1-500 | 501-1000 | 1001-1148
Part
1 Eloszo| Mindenki azt mondja:~- Én is.~És némelyek hozzáteszik:~-
2 Eloszo| Könyvtárosa õ a császárnak, és barátja a jeles Priszkosznak.
3 Eloszo| jeles Priszkosznak. Bölcs és becsületes ember. A szíve
4 Eloszo| könyvtárosa vagyok a császárnak, és hogy Priszkosz szeret engem,
5 Eloszo| letem se folt nélkül való. És hát emberszeretetrõl szólhat-e
6 Eloszo| ismer engem, pedig feleségem és õrzõangyalom, s nyitva elõtte
7 Eloszo| s nyitva elõtte fiókom és szívem egyaránt. De azért
8 1 | keletrómai birodalomban, és adóért sanyarták. Abban
9 1 | Apám bemeszelte a lábamat, és fölállított a piacon a pallóra,
10 1 | Apám akkor sírva fakadt és megcsókolt:~- Isten veled!
11 1 | elõször is megfürösztöttek, és szép fehér ingbe öltöztettek.
12 1 | Maksziminosz úr magához intett, és bevitt a kertjébe.~Három
13 1 | emberkölyöknek.~Kiállítottak célba, és citrommal dobáltak.~- Ugorj,
14 1 | Késõbb már el is bõdültem, és lefeküdtem a gyepre. Akkor
15 1 | rárohantam a legnagyobb fiúra, és úgy löktem egy fának, hogy
16 1 | A legöregebb megfordult és befutott: a nevelõt hívta.
17 1 | mondhatom, hogy az apjuk és anyjuk elõtt is cudarkodtak
18 1 | nagyobbik fölhágott a fára, és engem fölfelé húzott. A
19 1 | hátul. A kétségbeesésem és az ordításom volt a mulatságuk.~
20 1 | Bekötötték a szememet, és a szökõkúthoz vittek. Háttal
21 1 | verték. Az eb a nyakamat és fülemet harapdálta.~Vagy
22 1 | leöntötték ragasztóval.~És nekem mindezt tûrnöm kellett,
23 1 | sûrû tamariszkuszbokor alá, és elaludtam.~Nem tudom, meddig
24 1 | magam is a fûre hemperedtem, és sírva nyálazgattam a lábamat.~
25 1 | egyik rabszolga megragadott, és odavonszolt az erkély alá.~-
26 1 | van, az úrfiak tanulnak, és ilyenkor nincs a kertben
27 1 | kertben senki. Hát lementem, és lefeküdtem a gyepre, a napra.
28 1 | beszélgetett.~Csak egyedül sétált és gondolkodón. Amúgy is olyan
29 1 | panaszkodnék -, igen megvertek. És különösen a kupám fáj, és
30 1 | És különösen a kupám fáj, és a hátam is nagyon fáj, és
31 1 | és a hátam is nagyon fáj, és a lábam csupa fájdalom.~
32 1 | Csupa seb volt a testem, és kék-zöld az ütésektõl.~S
33 1 | ott terem Maksziminosz úr, és üdvözli a vendégét.~Az is
34 1 | vendégét.~Az is kezet nyújt és szól:~- Nem adnád el nekem
35 1 | a kertben járkáltak még, és beszélgettek. Azután a kövér
36 1 | a kövér úr kézen fogott, és elvitt magával három-négy
37 1 | ház alsó felében a könyvei és írásai között, csupán egy
38 1 | emeletre. Ágyba fektetett, és olajjal kent be fejemtõl
39 1 | ruhát öltöttem magamra, és a császári palotába kísértem
40 1 | Néha meg is simogatott, és megveregette az arcomat.
41 1 | azért is, mert filozófiai és történelmi témákról is beszélgethetett
42 1 | kalendárium, a földrajzi szótár és a névlajstrom.~Egy reggel
43 1 | is betettem az asztalára, és szokás szerint megkérdeztem:~-
44 1 | felelt. Néha rám pillantott, és gondolkodó volt a tekintete,
45 1 | uram: hetvenöt szolidus és háromszázhárom szesztercius.~-
46 1 | háromszázhárom szesztercius.~- És a vörös bõrzacskóban?~-
47 1 | azé. A nevét nem mondta, és én nem is kérdeztem. A pénzt
48 1 | Gondolkodva sétált föl és alá a szobában. Én az ajtó
49 1 | az ajtó mellett álltam, és nyugtalanul vártam: mi a
50 1 | homlokára.~Egyszer aztán megáll, és rám néz:~- Zéta fiam, tudod-e,
51 1 | Heródes fiainak az uralkodása. És ezen a napon halt meg némelyek
52 1 | bólintott rá Priszkosz.~És keresztet vetett magára.
