Part

 1 Eloszo|       egymást, az ember nem. Még Dzsidzsia sem ismer engem, pedig feleségem
 2 13    |          Vagy ahogy itt mondják: Dzsidzsia.~Csúnya név, gondoltam.~
 3 15    |  ablakból a kis sovány rableány, Dzsidzsia hajolt ki:~- Nini. Zéta
 4 15    |           Zéta bácsi.~- Te vagy, Dzsidzsia?~És szinte megkönnyebbültem.~-
 5 15    |            Elvesztettem valamit, Dzsidzsia. Csak egy gombot.~- Gombot?
 6 24    |        gyermek mellett. Ott volt Dzsidzsia is, s egy horgas orrú vénlány
 7 29    |      esett.~A konyhába benyitott Dzsidzsia, és rám villantotta fekete,
 8 31    |      sírdogál.~Megismertem, hogy Dzsidzsia.~A többi nõ arca is könnyes
 9 31    |           hogy csoda volt nézni.~Dzsidzsia ott könnyezett.~- Ugyan
10 31    |          az a kellemes.~Mellette Dzsidzsia áll. Halkan beszélgetnek.
11 31    |     fejét rázta:~- Nem én adtam.~Dzsidzsia belépett. Vizes kendõt borított
12 32    |                     32~Legtöbbet Dzsidzsia ült nálam. Ült az ágyam
13 32    |             Nem tudom, mi bajom, Dzsidzsia, de igen szomjazok. Tégy
14 37    |          hozza vissza!~A kapuban Dzsidzsia zokogott. Õ is kezet csókolt
15 38    |      láttalak az ajtaja elõtt.~- Dzsidzsia!~- Ugyan no! Hiszen az gyerek
16 55    |           Nézem, hogy ki az? Hát Dzsidzsia. Alig ismerek rá, úgy megnõtt.~
17 55    |          imádkozott annyit érted Dzsidzsia.~Vállat vontam:~- Miért
18 55    |  köszönöm, mégis... nem értelek, Dzsidzsia. Hiszen jó, jó, hogy érdeklõdöl
19 55    |       vigyázzál a jó híredre is.~Dzsidzsia hátradõlt a széken. Az arca
20 57    | megkattan. Az ajtó megnyílik, és Dzsidzsia kandít be félénken.~- Alszol?~-
21 57    |       Alszol?~- Nem. Mit akarsz, Dzsidzsia?~Halvány volt és kissé komoly.~
22 57    |         fájdalmat okozzak neked, Dzsidzsia. Mit is beszélsz testvéri
23 57    |          gazdánk, mikor megjött?~Dzsidzsia a kötényébe törölte a könnyeit.~-
24 57    | következett. Elfelejtettem, hogy Dzsidzsia ott van. A szavai forgószélként
25 58    |     voltak a vacsorának, kiszólt Dzsidzsia az emeleti ablakon:~- Zéta!
26 58    |          ágyba biztatják:~- Majd Dzsidzsia mesél, a vörös medvérõl
27 60    |     voltunk a szobában, s olykor Dzsidzsia.~Megszólítottam a rabnõt:
28 60    |      hogy szép volt‑e valamikor. Dzsidzsia tudott vele beszélni, s
29 60    |        szobában az anyja is vagy Dzsidzsia vagy más nõcseléd. A kölykek
30 60    |         Elmenetelemkor többnyire Dzsidzsia kísért le a mécsessel a
31 62    |        lenyomtatta a gyûrûjével. Dzsidzsia fogta a kisebbik lámpást,
32 62    |  kimagyarázza: mi lelte.~Azonban Dzsidzsia visszatért. Emõke fölkelt,
33 62    |          Az, ami nekem - felelte Dzsidzsia.~- Hát neked mi bajod?~-
34 63    |      karon fogta Gyöngyit.~Nekem Dzsidzsia maradt. Beleöltekezett a
35 63    |          Egyszer azt érzem, hogy Dzsidzsia karja remeg.~- Fázol talán? -
36 63    |          reám.~- Mily szép vagy, Dzsidzsia! - bámultam reá. - Tudod-e,
37 64    |         vállamat. Hátratekintek: Dzsidzsia.~- Mit akarsz?~- Jer.~Véltem,
38 64    |        értettem, mit akar? Talán Dzsidzsia beszélt neki is? De milyen
39 65    |       Zéta!~Fölemelem a fejemet: Dzsidzsia áll mellettem. Sápadt és
40 65    |         szakadt! - rebegi tovább Dzsidzsia. - Egymást öli a hun. A
41 65    |       megfogtam a leány kezét:~- Dzsidzsia.~- Menekülj, Zéta! Menekülj!~-