Part

 1 2 |             hegyeken kalauzoltak át bennünket.~A harmadik héten sík földre
 2 2 |             és víg szemmel nevettek bennünket. Többnyire fehér vászonruha
 3 2 |             a királyotokhoz küldött bennünket, mi tehát csakis õneki felelhetünk.~-
 4 2 |              le is út.~S otthagytak bennünket.~Maksziminosz úr szinte
 5 3 | aranyrudakból rakott trónuson fogad bennünket, hermelin palástban, mezítláb -
 6 3 |     megjegyzését.~Edekon hazakísért bennünket, és Vigilásszal félrehúzódott.~
 7 4 |             A zivatar pocsékká vert bennünket itt a tóparton. A mennykõ
 8 4 |       mártott nádcsóvával. Bámultak bennünket.~Mert az a faluféle hun
 9 4 |           be az emberek.~Befogadtak bennünket jólelkûen.~Minket az urammal
10 4 |             Hát nem is harapott meg bennünket. Sõt, õ kínált meg harapnivalóval:
11 8 |          vezetõink be akartak vinni bennünket a városba. Az urak azonban
12 8 |          kellõ.~Erre majdnem kilelt bennünket a hideg.~- Hát van ilyen
13 8 |            barátságosabb.~Meglátott bennünket, s hozzánk lovagolt. Intett,
14 9 |       szolgája az emeletre vezetett bennünket, egy tágas szobába, amelynek
15 12|          Kérdéseinkre eligazítottak bennünket egy szépen faragott kis
16 12|      hajoltan. Az aztán bejelentett bennünket, s néhány perc múlván be
17 12|             kellemes illat fogadott bennünket. Véltem, hogy ménta- és
18 13|  Maksziminosz minduntalan megzavart bennünket.~- Micsoda király ez! -
19 18|             tíz-tizenöt hun is várt bennünket. Valamennyien ingben és
20 18|        víztõl megenyhült, meglátott bennünket, s megismert a ruhánkról,
21 21|          szélén Eszlász megállított bennünket, s lovast küldött elõre,
22 21|      Eszlász.~A katonák megkötöztek bennünket: Vigilászt, a fiát meg engem.~
23 22|         palotába vittek.~Bevezettek bennünket egy nagy terembe, amelynek
24 22|              hogy illõen fogadtak-e bennünket. Hogy kitõl mennyi ajándékot
25 38|          uraim, hogy miért nem visz bennünket Átilla toronyiránt Rómának?~-
26 38|            hogy maradjak. S megvárt bennünket, hozzánk csatlakozott:~-
27 39|       Atilla sátora elkészítve várt bennünket. Az étel is készen volt.~
28 46|         kórusban kiáltják:~- Segíts bennünket, Teremtõ Isten urunk! Légy
29 46|         messze napkelettõl elhoztál bennünket a Tisza rónáira, Tisza rónáiról
30 49|             Az idegen lovasság nyom bennünket visszafelé.~De mögöttem
31 49|            hogy ezerlépésnyire tolt bennünket, mígnem Orgovány hada segítségünkre
32 50|             szolgája. Hazavisznek-e bennünket?~- Nem tudom. Ó, Istenem...
33 51|             ugorok mostak, kötöztek bennünket, míg a többi a harctéren
34 51|             Bucsára is - otthagytak bennünket a parton. Tettek a fejünk
35 51|   fölkerekedik a tábor, s elhagynak bennünket, a - hollóknak.~Az öreg
36 56|             Zéta? Hogy megijesztesz bennünket!~- Bocsánatot kérek, felséges
37 56|         szélén, s a fõpap megáldott bennünket. Bizony búsak voltunk. Egyikünk
38 61|             nemzet. Isten szeressen bennünket!~Akkor mindenki fölkelt,
39 64|            felé:~- Miért hagytál el bennünket, Átilla? Van-e olyan hely
40 64|             sehol! Miért hagytál el bennünket, Átilla?~A nép zokogva ismételte