53 1 | év. Törd fel a pecsétet, és nyiss rá április 3-ra. Olvasd
54 1 | róla a port. Fölbontottam, és olvastam hangosan:~Reggel
55 1 | mozgásáról, de csak mosolygott és pislogott, és a fejét csóválgatta:~-
56 1 | mosolygott és pislogott, és a fejét csóválgatta:~- Hát
57 1 | oda kell utaznunk.~Leült, és maga elé bámult.~- Átillához? -
58 1 | barna emberek. Tigrisbõr és párducbõr a hátukon. A képük
59 1 | mert az a föld az övé, és ahogyan fegyverrel szerezte,
60 1 | Az uram mögött álltam, és láttam az udvart sápadt
61 1 | császár fölemelte a fejét, és szinte alázatosan nézett
62 1 | emlékezetemen, s kérdem az uramat:~- És kivel mégy, uram, ha szabad
63 1 | az elesett ember mellét, és a fogukkal harapják ki belõle
64 2 | bontogatták a levelüket, s a rétek és legelők, mintha nagy zöld
65 2 | kísért el a századoshoz, és megkérte, hogy hadd járjak
66 2 | kenyérrel édesgetjük magunkhoz. És kérdeztem tõle hun szóval:~-
67 2 | beleszerettél.~- Ki tehet arrul?~- És a leány is szeretett?~-
68 2 | egy csipkerózsavesszõt, és elvittem Bogár táltoshoz.~„
69 2 | ólálkodtam a palota mellett, és meghallottam, mikor az úr
70 2 | varjak begyében volnék.~- És a leány szép?~Deél a levegõbe
71 2 | Deél a levegõbe legyintett, és nagyot emelt a szemöldökén,
72 2 | barbár várost látok majd és sok vadembert. De bizony
73 2 | lakik, hanem sátrakban. És éppenséggel nem harapós
74 2 | ahol akar. Nagy a világ és szép. Mán énnekem kicsi
75 2 | sátort, amint a többi barna és szürke sátor közül kitornyollott.
76 2 | szívvel néztél rám: ennem és innom adtál. Köszönöm. De
77 2 | megtennéd.~- Csak mondd, és megvan, ha lehetõ.~- Hát...
78 2 | arra kérlek, jer oda éjjel, és ha még élek, gyakintsd a
79 2 | nyargalt hozzánk. Bámultak, és víg szemmel nevettek bennünket.
80 2 | vászonruha volt rajtuk, és sem a lábukon nem volt saru,
81 2 | láttam, napestig verebekre és fecskékre lövöldöznek. Míg
82 2 | dombon kiraktuk a sátorfákat és ponyvákat, azonban egy mérges
83 2 | nyakában. A láncon aranykarikák és pénzek villogtak. Gyémántos
84 2 | A hunok összefordultak, és néhány szót váltottak. Aztán
85 2 | válasza után a homlokára csap, és azt mondja: bizistók jól
86 2 | A hun urak közül Csáth és Oresztész ismét visszatért,
87 2 | Oresztész ismét visszatért, és Csáth nagy fennen megint
88 2 | fölraktuk a szekerekre, és indultunk volna, mikor új
89 2 | sátorokat, Atilla egy ökröt és egy szekér halat küldött.
90 2 | bejáratot fehér lófarkak és ökölnyi aranyozott gömbök
91 2 | szekér állott. Szõnyegeket és ládákat raktak rája. Tehát
92 2 | olyan, mint a férfiaké, és a mente alatt diószínû szoknya.
93 2 | elõsugárzott a fellegek közül, és rásütött az arcára. A leány
94 2 | vált. A manó tudja, hogyan és miért kezdett tetszeni,
95 2 | két álmodozó fekete szemet és azt a piros formás szájat
96 2 | ha rá gondolok, a szeme és a szája van elõttem.~- Anyám -
97 2 | csontváz alakjában, kaszával és homokórával festjük a halált.
98 2 | hun földön fekete szemû és piros szájú leány. Akinek
99 2 | sugarak szállnak belõle elõ? És miért más minden sugár?
100 2 | percben? Jégnek a sugara és tûznek a sugara. Néha simít,
101 3 | Priszkosz a sátor alól, és Rusztikiosz is utána. Mind
102 3 | vár a király benneteket!~És a szemében benne volt a
103 3 | posztódolmány volt rajta és sárga csizma. A könyökével
104 3 | Edekon, Oresztész, Csáth és még valami hárman.~Mind
105 3 | mélyen meghajoltak elõtte, és úgy maradtak, tehát õ az.~
106 3 | tovább - tiszteletét küldi, és jó egészséget kíván.~Vigilász
107 3 | lehelettel tolmácsolja:~- ... és jó egészséget kíván.~Atilla
108 3 | nézném, hogy követek vagytok!~És egy vastag nyakú, fiatal
109 3 | papirostekercset oldott ki, és az egyikrõl a nyomott csendben
110 3 | Edekon hazakísért bennünket, és Vigilásszal félrehúzódott.~
111 3 | mindent, néha maga elé bámult, és elfogyott a szín az arcából.~
112 3 | is kísérte vezeték lóval és egy málhás lóval. A király
113 3 | vissza Konstantinápolyba, és szedje össze az ott maradt
114 3 | zavartól. Sokat beszélt, és olyan kapkodással ült a
115 4 | itatásra alkalmas. Vén nyírfák és nyárfák mindenfelé.~Alig
116 4 | S villám villámra lobban és lecsap. A csattanás és dörgés
117 4 | lobban és lecsap. A csattanás és dörgés a földet is rengeti.
118 4 | csapott.~Már akkor több házból és sátorból is elõkíváncsiskodtak
119 4 | harapnivalóval: kenyérrel és szalonnával. Mi azonban
120 4 | Beletakaródzott a medvebõrbe, és lefeküdt.~Én is.~Másnap,
121 4 | csókolunk, ha mezítláb jár is.~És hát az urak el is mentek.
122 4 | borsot, fahajat, sáfrányt és pálmadiót.~Mi addig a sátorokat
123 4 | Elfordítottam a szememet, és egy csoport hun embert vizsgáltam.
