Part

 1 1 |     megmondom, hogy hogyan bántak velem a gonoszok!~A nevelõ csakhamar
 2 1 |       anyjuk elõtt is cudarkodtak velem, csak mikor magunkban voltunk,
 3 1 |   panaszomat tovább:~- Úgy bánnak velem, mint a kutyával, de még
 4 1 |       témákról is beszélgethetett velem. Ismertem Platót, Arisztotelészt,
 5 1 |    elmosolyodott. - Hát eljössz-e velem a barbárokhoz?~- A barbárokhoz?! -
 6 1 |      válik. De hát igazán eljössz velem?~- Ó, uram - feleltem most
 7 2 |     hálnék. A sátor jobb. A sátor velem jár. A sátoros ember ott
 8 5 |      jókedvük volt, nem gondoltak velem. Csupán a szolgatársaim
 9 6 |        fölött - nem beszélt ugyan velem, de köszönetét küldi.~Vártam,
10 9 |       tõled.~Tehát nem szolgáltat velem!~A datolyát hamar összerendeztem.
11 15|         Öt perc múlván törültette velem a császárnéra vonatkozó
12 17|          Priszkosz azt íratta fel velem meg más apróságokat. A nap
13 19|    visszatérhetek. De mi történik velem, ha elhagyjuk ezt a partot,
14 20| aranyaimat? Ki tudja, mi történik velem? Én ezt a helyet mindig
15 21|   szólítlak - ígymond -, hogy jer velem! Tiszt vagyok és becsületes
16 22|          vallomásból.~„Ne tréfálj velem - felelte Edekon úr. - Ilyen
17 22|        haza üres kézzel, s jöjjön velem ez a tolmács. - Mármint
18 22|       hogy nem, mert parancsolnak velem, és csak negyven szolidus
19 22|            mi leveleznivalója van velem Priszkosznak.~- Hát olvassuk -
20 26|   emeletre.~A folyosón Emõke jött velem szembe. Látogatóra volt
21 27|          akarattal tréfálkozzatok velem, ne gonoszul. Szolgája vagyok
22 27|         asszony pedig foglalkozik velem akaratlanul is. Én ezt megköszönöm
23 28|       hogy a kisasszony beszélget velem.~Egyszer meg ott ültem búsan
24 28|       hogy a kincseit, fegyvereit velem tisztíttassa. Megkérdezte,
25 28|     gondolom, aztán megtaníttatta velem másvalamelyik cselédjét.~
26 29|           ült, hogy szembefordult velem. Emõkének a múlt heti kabátja
27 31|     mekkora a sebem, s mi történt velem, nem tudtam, csak a dézsába
28 31|            mikor már összeszoktak velem. Nekem az ember a betûismeretnél
29 34|     tanulók között.~Mi célja volt velem Csáthnak, hogy ezt megengedte? -
30 35|         szerencsétlenség? Forgott velem a világ. Jaj, ha Priszkosz
31 35|        megálltad a sarat! Ma este velem vacsorázol. Rab vagy, de
32 35|          vacsorázol. Rab vagy, de velem vacsorázol!~Ez olyan kegyesség
33 37|            hogy szívesen beszélsz velem?~Hallgatva nézett az arcomba.
34 38|          is szívesen beszélgetett velem mindig, s én meg az út unalmait
35 42|         azokkal, akikkel te élsz: velem kell töltened néhány napot.
36 43|        Eladhatsz. Mindent tehetsz velem.~- Hallgatlak.~- Hát tudd
37 49|           a fetrengõ férget!~Íme, velem szemben is kihuzakodik egy
38 51|              Hátratapint:~- Nincs velem.~- Mért nem jön ki mind
39 52|        akkor valami mégis történt velem.~Már régen éreztem, hogy
40 52|      Aztán nem tudom, ami történt velem.~ ~
41 53|        hogy az öreg fiaként bánik velem: árnyéka vagyok. Én járok
42 58|         hogy õ maga is szólhasson velem?~Az ajtó elõtt két sûrû
43 60|          Látom. Tegnap is beszélt velem.~- Beszélt? Mit beszéltetek?~
44 64|     vesszõn. Az enyém is. A három velem lakó rab ravóé is.~Egy órával
45 65|       Menekülj, Zéta! Menekülj!~- Velem jössz-e?~A feje alázatosan