Part
1 1 | eldöbbent: - Átillához?~- Oda ám, a lidérc egye meg! -
2 1 | Priszkosz. - Egypár nap múltával oda kell utaznunk.~Leült, és
3 2 | karóban, arra kérlek, jer oda éjjel, és ha még élek, gyakintsd
4 3 | nem vihetjük, se másnak oda nem adhatjuk. Addig is szigorúan
5 8 | családi jelvény, hanem csak oda van akasztva: pl. egy nyíl
6 8 | követ messzirõl hordták oda szekereken.~A fõvezérség
7 11| volt Isztriában. De a hunok oda is betörtek, és a vagyonát
8 11| kimaradt közülük: megállt. Oda fordultam, ahol a por felcsapódott.
9 12| Ézsau egy tál lencséért adta oda a legszentebb jogát. Micsoda
10 12| szem lencséért vetettem oda az életemet a halálnak.~
11 14| való napon.~A sátorunkból oda lehetett látni Csáthéknak
12 14| egyszerre sürgõssé vált, hogy oda menjek. Mosdottam, öltöztem,
13 15| Nem lenne illõ, hogy oda menj: vélné, hogy ajándékért
14 15| mögött, és utolsó sugarait oda vetette. A kertben virágok
15 18| sátorba! - kiáltott a fiára. - Oda ne nézz!~Eszlász szemét
16 18| Vizet!~A fa hátához még oda volt támasztva a hóhér létrája.
17 21| kérdésére csak félvállról pökte oda:~- Felelek azért, amit cselekszem.~-
18 22| hangon Vigilász -, azonnal oda akarta adni az ötven font
19 22| akkorra rendeltek ismét oda tolmácsnak. Ahogy kiültünk
20 23| Atillának a palota belseje felé. Oda nem követhettem.~Eszlász
21 24| királynak való. A király oda viszi a népét, ahova õ akarja.
22 27| miatt. A fekete csirkét oda szokták adni a táltosoknak.
23 27| persze, hogy sánta volt, oda se kellett.~Hát mondom:
24 32| amelyet arra a célra ültettek oda.~A ligetnél ki kellett lõnünk
25 35| világ minden tájáról jártak oda.~Egy októberi esõs napon
26 39| Eleinte rázott. Késõbb már oda se néztem.~De akkor, abban
27 41| körbe vontatják. A fõtábor. Oda térünk vissza, ha a római
28 41| megteltek emberekkel. A lakosság oda vonult föl, hogy ne lássa,
29 41| a várost. Persze a vadak oda is föltörtek, különösen
30 41| rádühödött, de a had dereka oda sem ügyel. Már tegnap megkezdték
31 43| sátorát. De lám, Aéciusz nem oda vezette a hadát, ahová vártuk,
32 44| jobbra állította Atilla. Oda kerültek a kazárok, a jászok,
33 46| gödörbe. A vastál vérét is oda önti.~A tûz már nem lángol,
34 49| combomra is zuhan valami. Oda se neki! Csáth! Ahol rántja
35 50| csak angyal bújtatott volna oda.~A fejemet erõmtõl telhetõleg
36 58| tudom, honnan kerülhetett oda: talán éppen az én hazámból
37 60| Otthon volt. Meglátott, hogy oda megyek. Fölhívatott.~Atilla
38 63| juthatok, akkor nem adnám oda a római birodalomért. Ha
39 64| És hangos sírással borult oda a két gyászba öltözött királyfi
40 65| de más fõurak érkeztek oda: magukkal vonták.~- Csaba
|