124 4 | lóháton? Az egyiknek sárga és szõrös a csizmája. Látszik
125 4 | gyermekek itták a tejet, és kedvvel falogatták a süteményt.~
126 4 | letelepedett a bölénybõrre, és az ölébe vonta a kis porontyot.
127 5 | ebédkészítéstől. Eredj, és szedj még gyöngyvirágot.
128 5 | Szedtem közéje ibolyát is, és néhány szép páfrányt és
129 5 | és néhány szép páfrányt és fűszálat, s magam mulattából
130 5 | a kosár szélén lelógjon, és semmi se lássék a kosárból.~
131 5 | állt a királyné házától, és keskeny, kis patkósan hajló
132 5 | gyalogút az esõtõl felázott, és vékony habaréksár borította.~
133 5 | látom többé az életben soha. És hát a holdat is nézheti
134 5 | állanék meg, hogy elfáradtam. És a hónom alá vettem a kosarat.~
135 5 | javította meg. Visszatér.~És ekkor lép ki a sátorból
136 5 | Összefogja a fehér szoknya alját, és óvatosan lépkedve megindul.~
137 5 | lépeget könnyedén, kedvesen. És az a barackvirágszín finom
138 5 | Belemarkoltam a kosaramba, és szórtam eléje a virágot.
139 5 | csinálnám, csak mentem elõtte, és a kosarat rázva hintettem
140 5 | lelkem egyszerre fénnyel és zenével telt meg. Néztem
141 5 | valamit a szolgálatodért.~És nevetett. Csúnya, vézna
142 5 | vézna kis barna leány volt, és arca piszkos is. Kis szemtelen!~-
143 5 | igaz, de szolga se vagyok. És az én nevem Zéta.~S nagy
144 6 | leültem a sátor elé zavartan és piszkos lélekkel, hogy ebédeljek.~
145 6 | éltetõ napfényem nekem, és én meg sem érdemlem, hogy
146 6 | gyermekkoromban szolgaságra kerültem, és hogy hiába szabadítottál
147 6 | csodálkozik a szavaimon, és hogy én bolondokat beszélek.~
148 6 | álmodtam: bika üldözött és tiport álmomban.~Eközben
149 6 | csillagokat a sátornyíláson át. És néztem Emõkét. Mert ha behunyom
150 6 | aprón lépked a gyalogúton, és ahogy hozzám érkezik, reám
151 7 | kötöztem össze az ágynemûnket, és segítettem a sátor elbontásában.
152 7 | hogy beleugorhattam a tóba, és megfrissülhettem a vizében.~
153 7 | útkanyarulatnál megállottam és visszanéztem: jönnek-e már?~
154 7 | Megint elmaradtam az uramtól, és visszafelé lovagoltam. Vissza-vissza,
155 7 | poroszkáló hun szolgákat és velük a szekereket.~Néhány
156 7 | vonja. Benne ül Csáthné és az agg hun. Szemben velük
157 7 | léptetést mentem feléjük, és mikor hozzájuk értem, leszálltam
158 7 | szekér következett utánuk, és hátul négy teve. A szekerek
159 7 | hogy kiugrat az útból, és a mezõn játszatja a lovát.
160 7 | Egyszer levágtat a vízhez is, és megitatja a lovát.~A szívem
161 7 | orcával, hozzám érkezik, és egy rántással megállítja
162 7 | nagy volt ott a sár...~- És mért nem fogadtad el a jutalmat?~-
163 7 | jutalmat?~- Nem szolgáltam reá. És én nem is vagyok rabszolga.
164 7 | nem is vagyok rabszolga. És én az uramat csak szeretetbõl
165 7 | meg odahajoltam a lábához, és megcsókoltam a köntösét
166 7 | fátyolából egy darabot, és nyújtotta.~Nem feleltem.
167 7 | hogy a lovát megcsapja és elporoszkál.~Csak menjen.
168 7 | hun király nem királyom, és nekem a hun mágnások nem
169 7 | elszántan.~A leány odajött, és fölvetette a fátyolát.~-
170 8 | Bizonyosan korábban indultak, és hát mi vesztegeltünk is
171 8 | is fölvetette a fátyolát, és könnyedén bólintott a követek
172 8 | szolgák kezet szorítottak. És latinra fordult a beszéd.~
173 8 | bajuszú, kedves, vidám úr és Promótusz, Pannónia kormányzója,
174 8 | Mind a kettõ dombon áll, és fából épült. Tornyok is
175 8 | rajtuk, de olyan karcsúk, és olyan szellõsek, hogy csak
176 8 | szellõsek, hogy csak galambok és kányák lakhatják.~- Miféle
177 8 | afféle nádtetõs sárházak, és ember nem lakik bennük.
178 8 | bennük. Nyáron legalább nem. És széna- és szalmaboglyák
179 8 | legalább nem. És széna- és szalmaboglyák és kazlak
180 8 | széna- és szalmaboglyák és kazlak minden sátor körül.~
181 8 | kovácsot láttunk. Patkót és nyílhegyet vernek azok napestig.
182 8 | mûhelyek köre szuroktól és körömégetéstõl büdös. A
183 8 | töméntelen sok ló, ménes, csorda és birkanyáj. Kutyák ostroma.
