mesterségét.”~
405 22 | akármilyen buzgó csiga volnék is, ilyen palotát soha nem
406 22 | akarnád, hun barátom, neked is lehetne ilyen palotád: márványlépcsõs,
407 22 | Ilyen palota álomképnek is értékes. De már hogy juthatnék
408 22 | Hát délben Edekon úr meg is jelent. Én kísértem föl
409 22 | Mindent. Akkor, hogy le is ült végre, Krizafiosz azt
410 22 | vagyok az uramnak, s én is a testõrségnek parancsolok,
411 22 | Átillához?”~„Szabad.”~„Éjjel is, mikor alszik?”~„Akármikor.”~„
412 22 | Akármikor.”~„Hát éjjel is?”~„Éjjel is.”~Edekon mosolygott.~
413 22 | Hát éjjel is?”~„Éjjel is.”~Edekon mosolygott.~S hogy
414 22 | ha akarod. S még kincsed is lesz annyi, amennyirõl most
415 22 | annyi, amennyirõl most nem is álmodhatsz. De mielõtt szólnék,
416 22 | csak eszköz vagyok, nem is ember. Én nem cselekedtem
417 22 | te bejáratos vagy éjjel is Átillához, nem volna-e lehetséges,
418 22 | lehull. Átilla csillaga is lehullhat. Pláne ha valaki
419 22 | akármelyiket. Akár ha tetszik: ezt is, amelyikben most vagyunk.
420 22 | berendezés a tied. S hogy pénzed is legyen bõven, mindenkoron:
421 22 | nekem már a gyilkosság elõtt is kell pénz: a testõröket
422 22 | csak megfoghat. Elõször is a városban található rómaiakat
423 22 | egy hajaszáláért, akkor is elmondta volna Atillának.~
424 22 | fa ledõl, az õ gyökerük is kiszakad vele.~Vigilász
425 22 | odahívatta Marcialosz urat is, aki nem fõtanácsosa. Mit
426 22 | azonfölül nagy udvari méltóságot is szánt neked, nagyobbat,
427 22 | beavatva a titokba; nem is szabad tudnia semmit.” Így
428 22 | Hála az égnek, hogy te is bizonyítod az ártatlanságomat.
429 22 | azt mondta:~„A véletlen is a kezünkre játszik; te mégy
430 22 | nyílt fel a szemem arra is, hogy miért tiltotta meg
431 22 | maga mellé vette a fiát is arra a nagy látványosságra,
432 22 | micsoda írás az.~Ha engem is elõfog ez a rettenetes ember!
433 22 | szolga - mondta Eszlász is - az úton csatlakozott hozzánk. -
434 22 | Nekem reszketett még a májam is.~- Különös - nevetett Csáth,
435 22 | Veled megyen Oresztész is és ez a fiú.~Vigilásznak
436 22 | apától származott, s Átilla is. Átilla meg is õrzötte a
437 22 | s Átilla is. Átilla meg is õrzötte a maga nemességét.
438 22 | kerülgeti!”~Fölkelt.~Az urak is mozdultak, hogy kövessék.~-
439 23 | aranyat elviszik. Tekingetett is a tárházak felé.~- Uram -
440 23 | Megmosdottam a vályúból. Ittam is. A víz langyos volt a nap
441 23 | azért megittam.~Egy óránál is tovább vártam aztán a kapuban,
442 23 | míg végre kiérkezett Csáth is. Lóháton ült, mert a hunok
443 23 | hunok még tán a padlásra is lóháton járnak.~Mikor a
444 23 | végignézett rajtam.~- Hogy is hívnak?~- Csak Zétának,
445 23 | Ki nem váltják, de nem is lehet ezután. Mire használhatjuk?~-
446 23 | kell-e még több?~Az öreg is nézett, mint valami álmos
447 23 | voltam, s bizonyára sápadt is.~Az öreg fõrab szótlanul
448 23 | belõle. S a szakácsasszonyra is néztem: bajuszos, mogorva
449 23 | szalmadikó. A sarkon meg tán tíz is egymás felett. A falakon
450 23 | hálhatnék-e én itt az éjjel is? Mert sohase bántam én lóval.
