Part

 1 3 |           csillogó fegyveres õrség állt, s a bejáratnál néhány koronás
 2 3 |          aki mindig olyan peckesen állt, mintha a gerince vasból
 3 4 |        Szárítkoztunk.~Az uram alig állt a lábán. Nem elég, hogy
 4 4 |       Csáth család jelvénye!~De mi állt énbelém, hogy így megdobban
 5 4 |           egy Nigró nevû rabszolga állt: Maksziminosznak az egyik
 6 5 |       sátor valami ötvenlépésnyire állt a királyné házától, és keskeny,
 7 5 |            szeme rajtam csak addig állt, míg megint pillantott.~
 8 8 |           Egy rabszolga négykézláb állt a ló mellé. Arra lépett.
 9 9 |      vigyorgó fekete nõi rabszolga állt, és pávatollból készült
10 12|           olyan nagy csendességben állt, hogy magam is figyelve
11 13|        dadájával találkoztam. Elém állt, és mintha régi ismerõsök
12 13|    csókolta meg. S mindjárt mellém állt: nagy érdeklõdéssel szemlélte
13 13|    rikácsolta a százados, aki alig állt a lábán. - De nem baj: nekem
14 20|       elaszott. És akkor még lábán állt a termés mindenfelé. Most
15 21|         római tiszt hátat fordítva állt Eszlásznak. Megfordult,
16 21|        induljanak.~A tiszt habozva állt. De aztán, hogy Eszlász
17 22|           egy trónféle, barna szék állt.~A falakon semmi dísz, csak
18 22|           Atilla az oszlopok alatt állt. Olyanféle fehér ruha volt
19 22|       elõször. Valami öt testõr is állt ott, s köztük egy álmos
20 23|       követhettem.~Eszlász még ott állt. Ládára vagy zsákra várt,
21 23|           én teveled?~Egy öreg rab állt a ház elõtt a többi között.
22 25|      kilépett Csáth. Már akkor ott állt a lova felszerszámozva.~-
23 27|     elõször (akinek mindig tréfára állt a bajusza):~- Olyan urasan
24 27|            hozzám bicegett. Mellém állt. A szavaimra káricálással
25 28|    pillantottam föl, mikor már ott állt, s a ruhája illata megérintett.~
26 32|           Tekintete meleg sugárral állt az arcomon.~Csáth azonban
27 36|         viharok. A lábát szétvetve állt az egyik szekéren egy mázsás,
28 37|            A nap már kétkopjányira állt az égen.~A városon kívül
29 41|            akkor ezernyi szekérrel állt az ölfa a város alatt.~Atilla
30 52|         meg a szíved!~Cobor meg is állt. A vállát vonogatta:~- Mit
31 53|             Valami öt szoba üresen állt - a városon átvándorló koldusok
32 56|    meztelen karddal a küzdõk élére állt, a lélegzetüket is visszafojtva
33 56|          unatkozón kérdezte:~- Nem állt ellen senki?~- Nem, asszonyom.
34 57|           mondotta aggodalmasan.~S állt az ajtó mellett, ujját az
35 63|             A leány az elsõ sorban állt Gyöngyi mellett, és a fáklyák
36 63|           halkan beszélgettek. Ott állt a fõvezér kék bársonysüvegben,
37 63|       kardját a hátán átfûzve. Ott állt a gazdám: araszos bajuszát
38 63|           bajuszát sodorgatta. Ott állt a Szabad-Görög: kis csikóbõrös
39 63|       Barczának a borharmatot. Ott állt Oresztész, néhány fõtiszt,
40 63| folyosóajtó már nyitva volt, s ott állt négy álmos testõr. Beljebb
41 64|      koporsó mellett Györhe táltos állt. Vérrel behintett gyolcs
42 64|       éjjelen!~Aztán az öreg Iddár állt a koporsó mellé, és messze