184 8 | A sátor csak alvóhely, és esõben menedék. Nappal ott
185 8 | gyermekek ott játszanak. A nõk és rabok ott dolgoznak. Az
186 8 | felé, annál díszesebbek és nagyobbak a sátorok. A boglyaforma
187 8 | között sok a bekötött fejû és a felkötött karú.~Az egyik
188 8 | Erõt aggyisten, Szarvas!~- És egészséget - feleli Szarvas -,
189 8 | a római birodalom áll.~- És azt gondoljátok, hogy megbírtok
190 8 | A beszélgetést dudaszó és tárogatók sivalgása nyomta
191 8 | kulacsából. Aztán továbblovagolt, és nagyokat kurjantott.~- Ennek
192 8 | láttam, hogy a sátorok ormát és ajtaját mindenfelé lombokkal
193 8 | leásták-állították az út mellé. És a levegõ illatos volt az
194 8 | volt az ázott föld szagától és a lombok szagától is.~-
195 8 | meg - felelte -, déltájt.~És a bajuszán pödört.~- Szittya
196 8 | remeke az ácsmûvészetnek és a faragómûvészetnek. Az
197 8 | Atilláé valamivel díszesebb, és csak messzirõl egy. Közelrõl
198 8 | istállója, külön a feleségeié, és külön a többié.~Valami harminc
199 8 | ablak, az is mind magasan, és persze csak üres lyukablak,
200 8 | szekereken.~A fõvezérség és a királyi palota között
201 8 | udvarán találtuk. Lóháton ült, és valami ötven elõkelõ hun
202 8 | gazdámnak. Szálljatok hozzám, és legyetek ma ebédre vendégeim.
203 8 | A király délre itt lesz, és nekem kell fogadnom.~Õ már
204 8 | amint lerakodnak a tevékrõl és a szekerekrõl.~A belsõ szolgák
205 9 | mindenfelé locsolták a rabok, és falevéllel, fûvel hintették
206 9 | A sátorok elõtt férfiak és nõk rendezgették az ünneplõjüket.
207 9 | ablakából leláthattunk a fõútra és a királyi palotáig elnyúló
208 9 | fel keletrõl a fõutcán, és megállott a fõvezér palotája
209 9 | földnek is szíve volna, és dobogna, zúgna az örömtõl.~
210 9 | királyi hölgy ült: halvány és sovány asszony. Mellette
211 9 | fekete nõi rabszolga állt, és pávatollból készült ernyõt
212 9 | Hangszerük fából való tárogató és dob meg különféle csontból
213 9 | zenészek nyomán aranytól és ezüsttõl ragyogó lovasok
214 9 | araszos zöld gallyacska és gyöngyvirág vagy tulipán.~
215 9 | elsõ sorban a hun leányok és hun asszonyok állnak. A
216 9 | csillognak.~A rédát a királynék és udvari hölgyek rajozzák
217 9 | fátyol nagy divat náluk, és énnekem is tetszik.~A nõk
218 9 | süvegéhez emelte a kezét, és üdvözletet intett nekik.~
219 9 | megkövült színe.~A tálat és serleget ezüstasztalkára
220 9 | ezüstasztalkára tették, és két apród fölnyújtotta Atillának.
221 9 | annak az egy falat ételnek és egy korty italnak. Talán
222 9 | hazatérõnek az itthon való étel és ital a legkedvesebb.~Minden
223 9 | eközben fölgyülekezett Atilla és a királynék csoportja köré.
224 9 | visszavonultak a palotába, és az erkélyrõl gyönyörködtek
225 9 | kísérik be Atillát a nõk és testõrök a zászlókkal díszített
226 9 | palotába, s hogyan ujjong és éljenez a nép, s azután
227 9 | rajzás után a kason belül és a kason kívül mozdulatlanul
228 9 | kívül mozdulatlanul állanak, és csak a szárnyukat rezgetik.
229 9 | szárnyukat rezgetik. Ember és állat oly egy az érzésben!~
230 9 | hadonászott maga körül, és különféle nyelven rikoltozott.~-
231 9 | Atillának a hadjáratról és a fia balesetérõl, hanem
232 9 | felesége meg a családja.~- És ott leszek én is - mondotta
233 9 | mögötte kellett állnom, és õ római szokás szerint a
234 9 | uram finom nárduszával, és középen kétfelé választottam,
235 9 | fölfogtam a kis tálat, és vittem az emeletre.~Az ebédlõ
236 9 | balról az én uram, aztán nõk és férfiak vegyesen. Emõke
237 10 | összeolvassuk valamennyit, és letisztázom szép fehér pergamenre.~
238 10 | kitárt kapun a palotájába, és a küszöb elõtt megáll. Az
239 10 | galambraj. A hun nõk angyalok. És van köztük egy, aki olyan
240 11 | voltak: öt serleg, két tál és öt tányér. A serlegeken
241 11 | ékesítették: egyiken Ádám és Éva a fa alatt, másikon
242 11 | urammal, Rusztikiosszal és három szolgával a fõvezér
243 11 | Lépked felénk. A nyakában és mellén aranyláncok, mint
244 11 | volt. Borzas fekete hajáról és rongyos ruhájáról egyszerre
245 11 | rajta az arany.~Megállt és mosolygott:~- Miért kérdezed
246 11 | hun nyelven köszöntenél. És a képed is, akárhogy viaszkolod
247 11 | neveztek rabszolga koromban. - És könnyedén sóhajtott: - Bizony,
248 11 | a hunok oda is betörtek, és a vagyonát elrabolták. Õt
249 11 | civilizáció van idehurcolva és láncra kötve. A civilizáció
250 11 | birodalomban a hatalmasnak és a gazdagnak mindent szabad.
251 11 | sorsa pokoli.~Lágy beszédû és nyájas tekintetû ember volt.
