Part

 1 2 |           közül Csáth és Oresztész ismét visszatért, és Csáth nagy
 2 2 |       megjelenik, meg kell halnia.~Ismét az anyjához fordult: kérdezett
 3 2 |    megállott. Gondolkodott. Közben ismét rám tévedt a tekintete,
 4 9 |          az arcukon fátyol. Emõkét ismét megismerem köztük. Milyen
 5 11|           A fátyolát levetette, és ismét megtûzte. A szeme ragyogott.
 6 12|          eresztve angyalosan. S én ismét láttam azt a bûbájos vonalú
 7 12|            ezt a rabszolgát!~A vér ismét elfûtötte az arcomat. Az
 8 12|      virágot hervadtnak rajzoltam.~Ismét elvették, és a királyné
 9 12|           napfény, s akkor a virág ismét megéled.~Gondolkodón nézett
10 12|             Elcsöndesültek.~Atilla ismét megszólalt:~- Sólyom, mikor
11 12|         hallgatott.~A király szólt ismét:~- Megvetted a leányt: megvetted
12 13|          Atillánál. Az uram is. Én ismét a királynéhoz mentem.~A
13 13|    vadászik? Kivel vadászik?~A nõk ismét bámulták a rajzaimat, s
14 14|            S magamban csodálkoztam ismét, hogy az ilyen aranylábú
15 22|     vacsoráztak, akkorra rendeltek ismét oda tolmácsnak. Ahogy kiültünk
16 29|        cselédek korsójából. Azután ismét letelepedett, valamivel
17 35|         moraj és mozgolódás. Aztán ismét csend. A fáklyák sercegnek.~-
18 35|          elcsöndesül.~- Fiú - szól ismét komolyan -, mondd meg nekem,
19 35|         Atillát néztem. Az õ arcán ismét az a finom mosolygás játszott
20 36|   aranyozott szekérre rakták.~Este ismét fagyott. Az ég felhõtlen
21 38|      Átillának máris - szólalt meg ismét Ména-Ságh. - Hát elmondom,
22 40|           vonulnak át a vízen.~Ott ismét elszélednek északnak, délnek,
23 41|         ember!~Az ostrom hajnalban ismét megmorajlik: dörög a kõ,
24 46|           is a tûzbe.~A szent zene ismét megszólalt.~Iddár ismét
25 46|            ismét megszólalt.~Iddár ismét fölhág a fára. Magával viszi
26 46|        nyilat nyom a kezébe.~A tûz ismét föllobog.~Káma énekel:~-
27 46|        volt, mint az õrült.~A zene ismét megszólal.~Talpig gyászfátyolba
28 46|         füstölgött a csont. A zene ismét megszólalt. A táltosok a
29 47|      vezeték lóra. Megállj - szólt ismét a ládába hajolva -, neked
30 49|            Kanyarodnunk kell, hogy ismét hozzájuk férhessünk. De
31 49| szerencsében, amikor Atilla vezet.~Ismét megindulunk.~- Csak a közepének! -
32 49|           ördögök sokasága lepi el ismét.~- Haj-rá!~Egy vállas frank,
33 49|            elrohanunk mellettük, s ismét egy gabalyodásban akadnak
34 50|           kábulat fogott el. Mikor ismét föléreztem a hidegre, a
35 50|          soha.~- Aquam! - hangzott ismét, de már a lábam irányában.~
36 50|          Hogy a fájdalom megszûnt, ismét a térdemre tapogattam. Akkor
37 51|           áldott hajnala! Csakhogy ismét mossa hûsítõ harmatod eltikkadt
38 56|        amikor hosszú távollét után ismét megjelenhettem Emõke elõtt.~
39 56|           megzavar. De akkor, hogy ismét láthattam Emõkét, s éreztem,
40 60|            levélbõl, s másnap este ismét át kellett mennem, vagy
41 62|           is sokat dolgoztam.~Este ismét a patríciusasszony izent