Part

 1 Eloszo|       vagyok a császárnak, és hogy Priszkosz szeret engem, de bölcs ember
 2 1     |     felejtem. S az én jó megmentõm Priszkosz rétor volt.~Magányosan élt
 3 1     |         Mikor teljesen fölépültem, Priszkosz két öltözet ruhát csináltatott
 4 1     |       Jézus.~- Igaz - bólintott rá Priszkosz.~És keresztet vetett magára.
 5 1     |       nyolc éve ennek - nézett rám Priszkosz nedves szemmel -, szabad
 6 1     |          szememet: ébren vagyok-e?~Priszkosz fölvette a bõrzacskót:~-
 7 1     |           felelte a fejét csóválva Priszkosz. - Egypár nap múltával oda
 8 1     |        császár? Krizafioszt, ugye?~Priszkosz a fejét rázta:~- Nem, egy
 9 2     |           tán hasznunkra is válik.~Priszkosz maga kísért el a századoshoz,
10 3     |           következõ percben kibújt Priszkosz a sátor alól, és Rusztikiosz
11 3     |  legméltóságosabbja.~Ezt ajánlotta Priszkosz.~De Vigilász ellene volt.~-
12 6     |       illata betöltötte a levegőt. Priszkosz a tekintetével kérdezett.~
13 6     |            született még hazugság. Priszkosz belém nevelte, hogy a hazugság
14 9     |        dísze a nyilvánosság elõtt.~Priszkosz, mintha megértette volna
15 10    |       szamárság ez?! - böffent rám Priszkosz.~Csak hebegtem.~- Töröld!
16 11    |    Üdvözöllek.)~- Khaire - ámul rá Priszkosz. - Ki vagy te, aki hazám
17 11    |             Hát bizony - sóhajtott Priszkosz -, a civilizáció van idehurcolva
18 11    | szerencsétlenül jártam Isztriában.~Priszkosz a fejét rázta.~- Ha már
19 11    |         bíró kizsarolja a feleket.~Priszkosz védte a rómaiakat, amire
20 11    |         vízimadarak.~Meghajoltunk.~Priszkosz elõrelépett, és elmondta,
21 12    |           a királynéhoz, vagy csak Priszkosz. Végre megegyeztek, hogy
22 12    |       Végre megegyeztek, hogy csak Priszkosz menjen föl. Õ az ékesszólásnak
23 12    |     megengedi Felséged - hebegtem.~Priszkosz megdöbbenve nézett reám
24 12    |           uradat a szolgálatodtól.~Priszkosz meghajolt, és távozott Rusztikiosszal.
25 13    |            százados tántorgott is.~Priszkosz mindjárt nekiültetett az
26 13    |     oldalát fogta - udvariaskodott Priszkosz -, õ egymaga volt komoly
27 13    |         embert látta Atillában is. Priszkosz azonban a lelki embert látta.
28 14    |   ereszkedik.~- És hogyan kerültél Priszkosz úrhoz? - kérdezte tovább. -
29 15    |   betüzelten tértek haza. Beszélte Priszkosz, hogy sok elõkelõ hun ebédelt
30 15    |            de kissé meg is ártott.~Priszkosz befogott a napló diktálásába,
31 17    |         aranyom Konstantinápolyban Priszkosz zacskójában: visszaszököm.~
32 17    |     láttunk - én csak messzirõl -, Priszkosz azt íratta fel velem meg
33 17    |       tõlem ajándékul.~Tisztelõd: ~Priszkosz rhetor~Az uram pecsétje
34 17    |             Írtam még egy levelet:~Priszkosz rhetornak, uramnak és atyámnak~
35 22    |         eljöttünk: Maksziminosz és Priszkosz meg én. Mikor elõször beszéltünk
36 24    |           ilyen, gazdag vagy te?~- Priszkosz megengedte, hogy ezt a szót
37 26    |          te. Apám azt mondja, hogy Priszkosz ajándékozott neki. Mért
38 30    |        meleg: szentséges Isten, ha Priszkosz belép!... Megöl a szégyen!~
39 30    |          nem jött el?~- Nem.~- Hát Priszkosz úr?~- Õ se.~Megkönnyebbülten
40 30    |              feleli hidegen -, ezt Priszkosz küldi. Hátha rólad is van
41 30    |       szívesen.~Tisztelõ szolgád: ~Priszkosz rhetor~Csáth elkerekült
42 30    |           az orrán át.~- Avagy nem Priszkosz maga ajándékozott-e téged
43 30    |           neked. Azt a levelet nem Priszkosz írta, nem: én írtam.~Csáth
44 32    |   gyanakvón pislogott:~- De hiszen Priszkosz fölszabadított téged, és
45 33    |        mondotta a kezét nyújtva. - Priszkosz küldött téged ide, és tudós
46 35    |     Forgott velem a világ. Jaj, ha Priszkosz érkezett meg!...~Bevezetnek.~