Part

1001 57    |        érzelmekrõl. Te is rab vagy, én is rab vagyok. A sorsunk szomorú.
1002 57    |     aranycifrát.”~- Hát az asszony, az is sajnált?~- Az is igen.~-
1003 57    |           asszony, az is sajnált?~- Az is igen.~- Hogyan? Mit mondott?~-
1004 57    |             hogyan? Mit mondott?~- Mit is? Bizony elfeledtem már.
1005 57    |             Bizony elfeledtem már. Mit is? Igaz, egyszer azt mondta,
1006 58    |               hívat-e föl, hogy õ maga is szólhasson velem?~Az ajtó
1007 58    |            gazdámat vártam. Akkor este is odaültem, hogy ha hívatnak,
1008 58    |           késsek.~A várakozásomban nem is csalódtam. Még jóformán
1009 58    |              egy kisasszonyforma leány is, akit én még nem ismertem.
1010 58    |          csatát magát beszélném el, az is eltartana egy hétig. És
1011 58    |          cselekedeteit beszélném, arra is kevés lenne egy est.~- Hát
1012 58    |                A fél lábamat még akkor is sajoltam, különösen, ha
1013 58    |           álltam vagy jártam. Még most is, ha idõjárás változik, bizony
1014 58    |        hallgatott. A két kisgyermeknek is nyitva maradt a szája. Csak
1015 58    |                az álmosságtól. Az öreg is laposakat pislantott. Csak
1016 59    |               hétre megérkezett Atilla is.~A város ünnepi színt öltött.
1017 59    |         hírelte, hogy közeledik Atilla is. A síposok zenéjét már messzirõl
1018 59    |             mint csókolják meg a lovat is, és mint vizsgálják néhol
1019 59    |                 A két gyermek mellé én is ki voltam rendelve.~Mi is
1020 59    |              is ki voltam rendelve.~Mi is kimentünk persze Csáth elé.
1021 59    |             hogy engem meglátott. Alig is hitt szemének.~- Hogy mersz
1022 59    |            való hûségemet, hogy holtan is visszatérek a szolgálatodra.~
1023 59    |               város.~Éjfél felé Atilla is elõjött a palotából, és
1024 59    |          Másnap megérkezett a derékhad is a zsákmányolt szekerekkel
1025 59    |               szekerek. S még másnapra is maradt.~Csáth este hívatott.~-
1026 59    |               rabság alól.~Hát szólott is róla.~- Fiam - mondotta -,
1027 59    |                s egypár nap múlván meg is vizsgáljuk az érdemeidet,
1028 59    |                megválnom innen...~- Én is sajnállak - felelte -, bizony
1029 59    |            közül elvitt a csoma hármat is, és a zsákmány szétosztásában
1030 60    |             semmi része benne.~Szomorú is voltam én végtelenül.~A
1031 60    |            leginkább Atilla országában is, hát mindent szolidusban
1032 60    |                öt rész. Az özvegyeknek is öt rész. A közrendi harcosoknak
1033 60    |               válogathatnak.~A rabokat is csakúgy fölírtuk és megszámoztuk,
1034 60    |                hun elõkelõk. Egy festõ is volt köztük, nápolyi avzon.
1035 60    |         vidáman viselte a sorsát. Volt is alkalma rá, hogy a mûvészetét
1036 60    |        lefestett. De hogy a lova fejét is odafestette, attól fogva
1037 60    |             hogy némelyiken esztendeig is vakult a mûvésze.~Vizsgálják
1038 60    |             görög eredetû emberek - õk is lecsapják a szerszámukat,
1039 60    |               ez! Még a hullámok habja is ki van faragva. S a gyönyörû
1040 60    |               kincstáramba. Te... hogy is hívnak?~- Zéta, uram.~-
1041 60    |              becsületre akárha karddal is.~- A holló ögye beg - dörmögte
1042 60    |             akármilyen okos ember vagy is, nem értékelheted.~- Persze
1043 60    |                a rabok és cselédek ott is tétlenkedtek. A sárban nem
1044 60    |               nem volt otthon, Csáthné is látogatóban járt valahol
1045 60    |      mindenünket! Borunkat, gabonánkat is elvitték. A házban meg egy
1046 60    |            ebtermészetem, hogy akárkit is gazdámnak érezzek. Nekem
1047 60    |              uram van: a férjem, annak is én parancsolok.~És gyalázta,
1048 60    |              betûket írtam, mert Emõke is ott ült, és nézte az írásomat.~
1049 60    |               gyakran?~- Látom. Tegnap is beszélt velem.~- Beszélt?