252 11 | láttuk, hogy alacsony termetû és lõcslábú ember. A hunok
253 11 | hunok többnyire kis emberek és lõcslábúak. Csak lovon fenségesek.
254 11 | Priszkosz elõrelépett, és elmondta, hogy a keletrómai
255 11 | ajándékát. Egyúttal helynek és idõnek a meghatározását
256 11 | ott termett a fõvezér is, és barátságos jó reggelt kiáltott.~
257 11 | rögtön lenyomta a székre, és csak ülve engedte szólani.~
258 11 | egy ütközetben a lováról, és a karjára rálépett egy ló.~
259 11 | hogy Átilla uram énnekem, és hogy a hun nép együtt él
260 11 | másvilágon is.~Fölemelte a fejét, és nyugodt szemmel tekintett
261 11 | itt a királyi palotától, és ha esõ esik, az út se jó.~-
262 11 | csoport iramlott utánuk, nõk és legények vegyesen. A ruha
263 11 | zablarángatásra csak letop megint, és ficánkol, ugrándozik, rendbe
264 11 | fölkaptam a korbácsot, és hozzáfutottam.~- Köszönöm,
265 11 | melegen.~A fátyolát levetette, és ismét megtûzte. A szeme
266 11 | Aztán rácsapott a lovára, és továbbrepült.~Nem tudom:
267 11 | Nem tudom: a fõvezér mikor és hogyan ment el tõlünk. Nekem
268 11 | napestig égett az arcom, és szüntelen az õ hangja zenél
269 12 | oszlop, de az is csupa levél és virág. Aztán mintha valakinek
270 12 | hattyúnyakú aranykancsót és az alája való tányért, továbbá
271 12 | három nagy göngyöleg selymet és a majombõrt. Aztán öltözzél
272 12 | megindultunk Priszkosszal és Rusztikiosszal. Az aranyajándékot
273 12 | csoportba sok kedvetlen és durva öltözetû embert és
274 12 | és durva öltözetû embert és asszonyt láttunk. Azok afféle
275 12 | bennünket. Véltem, hogy ménta- és szegfû-keverék. De lehet,
276 12 | a bûbájos vonalú szemet és azt a remekbe metszett ajkacskát.~
277 12 | mindjárt vásznat vett elõ, és vörös krétával rajzolni
278 12 | A királyné is odanézett és elmosolyodott.~- Szép lenne
279 12 | volt egy üres hímzõvászon és a vörös kréta. Letérdeltem
280 12 | Letérdeltem a szõnyegre, és reszketõ kézzel pontoztam
281 12 | gondolat, hogy Emõke néz, és hogy én neki a tudomásomból
282 12 | napraforgó alakú virág, és a nõk tapsoltak.~- Mily
283 12 | fiú! - dicsért a királyné.~És Priszkosznak is tolmácsoltatta:~-
284 12 | szolgálatodtól.~Priszkosz meghajolt, és távozott Rusztikiosszal.
285 12 | szépet is lehet rajzolni?~És körülcsicseregtek dicséretekkel.~
286 12 | csak a virágot szeretik, és legföljebb két levelet eresztenek
287 12 | rajzoltam.~Ismét elvették, és a királyné köré ülve és
288 12 | és a királyné köré ülve és térdelve csodálták mindnyájan.~
289 12 | szamóca, az orrocskája fehér és egyenes, mint a márványból
290 12 | faragott istenasszonyoké. És csak akkor láttam, hogy
291 12 | sütött a lelke a szemébõl, és én alig bírtam válaszolni:~-
292 12 | látszik, de harmat száll reá és reggel napfény, s akkor
293 12 | hoztak be. Markolt belõle, és minden leánynak adott egy
294 12 | oszlop alatt. Õreá fülel és néz mindenki.~A gazdám is
295 12 | szakálla is. Elõtte két öreg és két ifjú. Azok a panaszosok.
296 12 | az vót, az öregapám is, és ez az ember tigrisbõrt vett
297 13 | találkoztam. Elém állt, és mintha régi ismerõsök volnánk,
298 13 | Édesanyám avzon nõ volt, és az én nevem Dzsidzsa. Vagy
299 13 | A kisleány folytatta:~- És az én édesanyám rabja volt
300 13 | édesanyám rabja volt Csáthéknak, és itt szült engem. De tavaly
301 13 | kezét az arcához nyomta, és ijedten pillogott. Egyáltalán
302 13 | mint valami szoknyás fiú, és gyermekszag terjengett belõle.~-
303 13 | babrálnod. Atyád mellé ülsz, és komolyan viselkedel, mint
304 13 | százados.~Piros volt az arcuk, és a százados tántorgott is.~
305 13 | Átilla fatányérból eszik, és fapohárból iszik!~- Ez is
306 13 | vagy nem akart nevetni.~És elgondolkodva rázta a fejét.~
307 14 | köpenyegben jelent meg az ajtóban, és egy alacsony szürke lóra
308 14 | királyné egy ordináré fazékban, és miért nem valami ezüstkupában
309 14 | királyné.~Rika királyné csöndes és szomorgó természetû asszony
310 14 | virágé. Ritkán szólott, és ha vidám volt is, szelíd
311 14 | köze az orrnak a lélekkel?~És csakugyan Emõke is inkább
312 14 | azt is csak ünnepen.~- És a görög leányok - kérdezte
313 14 | fehér bõrûek - feleltem -, és nem olyan szépek, mint a
314 14 | vagy addig se.~- Addig se?!~És elképedtek.~- Bizony a fiatalja.
