Part

 1 1 |           el semmit a dolgaimban.~Végre megszólalt:~- Mennyi a pénzünk,
 2 2 |      beszélgetés öröm volt nekem.~Végre eljutottunk Atilla elsõ
 3 3 |     akiknek görcs van a hasukban.~Végre Csáth szólalt meg:~- Beszéljetek.~
 4 6 |  szólhattam.~- Ó, uram - feleltem végre -, én igen szerencsétlen
 5 7 |        fölött gólyák kanyarogtak. Végre megpillantottam az úton
 6 11|     rálépett egy ló.~Maksziminosz végre megtalálta a kellõ hangot.
 7 12| királynéhoz, vagy csak Priszkosz. Végre megegyeztek, hogy csak Priszkosz
 8 13|      pillantott, azután elvitték.~Végre magam is elszabadultam.
 9 15|            Csak én nem.~Egy napon végre a fõvezér egy Berki nevû
10 22|    Mindent. Akkor, hogy le is ült végre, Krizafiosz azt mondja neki:~„
11 22|          az a perc, hogy Vigilász végre felhördült, mint a vízbõl
12 23|       vártam aztán a kapuban, míg végre kiérkezett Csáth is. Lóháton
13 24|          belõle.~- Hát - mondotta végre - majd meglátjuk, mire használhatlak.
14 30|       alatt, fõttem, kábuldoztam.~Végre megszólítottam az egyik
15 34|        Emõkét nem láttam hetekig.~Végre visszatért a küldöttség.
16 35|        beszél és nevet egyszerre. Végre Atilla fölemeli az ujját,
17 35|        miért csatolnunk fegyvert. Végre eszébe ötlik, hogy ezelõtt
18 38|       szólított meg. Azt mondta: „Végre beszélhetek veled, Csege.
19 39|            Atilla kókuszpohárból.~Végre Atilla megszólalt:~- Kik
20 41|        alá!~- A-ffekete csuda!...~Végre jött a hír:~- A vízigótok
21 46|         azután elsárgul, elsápad. Végre teljesen elszédül, és tajtékzó
22 46|       Semmi érthetõ - szólalt meg végre, a vak fõpaphoz fordulva. -
23 46|       halkan a lélekidézõ igéket.~Végre Iddár pap azt a csontot
24 48|         az oroszlánból Afrikában.~Végre Atilla leizent, hogy egyen-igyon
25 49|         hangzanak egyre sûrûbben, végre viharosan. A repülõ fegyverek
26 50|              Nem bírok! - nyögtem végre. - Nem bírok mozdulni se.
27 50|      szisszel-jajjal kitapogattam végre, hogy a térdem csontjában
28 51|           Hála a hunok istenének! Végre valami kellemes érzésem
29 51|           népébõl valaki.~Egyszer végre felém is közelednek. Kiáltok:~-
30 51|      mikorra hozzám is elérkezett végre a segítõ kéz.~Adtak innom,
31 52|     meresztgették rám a szemüket.~Végre egy papot pillantok meg
32 55|    asszonyomnak meg az öregúrnak.~Végre nagy elfogultan kérdezem:~-
33 56|    Felséges asszonyom - mondottam végre -, nem tudhatom, mi érdekel
34 57|  kérdezel-e többet? - szólalt meg végre. - Engem nem kérdezel-e?~
35 60|       ravók reszketve hallgatnak.~Végre én szólalok meg latinul:~-
36 62| tapasztalom, hogy szûkül a ruhám.~Végre a levél elkészült. Pecsétet
37 63|          holnap! Nekem is érkezik végre ünnepem! Ragyogó, nagy,
38 63|          nem hittünk a fülünknek.~Végre a fõvezér ajka mozdult meg,
39 65|              Hát te? - böffen rám végre. - Itt vagy?~- Itt - felelem