1050 60    |              el. - Ha olyan fehér lesz is, mint a galamb. Átilla mindig
1051 60    |             haragszik, még a falevelek is remegnek. Ha mosolyog, még
1052 60    |              Ha mosolyog, még a felhõk is megnyílnak.~Szerettem volna
1053 60    |            minden rokonának. A pápának is íratott egyszer. Volt úgy,
1054 60    |            Ahányszor követ jött, engem is hívatott. Ott álltam Ruszti
1055 60    |            Tolmácsoltam, még véleményt is mondottam. Néhány hét múlván
1056 60    |            hanem a szabad ravók között is megkülönböztetnek.~Az boldog
1057 60    |              rabok már köszöntek nekem is, mint az uraknak, a szabados
1058 60    |                 Olyankor beszélgettünk is. Mirõl? Mindig csak Atilláról.
1059 60    |              Megcsókolhatod - mondta õ is hunul.~Azon aztán könnyezésig
1060 60    |                ült a szobában az anyja is vagy Dzsidzsia vagy más
1061 60    |                más nõcseléd. A kölykek is ott csintalankodtak. Meg
1062 60    |           nekik - már a patríciusnénak is -, s olyankor magammal vittem
1063 60    |                 hogy már a lépcsõn nem is szóltam Dzsidzsiának, csak
1064 61    |                feleségüket, leányaikat is. Akinek több felesége volt
1065 61    |               neki.~Azon a télen engem is beszólítottak az elsõ vacsorára.
1066 61    |          vacsorán. A király feleségeit is ott láttam elõször. Volt
1067 61    |                minden pompát. A ruhája is dísztelen sötétkék vagy
1068 61    |            közbevágott:~- Elég! Másnak is hagyj szót!~Azóta mindenki
1069 61    |               átellenes szomszédjaival is beszélgetett.~Azután az
1070 61    |         szemébe. Komoly volt. A király is. Soha életemben nem láttam
1071 61    |          testük táncol, hanem a lelkük is.~Atilla elõttem járta a
1072 61    |               Atillára, s Atilla szeme is visszamosolyog reá.~ ~
1073 62    |               Csáth, Dorog és Orgovány is köztük. Senki se tudta,
1074 62    |               Hát mondom, azon a napon is sokat dolgoztam.~Este ismét
1075 62    |               izent át, és én fáradtan is szívesen siettem hozzájuk.~
1076 62    |              közben megírtam a levelet is a patríciusasszony férjének.~
1077 62    |              van - felelte -, de magam is tapasztalom, hogy szûkül
1078 62    |                nézés volt az. És szólt is:~- Zéta, mi szomorúbb a
1079 62    |           halálnál?~Csak bámultam. Mit is szólhassak az ilyen kérdésre?
1080 62    |               nem lehet válaszolni. Én is csak vártam, hogy kimagyarázza:
1081 62    |           csuda rázzon meg, hát már te is titkolózol? Mi baja a kisasszonyodnak?!~
1082 62    |                 A leveleidet írástudók is megcsodálták. Olyan megható
1083 62    |        feleségemrõl, hogy még idegenek is könnyeztek rajta. Kiváltalak.~-
1084 62    |      Megütközve nézett rám. Még tán ma is csóválja a fejét, ha eszébe
1085 63    |           Talán még nagyobb népsokaság is jelentkezett, mint a nyugati
1086 63    |             Hallottuk, hogy Marciánusz is szûköl. Ha odaérünk, térden
1087 63    |            Atilla elé a koronáját. Mit is tehetne mást? Ezen a földi
1088 63    |                 Az íróházban már arról is beszélgettünk, hogy Atilla
1089 63    |           magával viszi az új asszonyt is.~Hát egy tavaszi napon az
1090 63    |               Hát egy tavaszi napon az is megtörtént.~A pap délben
1091 63    |               hun nõk. Férfiszobrokban is csak a takartakat. A szobrok
1092 63    |          tréfákat, maguk a kigúnyoltak is sokszor megnevették. De
1093 63    |                a királyt.~A király meg is jelent a palota erkélyén
1094 63    |               sokaság érzésének. Magam is lobogtattam egy szurokfáklyát,
1095 63    |               magával. - Gyerünk!~Ladó is karon fogta Gyöngyit.~Nekem
1096 63    |              hadjáratról. Egyik dal ma is az eszemben van. Arról szólt,
1097 63    |                sajnálatot érdemelsz te is.~És ahogy a karja a karomban
1098 63    |            pihent, láttam, hogy a keze is formás.~Hallgattunk.~Ha
1099 63    |               lelkemben; holnap! Nekem is érkezik végre ünnepem! Ragyogó,
1100 63    |             képû, komoly angyalok. Nem is tudom, minek hozták el a
1101 63    |                felszabadult rabok haza is mehetnek, ha akarnak. Ritka
1102 63    |          Atilla mellett.~No, hát nekem is idenyújtja a kezét. Királyok
1103 63    |           idenyújtja a kezét. Királyok is szerencséjüknek érzik. De
1104 63    |           szolgát kapok tõle. Tán arra is szólít, hogy mielõtt indulnánk,
1105 63    |            hadjárat után. Akkor már én is tíz embert számítok, mikor
1106 63    |              fehér kecske, azok szarva is aranyozott; hét fehér tyúk,
1107 63    |         ajándékát s ráadásul a fejemet is odaadom az ördögnek ingyen.~
1108 63    |           sápadtan tolongnak be. Engem is sodornak magukkal. A kettõs
1109 63    |              Uram! - kiáltja a fõvezér is, megrázva Atilla vállát. -
1110 63    |            arca mint az õrülté.~Barcza is rázza a királyt:~- Átilla! -
1111 63    |            takarón van.~Megragadja azt is, de elbocsátja megint, lerogyik
1112 63    |        kiáltotta az öreg Barcza.~Magam is fulladozva mentem ki a szobából.
