Part

 1 1 |          kölyök háromfelé esett, magam is a fûre hemperedtem, és
 2 1 |       Elmondtam neki hibátlanul. Magam se tudom, hogy hogyan van,
 3 3 |       tûröm, hogy történetesen a magam szolgái fogjanak fegyvert
 4 4 |    egyszer csak házakat is látok magam körül, nádtetős házakat.
 5 4 |         karomat. Mért haragszol?~Magam se tudtam. Megrútult elõttem
 6 5 |          páfrányt és fűszálat, s magam mulattából már a kosárban
 7 5 |        már aztán az úton voltam, magam is bosszankodtam magamon.
 8 6 |       minden más mocsoknál, s én magam is megvetettem minden embert,
 9 7 |        út szélére.~Csak bámultam magam elé bután, gondolatlanul.
10 11|            csak eredjetek elõre, magam is mindjárt ott leszek.~
11 11|     kellene szólanom. Ha pedig a magam szájával is mondanék valamit,
12 12|         csendességben állt, hogy magam is figyelve fordítottam
13 13|           azután elvitték.~Végre magam is elszabadultam. Megkerülgettem
14 14|      mint télen.~A nõk nevettek.~Magam is mosolyogtam, mert láttam,
15 22|        nem cselekedtem ellened a magam lelkébõl semmit.~És tovább
16 25|   beszélgetés szünetében aztán a magam ügyérõl is szóltam neki:~-
17 26|           Te magad akartad?~- Én magam.~- De hát miért? Szabad
18 26|        neki. Mért vagy rab?~- Én magam vetettem magamat rabbá.
19 27| reggelenkint mindig ott találtam magam mellett. Ült az ágyam alatt,
20 28| beszédembe a kívánságaikat. De a magam ügyeiben ostoba voltam és
21 28|     tudatlansága arra vitt, hogy magam koholjak olykor tudományos
22 28|      volt.~Én idõnként megmostam magam a ruháimat, s megvarrtam,
23 29|         álmatag szemmel.~Egyszer magam ültem ott. A nõk mostak
24 34|       hozza el Krizafiosz fejét, magam megyek érte!~Krizafiosz
25 34|      akkor a hálóházban volt, én magam meg nagy fáradtan csak éppen
26 35|      hogy véltem, beledõl a ház. Magam is alig bírtam a komolyságomat
27 39|        39~Atillát az úton mindig magam elõtt láttam száz-kétszáz
28 39|          szólalt meg Csáth -, én magam láttam.~- A gelonok - mondta
29 48|     mindig jobb ma, mint holnap.~Magam is türelmetlen voltam. Míg
30 49|        csak a mieink lovát látom magam elõtt, amint tajtékzó szájjal
31 49|     ember leomlik.~- Ki látta?~A magam szavát se hallom a pokoli
32 49| gyûlölettel minden ellenfelet. A magam halálára se gondoltam már.
33 50|          idegen halottak között, magam is talán reggelre halott?
34 51|      csoma van rajtad!~Akkor már magam is tudtam. A torkom, hónaljam
35 55|   Tiszában megitattam a lovamat. Magam is leszálltam, megmosdottam,
36 56|   pillanat alkalmas arra, hogy a magam hõstetteirõl is beszéljek,
37 62|     palotájában, s vele hordatom magam elé a tálakat.~Hát mondom,
38 62|       hogyan van - felelte -, de magam is tapasztalom, hogy szûkül
39 62|         ha nem nagy, kiváltalak. Magam mellé veszlek, nemességet
40 63|   emelkedni a sokaság érzésének. Magam is lobogtattam egy szurokfáklyát,
41 63|        kiáltotta az öreg Barcza.~Magam is fulladozva mentem ki