451 23 | számon szedi a verébtojást is. De azért inkább szógálok
452 23 | elégségesen?~- Hát... adnak. Mög is hízik, aki akar. De nem
453 23 | bõribõl mimiattunk.~- Lóhúst is kell itt ennem?~- Nem erõltetik
454 24 | emberi hujjogás.~Az emberek is a nappal kelnek. Megmozdul
455 24 | vackom volt. Más szolgák is háltak ottan, de nem háborgatott
456 24 | mint az enyém, erre nem is látni. Ha lepusztul a lábamról,
457 24 | Megmosdottam. A hajamat is elrendeztem, fésû nélkül,
458 24 | mellett. Ott volt Dzsidzsia is, s egy horgas orrú vénlány
459 24 | megengedte, hogy ezt a szót is ösmerjem: enyém. Itt tudom,
460 24 | ennek a görögnek.~- Bánom is én - felelte Csáth vígan -,
461 24 | gazdájáé az - szólt az anya is.~Visszavonultam az ajtó
462 24 | taníttassuk õket?~- Elõször is a betûkre, uram. A betû
463 25 | szünetében aztán a magam ügyérõl is szóltam neki:~- Engedd meg,
464 26 | Három rend római páncél is állott ottan egy rúdon.~-
465 26 | kisietett a szobából.~Én is kitámolyogtam. A világ összezavarodott
466 27 | otthon selyemágyon? Itt azt is meg kell szoknod.~És röhögtek.~-
467 27 | vagyok az uramnak, de nektek is szolgátok leszek, ha türelemmel
468 27 | gyiák. Te talán a rovást is érted?~- Tud ez mindent -
469 27 | Hát akármilyen morcos volt is irántam, mindig szóltam
470 27 | köszöntem.~Akkor aztán reá is repültek a nyilak.~- Csak
471 27 | köszön! Holnap már kezet is csókol.~- Elveszi Rábát
472 27 | foglalkozik velem akaratlanul is. Én ezt megköszönöm neki,
473 27 | ha nem.~Lehet, hogy urak is olvassák e bús soraimat,
474 27 | szokás, hanem kénytelenség is. Az ínséges megeszi a fakérget
475 27 | ínséges megeszi a fakérget is, és megissza a pocsolyavizet
476 27 | megissza a pocsolyavizet is. S hogy a bibliai tékozló
477 27 | fájt, még az ostoba szó is.~Hallgattam hát, s félrevonultam.
478 27 | valamit a konyhából, s õt is odahajtja az éhség a többi
479 27 | gondoltam: az állatok között is van gyûlölt és üldözött,
480 27 | reám. Még késõbb az ölembe is beleült, és engedte, hogy
481 28 | fújja a lovat. Még a sátorok is úgy álltak, hogy védjék
482 28 | Akkor aztán már a sátorokra is több került. A sátornyílást
483 28 | lebocsátották.~Az emberek is megváltoztak. A lobogós
484 28 | könnyû posztósüveg helyét is tornyos prémsüveg váltotta
485 28 | medvekucsmát tettek föl. A gazdám is medvekucsmát viselt.~Csupán
486 28 | rabszolgák jártak tovább is hajadonfõtt.~Én még mindig
487 28 | törõdtem belé, s könnyeztem is néha miatta, de mikor az
488 28 | gondolataimban, hogy nem is figyeltem arra, kik járnak
489 28 | rabszolga pedig volt ott tíz is.~Csáthtal lehetett beszélnem,
490 28 | beszélnem, hiszen azért is tartott maga mellett, hogy
491 28 | vagyok, tehát a mûveltségem is az õ mûveltsége. Hordozott
492 28 | nem rúg el magától, hát õk is más szemmel néztek már.
493 28 | Emõkéhez. De máskülönben is tetszett már nekem a hun
494 28 | ezt, talán hitványabb ruha is akad itten.~- Ennél hitványabb
495 28 | akad - morgotta. - Süveget is adnék, de akkor úrnak néznek,
496 28 | öltözõbõl kimásztam. Maga Csáth is röhögött. Elõkiáltotta a
497 28 | Elõkiáltotta a házbelieket is. Az asszony is nevetett.
498 28 | házbelieket is. Az asszony is nevetett. De csak Emõke
499 28 | volna!~Erõlködtem, hogy én is nevessek, de a szememet
500 28 | csoportoznak télidõben is. A lovakon is takaró. Ha
1-500 | 501-1000 | 1001-1159 |