1113 63    |              hasogatja vele. Az arcába is beledöfi. Jajgat. A földre
1114 63    |             mindennek! Még az Istennek is!~Kászon megmozdul, hogy
1115 64    |              népét, mint ahogy a méhek is elrajzanak. Vagy lehet,
1116 64    |                meg az aranyat. Vagy az is lehet, hogy századok múlván
1117 64    |         gyöngül az emlékezet, az iszap is belepi a koporsót: senki
1118 64    |           lovak és véres emberek... Te is köztük voltál.~- Ugyan,
1119 64    |             gondoltam, kérhetek többet is. Nyájas voltál hozzám és
1120 64    |                egy csillapító gondolat is. Ostoba leány! Mit tudja
1121 64    |           Nyugodj meg - feleltem -, én is álmodtam valamit. Az én
1122 64    |           tiednél és bizonyára okosabb is.~S otthagytam.~Délben rovást
1123 64    |               volt a vesszõn. Az enyém is. A három velem lakó rab
1124 64    |             három velem lakó rab ravóé is.~Egy órával késõbb Ména-Ságh
1125 64    |               járt-kelt. A lovak közül is kiválogatták a feketéket.
1126 64    |           Talán Dzsidzsia beszélt neki is? De milyen kísértetiesen
1127 64    |             volt az arca. A mozdulatai is milyen gépiesek. A szeme
1128 64    |          gyászkürt. A palotának a fala is reszketett belé. Magunkra
1129 64    |               szólj semmit.~Hát én nem is szóltam semmit, de valami
1130 64    |          fekete csipkék vannak. Azokat is letépte és eldobta.~S kilibbent,
1131 64    |              iránt.~Az, hogy engem föl is akaszthatnak a parancs megszegéséért,
1132 64    |             rejtettem. Odatettem a tût is. Majd holnap visszaviszem.~
1133 64    |                hasogatott. A többi pap is úgy volt öltözve. Az öreg
1134 64    |              öltözve. Az öreg vak Káma is, aki a koporsó fejénél állott,
1135 64    |              gyászba öltözött királyfi is: Csaba és Aladár.~A táltos
1136 64    |                Atillát a többi fiaitól is. Aladárt a hun nép fényének
1137 64    |                 A karjukat és mellüket is hasogatták már.~A fõvezér
1138 64    |                 Az öreg Ardarik király is elszédült, és elesett a
1139 64    |            mint õneki. Száz kéz között is megismerném egy pillantással.~
1140 64    |         mindenki fáklyát viszen. Azért is temetik este, hogy a sír
1141 64    |              millió, talán több millió is. Az égen nem látszott se
1142 64    |               az égnek minden csillaga is, hogy elkísérje Atillát
1143 64    |        ismertem meg Balassa testõrt.~Õ is megállt a fa alatt, és beszélgetett
1144 64    |                volna úgy hagyni.~- Nem is hagyták - felelt egy másik
1145 64    |                melléje balról. A lónak is van lelke. Éjfélkor mind
1146 64    |           kellene lenniük a szolgáknak is. Nézem, erõltetem a szememet:
1147 64    |            egy-egy csatlós.~A fõurakat is megismerem.~S hallok erõsebb
1148 64    |       koszorúkat a koporsóra. De akkor is itt kellene már lenniük.~
1149 64    |             már lenniük.~Várok. Már le is szálltam a fáról. A hold
1150 64    |            arcot megismerem. Asszonyok is jönnek. Egyiknek a gyermeke
1151 65    |                         65~Talán éjfél is volt, mikorra beérkeztem
1152 65    |           beszélgettek. Néhol lármásan is.~Egy helyen lantosokat láttam,
1153 65    |            hallgatta a nép.~Rakott tűz is lobogott néhol: jóspapok
1154 65    |             sötét és sötétek a paloták is.~Miért sötétek a paloták?
1155 65    |            zavargástól tartott.~De nem is gondolt talán senki a torra.
1156 65    |        Bizonyára kint vannak a társaim is a beszélgetõ csoportokban.~
1157 65    |                ahogy így rám mered, én is rábámulok, hogy mi lelte?~-
1158 65    |              zsákban voltak?!~- Azokat is.~Csak eltántorodtam, mint
1159 65    |     lángtengerben. Mintha nyugat felõl is hajnalodna.~~És elindultunk.~ ~