315 14 | leginkább a lábszárt: egy könnyû és bõ és finom gyapjúlepel,
316 14 | lábszárt: egy könnyû és bõ és finom gyapjúlepel, amelyet
317 14 | könnyû redõzetben simult, és látni engedte a nõi test
318 14 | a karok szabadon voltak, és csak karperec volt az ékességük.
319 14 | szalagokkal kötötték meg.~- És télen is meztelen a karjuk
320 14 | télen a nyakgödör alatt és derékon?~Közben föl és alá
321 14 | alatt és derékon?~Közben föl és alá kellett járnom elõttük,
322 14 | csak egy térdig érõ ing és egy fehér szoknya. A vállán
323 14 | Konstantinápolyban, hogy meztelen karokat és lábakat lássak, de Emõkét
324 14 | szédültem. Pedig a karja és lába még nem volt telt és
325 14 | és lába még nem volt telt és gömbölyû. Valami virági
326 14 | nõjön, mint a nárciszok.~Föl és alá járt a szobában, s megállott
327 14 | ruháiba öltözött. Leült, és az én egyik rajzomnak a
328 14 | ölébe eresztette a varrást, és édes-halk, meleg hangon
329 14 | legkedvesebbnek.~Halkan énekelt, és szomorkásan mosolygó ajakkal,
330 14 | útfélen: ~piros csizmában és ünnepi fehérben.~A dal végét
331 14 | kérdezte a királyné -, és ki tanította a kezedet ilyen
332 14 | Apám egy göndör bajuszú és nagy szemû barna ember.
333 14 | verébbel szóba ereszkedik.~- És hogyan kerültél Priszkosz
334 14 | én apámnak egy kis földje és egy tarka kis tehene volt.
335 14 | Összecsapta a kezét, és rám meredt a tekintete.~-
336 14 | elbúcsúznom meg az édesanyámtól.~És erre a szemem könnybe lábadt.
337 14 | Anyám ránézett apámra, és megértette az arcából, hogy
338 14 | meggyógyulok, s adj el engem!” - és hogy átölelve tartott, arcomat
339 14 | között ráncot láttam.~- És apád mégis eladott?~- Eltemettük
340 14 | ijedtségtõl.~A királyné fölkelt, és bement az ágyasszobájába.
341 14 | összeszedték az ékszereket, és elvitték.~Én csak álltam
342 14 | ablak nyitva volt. Odaálltam és lenéztem.~Az esõ még csepegett-csupogott.
343 14 | láttam egynéhány embert és fekete pikkelyes páncélban.
344 14 | tudtam meg, hogy jászok, és hogy a páncéljuk nem vasból
345 14 | beszélt az egész arca. És gyönyörû szemei rám nyílongtak,
346 14 | összetöri a zsarnokokat, és akkor a görög nép is olyan
347 14 | megbántottalak. Mert te jó fiú vagy, és a lelked gyöngéd. De most
348 14 | hát ezt megadja az Ég.~És a kezét nyújtotta.~Megfogtam
349 15 | Emõkét. A nap kisütött, és a sarat tésztássá szikkasztotta,
350 15 | szikkasztotta, sárszaggal és lóhulladék szagával illatozott
351 15 | mégis érzett, hogy tiszta és egészséges a tüdõnek.~Csáthékhoz
352 15 | bedugva.~Bement Csáthékhoz, és kis idõ múlván Emõkével
353 15 | kis idõ múlván Emõkével és a szeplõs leánnyal tért
354 15 | Én a sátor elõtt álltam, és mélyen meghajoltam Emõkének.
355 15 | királyfi mellette lovagolt, és valami vidám beszélgetés
356 15 | királyné palotája elõtt, és valamit kérdeztek az õrtõl.
357 15 | Az õr levette a süvegét, és háromszor is meghajolt.
358 15 | meghajolt. Azután továbbmentek, és eltûntek Atillának a házai
359 15 | a sátor egyik oszlopán, és bámultam a semmit.~A gazdám
360 15 | ajándékozta meg az urainkat és a hun mágnások, akik az
361 15 | adott, a gazdám meg Csáthtól és Atillától egy-egy kéderes
362 15 | fõvezérnél, Csáthéknál, Edekonnál és Oresztésznél. Az uram Szabad-Görögöt
363 15 | két öregpénz van benne és hat apró. Azt izeni, hogy
364 15 | holtomig tisztelem a nevét, és hogy semmi sem okozna nekem
365 15 | elhúzódtam a sátorszekér mögé, és kinyitottam az erszényt.
366 15 | egyiptomi aranypénz volt benne és hat kis római: Julius Caesar
367 15 | két tehénnel, sok ruhával és mindenféle ajándékkal. A
368 15 | megmaradt pénzen földet és házat veszek neki, s olyan
369 15 | változni, hogy lecsapjak reá, és elragadjam, mint sas a galambot,
370 15 | hazatérõ tehenek bõgésével és porával telt meg.~Az urak
371 15 | elköltsék a hideg sültbõl és sajtból való vacsorájukat.
372 15 | volt bezárva. A lovasok ki- és bejártak. A fõvezér palotája
373 15 | derekú dárdás éppen ásított és nyújtózkodott. Egy másik
374 15 | Én meg addig fölkeltem, és beosontam a kerítés kapuján.
