Part

 1 1 |           el. Gondoltam, nem jövök elõ, míg csak a tanítójuk nem
 2 2 |            csupán azért jött volna elõ a teremtés mûhelyébõl, hogy
 3 2 |            sugarak szállnak belõle elõ? És miért más minden sugár?
 4 3 |        sátorok közül Csáth ügetett elõ.~- Jertek hát - kiáltott
 5 4 |            még nem akadtam. Bontsd elõ az ünnepi tógámat: Budáné
 6 7 |       megint a Tisza vize csillant elõ. Az út szinte elveszett
 7 8 |            épületcsoport sárgállik elõ. Mind a kettõ dombon áll,
 8 9 |         elõtt. A fõvezér csakhamar elõ is lovagolt.~Arannyal hímzett,
 9 9 |         nagy fehér paripája léptet elõ, büszke nyakát hányva, mintha
10 11|             De jobb is, ha nem jön elõ az a leány!~Amint ott várakozunk,
11 11|      udvaron vártuk meg.~Már akkor elõ is vezették a lovát, s a
12 12| ajándékokkal volt dolgom.~- Keresd elõ, Zéta, a hattyúnyakú aranykancsót
13 12|        leány mindjárt vásznat vett elõ, és vörös krétával rajzolni
14 12|  patvarosokat, egy-két kérdést vet elõ, aztán kimondja az igazságot.
15 17|          haladozunk délnek.~Délben elõ kellett vennem az írószereket.
16 24|            város. Lovasok robognak elõ. Itatnak a kútnál. Asszonyok
17 30|            Hé, anyjuk, keresd csak elõ azt a levelet! Vékony, sárgás,
18 31|          hogy szép formában került elõ a teremtés mûhelyébõl. De
19 32|       macskáé. De ritkán villantja elõ sötét szemöldökei alól.~
20 35|       vidám­ságnak sugara fénylett elõ a szemébõl.~Azon aggódtam,
21 37|         Ezernyi ezer kard csattant elõ, s a fegyveres százezrek
22 38|             De hát akkor miért áll elõ Aéciusz?~Ruszti mosolygott:~-
23 39|          lovas frank harcos állott elõ. Értesítette a szõke királyfit,
24 42|        valamit. Upor erszényt vont elõ a tarsolyából, s pénzt olvasott
25 44|            barna vonala kanyarodik elõ. Azokat is az elsõ sorokba
26 44|          Hosszú vonalban kígyóztak elõ a sátorok közül. A tisztek
27 44|         tisztek egymás után tûnnek elõ: a fekete arcú Akrán, a
28 46|           igéket mormog.~Vitos lép elõ. A két dob tompán pereg.
29 46|             Hunok árnyékai! Jertek elõ! Balambér apánk! Megyer
30 46|             égbõl, földbõl gyertek elõ! Gyertek, mint az alvó lehelete!
31 46|        éjben lengõ árnyék! Gyertek elõ, segítsetek minket!~- Segítsetek
32 49|            sátora felõl. Õ lovagol elõ a sátorból. A fején aranyos
33 49|        egymás nyomában szakadoznak elõ a csapatok, s mint a sakktábla
34 49|         halottakon ugrat. Lándzsát elõ! Hiszen ezek az alánok!
35 49|           frank lovasság hullámzik elõ. S reánk!~A két lovassereg
36 49|            le lovastul.~- Csákányt elõ!~De rengeteg sokan vannak.
37 50|          csak rekedt hangok törtek elõ a torkomból:~- Erre! Erre!~
38 51|        szokatlan. Lovasok bomlanak elõ, és röptetnek szerteoszoltan.
39 51|         Úri lovasok is ereszkednek elõ.~A csatamezõn kezek és süvegek
40 51|            csoportokban jöttek már elõ szekerekkel is: szedték
41 63|        Látom aztán, hogyan sietnek elõ mindenfelõl. Férfiak lóháton,
42 64|         megint egy erõs népfaj áll elõ, s akkor az aranykoporsót
43 64|           A te neved úgy ragyogott elõ, mint a fölkelõ nap az éjszakából.