Part

 1 8 |        kazlak minden sátor körül.~A város szélén egynéhány száz szénpiszkos
 2 9 |                               9~- A város bözsgött, mint a rajzó méhkas.
 3 15|            égen bocsátkozott alá. A város a legelõrõl hazatérõ tehenek
 4 15|  Valamennyien arra bámultak. Mert a város belsejében nem kér tüzet
 5 21|          lógatták az árnyékon is.~A város szélén Eszlász megállított
 6 21|            Szótlanul haladtunk át a város fõutcáján. Utánunk szekéren
 7 24|          nappal kelnek. Megmozdul a város. Lovasok robognak elõ. Itatnak
 8 24|             fákon veréb csiripel. A város fölött galambok kerengnek.
 9 34|        bámultam a tökéletességén.~A város környékén mindenfelé a fiatalság
10 34|       orgyilkos fejét!~Hozták is. A város végén már kivették a mézbõl.
11 37|             szólaltak meg egyben; a város minden része felõl hangzott
12 38|            völgyi városokra. Minden város füstölt. Csege szinte gyönyörködve
13 41|      városka falai fehérlenek.~Az a város Katalaun.~Atilla pihenõt
14 41|             csöndben kihallatszik a város mélyébõl a zsoltárének:~
15 41|           És a magasban, a füstölgõ város felett százezer holló kavarog.~
16 41|              Ha meg nem nyitjátok a város kapuit, megnyitja a tûz.~
17 41|            szekérrel állt az ölfa a város alatt.~Atilla türelmetlenségének
18 41| bársonyvánkoson hozták Atilla elé a város kulcsait.~- A véreteket
19 41|            fedezetül a kapuk elé.~A város tornyairól azonban messze
20 41|            ki mit foghat!~De künn a város körül is nagy a kavarodás:
21 42|           kapu tetején megjelenik a város püspöke. Aranyvirágokkal
22 42|             vezeti a papságot meg a város elõkelõ polgárait, s könyörög
23 42|            az a kellõ biztosíték? A város három elõkelõ polgárának
24 42|            király rendelte!~Mikor a város piacára értünk, Atilla lovat
25 42|           felejtse.~Mikor kiérünk a város keleti kapuján, látjuk,
26 53|         szegény, minden halottat. A város jámborai ki is mentek valami
27 54|          való holmit meg rábíztam a város bírójára: gondozza, míg
28 54|          házból. Mentem egyenesen a város bírójához és megzörgettem
29 55|      Micsoda csöndes, néptelen ez a város! Csak asszonyok és gyermekek
30 56|    Parancsold, hol kezdjem.~- Itt a város végén, mikor lóra ültetek.
31 56|             volt, mikor fölültünk a város szélén, s a fõpap megáldott
32 59|            megérkezett Atilla is.~A város ünnepi színt öltött. A hegyekbõl
33 59|         utakat.~A királyasszonyok a város széléig kimentek eléje a
34 59|       messzirõl lehetett hallani. A város népe mind künn. A férfiak
35 59|       csujjogott, danolt, zengett a város.~Éjfél felé Atilla is elõjött
36 63|         világ urának, s tengerparti város a hatalmas hun nép elõkelõinek.~
37 63|       öntötték a tûzre a tömjént. A város virággal volt tele. A téreken
38 63|       kisütött, és megvilágította a város felét, a sátorok aranyos
39 63|             Valami fojtó csend ül a város fölé.~Látom aztán, hogyan
40 65|        tekintettel néztem vissza. A város égett. A királyi palota