Part

 1 1 |           utaznunk.~Leült, és maga elé bámult.~- Átillához? - ismételtem,
 2 1 |            csúsznának Atilla szeme elé. Gyalázat a neved, alázat!
 3 2 |    Ajándékot ígért neki, ha Atilla elé juttatja a követeket.~Míg
 4 3 |       kellett odaállniuk az ajtaja elé! Koronásan!~Mikor a sátorba
 5 3 |      egészséget kíván.~Atilla maga elé pillant.~- Ugyanazt kívánom
 6 3 |         reá -, hogy mersz a szemem elé jönni?! Avagy nem te tolmácsoltad-e
 7 3 |       tett-vett mindent, néha maga elé bámult, és elfogyott a szín
 8 6 |            S én is leültem a sátor elé zavartan és piszkos lélekkel,
 9 7 |       szélére.~Csak bámultam magam elé bután, gondolatlanul. Szív
10 9 |       vezér megindult velük Atilla elé.~Negyedóra múlván már hallottuk
11 11|          úrra.~A hun méltóság maga elé pillogott, azután a fejét
12 12|         Kérdezze meg, hogy a színe elé juthat-e a római követ a
13 12|           tetszik, a pört a király elé viszik. Béke idején csaknem
14 14|          tekintete bús volt s maga elé mélázó, mintha az elénekelt
15 15|         meg.~Az urak mégis a sátor elé ültek, hogy elköltsék a
16 22|             S térdre esett az apja elé.~- Apám!~- Uram - nyöszörgött
17 22|             és úgy állsz a császár elé. Így szólsz: „Ismeritek-e
18 24|     szolgák:~- Hé, görög! Be az úr elé.~A család az emeleti verandán
19 32|            bajuszomat, és a palota elé ültem. Hogy a másik szép
20 34|          dárdahegyen hozták Atilla elé.~ ~
21 35|       Üstöllést a palotába! Átilla elé.~Én csak megdöbbenek.~-
22 35|        elõbbre.~Fölkelt, és Atilla elé vezetett.~- Íme, uram -
23 38|           Nem is szükséges a ravók elé vinned, vidd a gazdádnak:
24 41|           s a levelet a követ lába elé dobja. - Nem levelezni jöttem
25 41|      bársonyvánkoson hozták Atilla elé a város kulcsait.~- A véreteket
26 41|    alánokat küld fedezetül a kapuk elé.~A város tornyairól azonban
27 42|            vonszolva térdel Atilla elé, és nem tud szólni, csak
28 43|     szakállát. Komoran bámult maga elé.~ ~
29 44|   helyezkedtek egymás mögé, egymás elé, ahogyan Atilla rendelte.~
30 45|        fölkelt, és a serleget maga elé tette.~- Hatalmas király!
31 45|         elõbb jutok az Isten színe elé, elmondom neki, hogy városomon
32 46|         vállat vonnak, másak maguk elé gondolkodnak. Atilla is
33 46|          szeme sötétjébõl néz maga elé.~Az embert fölfogják ketten,
34 47|         nádnyíllal.~- Vess a lovak elé - mondottam -, reggelnek
35 47|        oldalába.~Én a sátor ajtaja elé feküdtem, a bõrereszet alá.
36 49|        csaták szerencséje: a lovam elé egy hun lovas roppan oldalról.
37 53|         szobájába, a nagy kandalló elé, s beszélgettünk.~Néha vendége
38 54|           vittem a táborba a rovók elé. Tanúm is ki lehetne rá,
39 54|             A halottakat a templom elé hordták. Ott adtuk rájuk
40 58|         földön járó isten!~És maga elé merült a nézése.~Csáthné
41 59|          is kimentünk persze Csáth elé. A szolgák közül csak én,
42 60|        kameákba, s tartom a király elé:~- Gyõzõdjél meg magad,
43 62| palotájában, s vele hordatom magam elé a tálakat.~Hát mondom, azon
44 62|          fejét ingatva bámult maga elé:~- Az élet.~Én csak képedeztem.~
45 63|      odaérünk, térden hozza Atilla elé a koronáját. Mit is tehetne
46 63|           odagyûlt Atilla palotája elé, s látni kívánta a királyt.~
47 63|        vigadott tovább. Én Csáthék elé mentem, ahol itáliai énekesek