375 15 | házat. Hátul is ajtó volt, és a ház oszlopai ott is festettek
376 15 | jártunk, akkor vesztettem el. És az uram megszid engem.~-
377 15 | bácsi.~- Te vagy, Dzsidzsia?~És szinte megkönnyebbültem.~-
378 15 | mondottam. - Elutazunk.~- El-e?~És nagy, nyílt szemét bámulva
379 15 | gyermeket. Aludott már. És kifutott a szobából.~Darabig
380 15 | konyhán egy cseléd dalolt, és az edények zörögtek.~Nem
381 15 | a távoli nyárfák mögött, és utolsó sugarait oda vetette.
382 15 | rózsa hull.~Megrezzenek és föltekintek. Csak egy ellebbenõ
383 15 | ablakban.~Fölvettem a rózsát, és várakoztam. A rózsa friss
384 15 | várakoztam. A rózsa friss volt, és a szára meleg.~Nem mutatkozott
385 15 | Atilla leszállt a lováról, és bement.~A fáklyákat eloltották.
386 16 | sátorvárost a csordások és kondások kürtje riogta be.
387 16 | az utolsó sátorfákat is, és a szekerekre raktuk.~Az
388 16 | faházakat. Bõgõ tehenek és röfögõ disznók futnak az
389 16 | mindenünnen. Ostor pattog, és kürt rivog. A nap már aranynyilakat
390 17 | Nekem van nyolc aranyam, és még ezenfelül száz. Szabad-Görögnek
391 17 | tanulatlanabb. De elment a csatába, és harcolt. Fölszabadították:
392 17 | Fölszabadították: gazdagságra kapott, és hun nõt szerzett feleségül,
393 17 | leheveredek az útfélre, és elmaradok, visszatérek Rika
394 17 | voltam, néztem a holdvilágot, és könnyeztem. Ha aludtam,
395 17 | öltem. Föltéptem a mellüket, és ittam a vérüket. Vagy engem
396 17 | lehetek, mint Szabad-Görög!... És hát az a csata se lehet
397 17 | lehevertek.~Erdõben pihentünk, és csak sátorvonás nélkül,
398 17 | árnyékán ültem. Elõttem papiros és kalamáris. Az uramra néztem.
399 17 | papirost vettem ki a tékából, és ezt írtam reá:~Tisztelettel
400 17 | derék, szíves ember vagy te, és hogy viszonoznom illenék
401 17 | fejében. Tud görögül, latinul és hunul. Jártas a históriában,
402 17 | grammatikában, retorikában és kalligrafiában. A neve Theofil,
403 17 | Bepecsételtem a levelet, és keblemre rejtettem.~Az urak
404 17 | Priszkosz rhetornak, uramnak és atyámnak~Bármennyire szeretlek
405 17 | te jóságos jó szívedre, és áldom a nevedet.~Száz szolidust
406 17 | aggódjék. Meghálok valahol, és holnap vagy holnapután utolérlek
407 17 | ügyben levéllel küld vissza, és kéreti, hogy engem tekintsen
408 17 | világlátni vett maga mellé. Vézna és tudatlan fiú; a gyermekkorát
409 18 | túlsó parton határsértõket és szökevényeket szoktak kivégezni,
410 18 | vagyunk.~Fogta a kürtjét, és hunosan megfújta.~De negyedóra
411 18 | Megpöködte a markát, és megint szólt: - A rómaiak
412 18 | bennünket. Valamennyien ingben és gatyában voltak. A révészgazda
413 18 | révészgazda is elõkerült, és kérdezte Eszlászt, hogy
414 18 | mindig evett, s mindig ivott, és sokat pörölt. De máskülönben
415 18 | készen voltak a lyukak, és ki volt taposva a föld.
416 18 | másik emelgette még a fejét, és jajgatott.~Odamentünk Vigilásszal,
417 18 | Odamentünk Vigilásszal, és kérdeztük, hogy nincs-e
418 18 | könny folyt a szemébõl, és a nyál szájából, mint a
419 18 | Föl-fölemelte a fejét, és hörgött:~- Vizet, vizet!~
420 18 | madárka szenved. Látványosság és mulatság neki. Ezek az emberek
421 18 | kezébõl még csepegett a vér, és a lába alatt is tócsába
422 18 | hanem hogy a háta fáj, és hogy szomjas.~- Jaj, a hátam! -
423 18 | visszatért. Fölment a létrán, és odatartotta a köcsögöt a
424 18 | mert a nap forró volt, és az út pora égetõ.~Mikor
425 19 | majd beszegõdök Csáthhoz, és onnan ugrok el? Hogyan jövök
426 19 | körül mind a birodalmat, és talán másutt is rómaiasan
427 20 | zöld volt akkor a mezõn és virágokkal kevert; azóta
428 20 | hõségben minden elaszott. És akkor még lábán állt a termés
429 20 | Hozzákötöttem a lovamat a fûzfához, és a tõrömmel jó kétarasznyi
430 21 | testõrei.~Köszöntek Eszlásznak, és látszott az arcukon, hogy
431 21 | úton mindvégig együtt ivott és barátkozott azzal a katonával.
