Part

 1 4 |           házakat. Kutyák rohannak reám, dühösen ugatozva.~- Segítség!~
 2 6 |           és ahogy hozzám érkezik, reám emeli méltóságos, fekete
 3 7 |             hogy valaki haragudjon reám, ha csak állat is. Hát...
 4 9 |         vénasszony mérgesen nézett reám, nem tudom, miért.~Amint
 5 9 |          is mosolygott. Nem nézett reám, nem is láthatott volna
 6 12|       Priszkosz megdöbbenve nézett reám erre az illetlen megszólalásra.
 7 12|       Akkor, hogy senki se figyelt reám, õt néztem. Faltam a szememmel.
 8 12|        megéled.~Gondolkodón nézett reám, aztán elmosolyodott:~-
 9 14|          Szinte csodálkozva nézett reám:~- Rajzolni jöttél? Borult
10 14|         éppen te sajnálkozva nézel reám.~- A minap nem ezt mondtad.
11 15|         szemét bámulva meresztette reám.~A nevét kiáltották bent.~-
12 23|        Csáth gondolkodva sandított reám.~- Hát majd meglássuk -
13 23|    Valamennyien csodálkozva néztek reám. Hallgattak. A sarokban
14 26|          az a finom illat áramlott reám, amelyet Rika királyné palotájából
15 27|       kiváltásom, megvetõen néztek reám. Ilyen megjegyzéseket hallottam:~-
16 27|       leszek, ha türelemmel néztek reám.~Egy percre elhallgattak.
17 27|       asszony még görbébben nézett reám, s bizony nem volt érdemes
18 27|           és félelem nélkül nézett reám. Még késõbb az ölembe is
19 28|             hogy válasszon belõlük reám valót.~Már régen óhajtkoztam,
20 29|          Aztán szomorúan tekintett reám. Sóhajtott.~És kiszégyenkedett
21 30|    csodálkoztam, hogy nem ismernek reám.~Egy cseléd bejelentette
22 31|          szép álom!~Habozva nézett reám, aztán Dzsidzsiához fordult.~-
23 31|       hallanék.~Gondolkozva nézett reám, aztán behunyta egy percre
24 31|      szemembõl.~Kedvetlenül bámult reám.~- De hát, te õrült! Nem
25 42|           semmit, csak úgy maradt, reám fagyó halotti nézésben.~ ~
26 49|         sípokat.~Csáth hátratekint reám, hogy ott vagyok-e. A szeme
27 49|          borult frank lovas lükken reám. A buzogányomat a mellének
28 49| viaskodtunk, csapás csapásra hullt reám is, mígnem valami csép vagy
29 51|             hogy pallossal csaptak reám, mégpedig hátulról. Nem
30 52|           végtelen gyásszal borult reám.~Csak éjjel ne halnék meg!
31 53|        olykor görbe szemmel néztek reám. De én gyakorta ismételtem,
32 53|          valaki kedvetlenül nézett reám, annyi figyelmet tanúsítottam
33 54|           újságolta, hogy a polgár reám hagyta minden vagyonát.~-
34 54|          hagyta minden vagyonát.~- Reám?~- Tereád. Áldassék az Úr
35 55|     cselédek, rabok bámulva néznek reám, de olyan hidegen, mintha
36 56|       átfutott Emõke arcán. Nézett reám pillantás nélkül való, gondolkodó
37 56|     Kipirultan, égõ szemmel nézett reám. Látszott rajta, hogy az
38 58|      Emõkével. Fél könyéken nézett reám. A három ezüstmécses sercegett
39 60|            pártolod õket! - lobban reám. - Nekem nincs olyan ebtermészetem,
40 63|         felelte.~S boldogan nézett reám.~- Mily szép vagy, Dzsidzsia! -
41 64|           azt a gyászruhát, és add reám! Gyorsan!~Leszakította a
42 64|       nézel mosolygó szemmel többé reám: ~nem mondhatod többé ezt