Part

 1 1 |      engem. Én sok játékot tudok.~Tudtam is, játszottunk is. De aztán,
 2 1 |       megvertek, hogy mozdulni se tudtam. Csak a könnyeim folytak
 3 1 |          is sokat tanultam.~Tõlük tudtam meg azt is, hogy a rabszolgának
 4 1 |           kötve az urához. Én nem tudtam, hogy melyik rendbe tartozom,
 5 2 |        szemben lehettem volna, rá tudtam volna venni, hogy hagyja
 6 2 |     uramnak Csáthtal? Csak késõbb tudtam meg. Ajándékot ígért neki,
 7 3 |         voltak azok - csak késõbb tudtam meg. De igazi királyok voltak.
 8 4 |      forgunk azon a vidéken.~Tõle tudtam meg, hogy Buda király egyik
 9 4 |          Mért haragszol?~Magam se tudtam. Megrútult elõttem Nigrónak
10 8 |      követ még nem láttam. Késõbb tudtam meg, hogy oltár az.~A tér
11 8 |           egy fûzfaerdõig. Késõbb tudtam meg, hogy a Tisza folyik
12 13|         egy foga hiányzik.~Késõbb tudtam meg, hogy a fõvezérnek az
13 14|  próbálgattam, egyszer csak aztán tudtam is.~S magamban csodálkoztam
14 14|       pikkelyes páncélban. Késõbb tudtam meg, hogy jászok, és hogy
15 15|         hogy bûvös jegyek; késõbb tudtam meg, hogy a hun ábécében
16 23|          a fiával. Sírtak.~Én nem tudtam, merre mozduljak. Csáth
17 25| bocsánatot kérek tõled, uram. Nem tudtam a szokást. Nálunk a rabszolga
18 26|           Én csak lehedeztem. Nem tudtam, mit feleljek.~Megragadta
19 27|        volt a háznál, s akire nem tudtam haragudni. Látszott rajta,
20 28|         bízták, s én ügyesen bele tudtam szõni a beszédembe a kívánságaikat.
21 29|        ácsorogtam a palota elõtt. Tudtam, hogy napnyugta elõtt nem
22 31|           s mi történt velem, nem tudtam, csak a dézsába csurgó vízen
23 31|      szenvedõt látták bennem.~Nem tudtam, mekkora a zúzódás a fejemen,
24 35|      Minden szem rám fordult.~Nem tudtam, mi a szokás. Meghajoltam,
25 37|        állotta a csókomat.~Én nem tudtam neki egyebet mondani, csak
26 38|      fõurak látják, jobb.~Mindezt tudtam már, de csak hadd fecsegjen.
27 38|         álltam, sötéten, keserûn.~Tudtam, hogy hazudik, mert hiszen
28 44|       háborús idõben.~Én csak azt tudtam, hogy a lovam Csáthnak a
29 48|                     48~Sokáig nem tudtam elaludni.~Arra gondoltam,
30 50|       forróság is nehezített. Nem tudtam, hogyan, de a tyúkom jutott
31 51|        vagy sebesülten hever? Nem tudtam.~Már akkor forróság volt
32 51|        rajtad!~Akkor már magam is tudtam. A torkom, hónaljam meg
33 53|        tudományokat, mégis többet tudtam, mint õk. Az öreg maga volt
34 56|        bókoltam meghatottan. - Ha tudtam volna azokban a nehéz óráimban,
35 56|          Csak álltam elõttük: nem tudtam, hol kezdjem.~- Felséges
36 56|          csodálkozó szemû.~Késõbb tudtam meg, hogy a tréfás nõ Écska
37 58|         Olyan volt, mint a kutya.~Tudtam, hogy elmondja majd az anyjának:
38 62|  földerítsem. A halványságát arra tudtam, hogy nem aludt eleget.
39 63|  megvetõen.~Én azonban sokáig nem tudtam elaludni. A reménység száz
40 64|        fektették.~Rendjén valónak tudtam. Minden hunt így temetnek