Part

 1 Eloszo| Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát?~Mindenki azt mondja:~- Én is.~És
 2 5     |              hát a holdat is nézheti mindenki, ha el nem is érheti soha.~
 3 9     |             kis királyfi kedves volt mindenki szemének.~A királyné mellett
 4 11    |           amikor háború nincsen, itt mindenki zavartalanul élhet a házában,
 5 12    |             alatt. Õreá fülel és néz mindenki.~A gazdám is ott ágaskodik
 6 13    |          megfulladtam nevettemben.~- Mindenki az oldalát fogta - udvariaskodott
 7 15    |              a választ a fõvezérnél. Mindenki szeretett volna már hazaindulni.
 8 20    |             vagyok - mondotta -, ott mindenki az én vendégem!~No, igazi
 9 39    |             az utcákon s a házakban. Mindenki cipel valamit, mindenki
10 39    |              Mindenki cipel valamit, mindenki zsákmányolt.~A gepida izzadt,
11 42    |             lehet. A hunok betörnek. Mindenki a templomba vonul. A gazdag
12 42    |           kért tõlem.~A táborban már mindenki aludt. Elmentem vízért,
13 44    |             kürtösök hallgassanak, s mindenki korán térjen pihenõre.~ ~
14 46    |                 Csönd! Csönd! Csönd!~Mindenki leveszi a süvegét. Atilla
15 46    |      Hajoljatok meg! - énekli Iddár.~Mindenki meghajol.~Káma rezgõ, öreges
16 46    |              ellenség vezére elesik.~Mindenki megmozdult. Csak Atilla
17 46    |                 Az urak fölugrottak. Mindenki a csonthoz sietett. Atilla
18 48    |            leizent, hogy egyen-igyon mindenki, meg hogy a lovakat abrakoljuk.~
19 49    |     parancsok hangzanak összevissza.~Mindenki lóra fordul. Mindenki kötözi-igazítja
20 49    |   összevissza.~Mindenki lóra fordul. Mindenki kötözi-igazítja magán a
21 49    |           gyors. A szemek csillogók. Mindenki kiabálva beszél.~Talán csak
22 49    |     mozdulatát, s az õ lelke áttüzel mindenki lelkén, mint a fölkelõ nap
23 49    |       helyükre oszlottak.~Nagy a hõ. Mindenki izzad.~A római tábor mögött
24 49    |          távoli mennydörgés morgása.~Mindenki hallgat. Mindenki szemlél.
25 49    |           morgása.~Mindenki hallgat. Mindenki szemlél. Pokoli a hõség.~-
26 49    |              A levegõ hangok vihara. Mindenki elõrehajolt testtel száguld
27 49    |   megigazíthatnám! Csáth káromkodik. Mindenki ágaskodik a nyeregben: Orgoványékat
28 58    |             itt errõl az egyrõl. Már mindenki hõs. Ha egy fáradt ellenséget
29 60    |             szabad, úgy viselkedtek. Mindenki azt jósolta, hogy Atilla
30 61    |           szeressen bennünket!~Akkor mindenki fölkelt, és ivott a király
31 61    |          Másnak is hagyj szót!~Azóta mindenki rövidre fogja a mondókáját.~
32 61    |          tánc közben párt cseréltek. Mindenki a hozzá legközelebbivel.
33 63    |      gépiesen, némán történt, mintha mindenki egy rettenetes álom kénytelenségében
34 63    |          papok jöttek és az orvosok. Mindenki azt beszélte, hogy megölték
35 64    |             egyszer fölemelték, hogy mindenki lássa utoljára. Aztán a
36 64    |            de abban a fekete zsákban mindenki ismeretlenné vált: Emõke
37 64    |             egy óra múlva leszáll, s mindenki fáklyát viszen. Azért is
38 64    |      csillogott az esti sötétségben. Mindenki vitt fáklyát. Mennyi fáklya
39 64    |           nagy ívet írva aludtak el: mindenki beledobta a Tiszába.~S a
40 65    |        csapás oly iszonyú volt, hogy mindenki elkábult belé. Atilla trónja
41 65    |              Ez a kérdés foglalta el mindenki lelkét, nem a tor.~Oly fáradt