Part

 1 3 |          megszólítja õket. De nem szólt. Õk meg annyit sem mertek
 2 3 |       nehéz csendben aztán Edekon szólt reá:~- Hát nincs semmi mondanivalótok
 3 6 |     tekintete azt kérdezte:~- Mit szólt a királyné? Szívesen fogadta-e
 4 8 |          A sátorok között sokfelé szólt a zene. Egy domború mellû
 5 12|          helyett is virágot írj - szólt a királyné.~Csodálkoztam
 6 12|          Most már elég ez, fiam - szólt jóságosan a királyné. -
 7 12|      sokaság hallgatott.~A király szólt ismét:~- Megvetted a leányt:
 8 14|          hiba nincsen.~A királyné szólt az ajtónálló nõnek:~- Ugyan,
 9 14|     idõzött ott. A királyné be is szólt neki:~- Emõke, rozsdát fog
10 18|    Megpöködte a markát, és megint szólt: - A rómaiak bezzeg értik.
11 22|     folytatta:~- Az eskü után így szólt Krizafiosz: „Ha te bejáratos
12 22|        tovább:~„Nem mondtam azt - szólt rá Krizafiosz -, én csak
13 22|         elgondolkodott, aztán így szólt: „Ez nem csekély ügy. Mennyi
14 22|          fizetésem.~- Folytasd! - szólt komoran Atilla.~Hát Vigilász
15 22|      nincs menekülés.~- A levél - szólt Vigilász - Priszkosztól
16 23|       fûzött kulcsok.~- Csokona - szólt neki Csáth -, ezt a rabot
17 23|         az egyik nõ avzon nyelven szólt halkan a társának:~- Csinos
18 24|            más a szokás.~- Apám - szólt Emõke hevesen -, ezt a pénzt
19 24|           a rabé, a gazdájáé az - szólt az anya is.~Visszavonultam
20 27|         érted?~- Tud ez mindent - szólt közbe a horgas orrú cseléd -,
21 27|       magával hordoz. Napokig nem szólt hozzám egyik se. Ha köszöntem,
22 28|        tanúk nélkül találkoztunk, szólt egy-két szót hozzám, félvállról,
23 31|            Ugyan ne picsogj itt - szólt rá a táltos -, nem hótt
24 32|            Csak feküdj a napon! - szólt utolsó tanácsul. - A nap
25 32|  visszaadom a pénzedet. Asszony - szólt a feleségének -, add vissza
26 39|        gyermekeket?~- A gepidák - szólt egy vélekedõ hang.~- A gepidák
27 42|           csodálkozó volt.~De nem szólt többé semmit, csak úgy maradt,
28 47|           vezeték lóra. Megállj - szólt ismét a ládába hajolva -,
29 50|           a térdembe!~- Jer hát - szólt a római.~Nem feleltem, csak
30 51|        Bent a táborban mindenfelé szólt a síp és a duda.~A kezem
31 56|  megszólítását.~- Teremtõ Isten - szólt a királyné a kezét összecsapva -,
32 57|    esztendõn, amíg odavoltam. Mit szólt a gazdánk, mikor megjött?~
33 57| elvesztett.~- És a kisasszony mit szólt? - kérdeztem ásítva. (Milyen
34 57|     sikerült az az ásítás!) - Mit szólt?~- Semmit.~- Hát õ nem sajnált?~-
35 61|         vette a fapoharát, és így szólt:~- Köszöntöm a családomat.
36 61|        király egészségére.~A zene szólt a vacsora folyamán, de minduntalan
37 62|           ilyen nézés volt az. És szólt is:~- Zéta, mi szomorúbb
38 63|        Mindenfelé folyt a bor, és szólt a zene, pengett a sarkantyú
39 63|         is az eszemben van. Arról szólt, hogy az itáliai síkságon
40 63|           városban még helyenkint szólt a zene.~A palota széles
41 63|              Ki ölte volna meg? - szólt a testõr könnyes szemmel. -