Part

 1 1 |                 1~Tizenkét esztendõs voltam, mikor apám eladott. Rabszolgának.
 2 1 |              akkor alig tízesztendõs voltam, s abban a korban nem színlel
 3 1 |              kellett, mert rabszolga voltam.~Sokszor kértem õket sírva:~-
 4 1 | legérdekesebb játékuk.~Tán tíz napja voltam már ott, mikor egy délben
 5 2 |      tekintete, s talán, hogy idegen voltam, megállott rajtam.~A nézésünk
 6 5 |              Mikor már aztán az úton voltam, magam is bosszankodtam
 7 5 |              mikor már az út közepén voltam, arra gondoltam, hogy miért
 8 7 |            vizet a szem elõl.~Boldog voltam, hogy messzirõl mindig láthattam
 9 11|           nem gondoltam arra. Boldog voltam, hogy szolgálhatok neki:
10 15|           fogadott.~Pedig én már föl voltam öltözve, s vártam Emõkét.
11 17|     gazdámhoz!~Éjjelenkint, ha ébren voltam, néztem a holdvilágot, és
12 17|               S elügettem.~Amint túl voltam az út elhajlásán, belevágtam
13 22|    lámpaházat. Mindent. A tolmács én voltam.~Atilla Edekonra tekintett.
14 22|             a véleményem. Én csak eb voltam, uram: hol erre löknek,
15 22|            beszéltek? mit nem? - nem voltam ott a tanácskozásukon. Csak
16 23|          Csáthot a kapuban.~De olyan voltam én, mint a félig agyonvert!~
17 23|            útról jön.~Valóban fáradt voltam, s bizonyára sápadt is.~
18 24|         Emõke rám se nézett. Szomorú voltam.~Csáth felhajtott egy ezüstpoharat:
19 28|               Én még mindig csatlósa voltam Csáthnak. Az istállóban
20 28|              a magam ügyeiben ostoba voltam és szerencsétlen. Hiába
21 30|              lehetetlen.~No, kutyául voltam.~- Maradj te is - intett
22 31|          lelkemre borult, érzéketlen voltam, mint a kõ.~Rába asszony
23 31|        mûveltségemnek.~Nem: szenvedõ voltam, csak a szenvedõt látták
24 31| Beszélgettünk, mint mikor egészséges voltam.~Elkérdeztem:~- Kapsz-é
25 31|      napokban. Ha egy-egy órát ébren voltam is, megint csak elszenderedtem,
26 33|              emlékszem arra, hogy mi voltam, micsoda tapasztalatokat
27 48|         holnap.~Magam is türelmetlen voltam. Míg a gazdám Atillánál
28 49|   összevissza. De akkor, mondom: nem voltam ember. A lélek mintha helyet
29 50|              folytatódik.~De bágyadt voltam, s forróság is nehezített.
30 53|              boldog jómódban szomorú voltam.~Mert tél volt, mikorra
31 53|             bizony akármilyen fáradt voltam is, nem bírtam elaludni.
32 53|             szoknyának. Hiszen én is voltam fiatal, én is cselekedtem
33 53|             Lásd, én feleséges ember voltam, és hat évig boldog házasságban
34 56|         történetbõl, amelynek tanúja voltam...~- Minden érdekel, minden.
35 57|           egy kisebb kamrába.~Fáradt voltam már. Megkértem az öreg mindenest,
36 59|           két gyermek mellé én is ki voltam rendelve.~Mi is kimentünk
37 60|              része benne.~Szomorú is voltam én végtelenül.~A király
38 60|          melegét.~Hát annyira kábult voltam olyankor, hogy már a lépcsõn
39 63|              Az ebéden persze én nem voltam bent. Künn a hadi gyakorlótéren
40 65|        lelkét, nem a tor.~Oly fáradt voltam, alig álltam a lábamon;