432 21 | kék volt már sápadtságában és dühében. A melle úgy zihált,
433 21 | Eszlásznak. Megfordult, és megvetõen sunyorított Eszlásznak
434 21 | várok estig, míg az emberek és barmok pihennek - mondotta
435 21 | jer velem! Tiszt vagyok és becsületes ember. A kardodat
436 21 | kényszerítelek, hogy velünk jöjj, és gyõzõdjél meg arról, hogy
437 22 | mint a közhunokon, de bõ és finom gyolcsból való. Az
438 22 | fõurak szokott csoportja és egy alacsony, hosszú szakállú
439 22 | alacsony, hosszú szakállú és hegyes fülû öregúr, Ardarik
440 22 | elõlépett. Levette a süvegét, és meghajolt.~- Uram - mondotta -,
441 22 | keresztbe fonta a karjait, és Vigilászra nézett.~- Minek
442 22 | hebegte Vigilász -, sok cseléd és sok barom kell az ilyen
443 22 | intett. Odavitték. Beleült. És a szék karjára könyökölve
444 22 | hogy úri helyük legyen és jó asztaluk. Krizafiosz
445 22 | kapitánya, hatalmas úr, és kedves embere a császárnak.
446 22 | mint a partra vont hal. És nehéz mellel folytatta:~-
447 22 | bámuldozott. Különösen a palotákon és a mûvészi kincseken bámuldozott.~„
448 22 | maradjak hátra Edekon úrral, és biztassam, hogy ha komolyan
449 22 | tapogatta a kárpitokat, a székek és a kerevetek szövetét, megbámulta
450 22 | Edekon úrnak:~„Hát én hitemet és becsületemet kötöm, hogy
451 22 | az esztendei fizetésem, és nekem tolmácsolni kell,
452 22 | a magam lelkébõl semmit.~És tovább vallott. A titok
453 22 | az embernek a lelkében!~És Vigilásznak beszélnie kell.
454 22 | Edekon. Az arca becsületes, és apró szemei észtõl csillogók.
455 22 | közé tartozott. Ha országot és koronát kínáltak volna neki
456 22 | ötven font aranyat mikor és hogyan küldjék.”~Krizafiosz
457 22 | fölmegyek a császárhoz, és közlöm vele, hogy emberünkre
458 22 | mert parancsolnak velem, és csak negyven szolidus az
459 22 | a követ urak a tengert és a tenger túlsó partján ragyogó
460 22 | Krizafiosz Edekon úrhoz fordult, és szólott imigyen:~„A császár
461 22 | örül a vállalkozásodnak, és megadja a jutalmat, ahogy
462 22 | eljöttünk: Maksziminosz és Priszkosz meg én. Mikor
463 22 | sátorunknál.~Félrehítt, és azt mondta:~„A véletlen
464 22 | célját elhazudni ne lehessen.~És ez az ostoba ember maga
465 22 | meg.~De én következem.~Ég és föld elsötétült elõttem,
466 22 | Atilla a levélre tekintett és szólott:~- Lássuk: micsoda
467 22 | megragadja a nézésével, és nincs menekülés.~- A levél -
468 22 | Vigilász - Priszkosztól való, és Csáth úrnak szól.~- Ez a
469 22 | csatlakozott hozzánk. - És nyújtotta a levelet Atillának.~
470 22 | arcán. A padlóra borult és zokogott.~- Micsoda alávaló
471 22 | szabadítják fel többé a görög és latin rabszolgákat. Az én
472 22 | került.~Atilla fölkelt, és a környezetéhez fordult.~-
473 22 | Veled megyen Oresztész is és ez a fiú.~Vigilásznak a
474 22 | van, a nyakadba akasztod, és úgy állsz a császár elé.
475 22 | Átillának adófizetõjévé vált és azzal rabszolgájává. De
476 22 | mozdultak, hogy kövessék.~- És ez a fiú? - kérdezte Eszlász,
477 22 | Addig az apja bilincsekben és börtönben legyen.~- A császártól
478 23 | langyos volt a nap melegétõl, és zöld moha úszkált benne,
479 23 | kapuhoz közeledett, elõléptem és meghajoltam.~- Jer utánam -
480 23 | kedves fiacskád vagyon, és hogy nincs mellettük nevelõ
481 23 | majd meglássuk - mondotta, és az öreghez fordult: - Adjatok
482 23 | Egyszer csak fölemeli a fejét, és szól:~- Értesz-e hunul?~-
483 23 | öreg Csokona visszatért, és az istállóba vezetett. Nagy
484 23 | s láthatóképpen sok ló és marha szokott telelni benne.
485 23 | falon Nagy Konstantinosz és Nagy Theodóziusz arcképe.
486 23 | arcképe. A levegõ ott tiszta és tengerillatos. A legyektõl
487 23 | szénaboglya tövén, az árnyékban. És ráheveredtem.~Mi lesz belõlem,
488 23 | sótartót vett ki a zsebébõl, és falatozásba fogott.~- Hova
489 24 | Az ajtó mellett maradtam, és lesütöttem a szememet, mint
490 24 | barbárnak, aki lóhúst eszik, és elzsebeli a szegény rabnak
491 24 | tanítanád õket?~- Írásra és olvasásra, ha parancsolod,
492 24 | fiam?~Hogy ezt bosszúsan és igazának bizonyosságával
493 24 | kik voltak a királyaik és vezéreik. Miféle küzdelmekkel
494 24 | a hét görög bölcs élete és tanításai. Különösen Arisztotelész,
495 24 | Arisztotelész, Epiktétosz, Plató és Szokratész...~Csáth legyintett:~-
496 24 | utolért a folyosón. Meglökött, és megvetõen nézett rám:~-
497 25 | hazugság ott minden szó, fiam, és színeskedés minden mozdulat.
498 26 | Csáth megállt a kapuban, és ideadta a süvegét.~- Vidd
499 26 | Vidd be - szuszogta -, és kérd el a feleségemtõl a
500 26 | palotait.~Hát benyargaltam, és fölfutottam az emeletre.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1148 |