Part
1 1 | A gazdám jó ember volt. Néha meg is simogatott, és megveregette
2 1 | megveregette az arcomat. Néha tréfából Zétának* nevezett.
3 1 | éjjel?~De erre se felelt. Néha rám pillantott, és gondolkodó
4 1 | tolmácsa. A házunk olyan volt néha, mintha csendes õrültek
5 2 | sugara és tûznek a sugara. Néha simít, mint a bársony, néha
6 2 | Néha simít, mint a bársony, néha szúr, mint a tövis, néha
7 2 | néha szúr, mint a tövis, néha üt, mint a mennykõ.~A leány
8 3 | csillogott, mint a rókáé. Néha gyorsan tett-vett mindent,
9 3 | gyorsan tett-vett mindent, néha maga elé bámult, és elfogyott
10 6 | egymás gondolatát, hogy néha nem is kellett beszélnünk.
11 7 | Nagyokat futtat vele, s néha kerengél. Hol elõresiet,
12 8 | meglátni: mekkora a család. Néha két-három sátor áll szorosan
13 10| velünk történik.~Az uram néha diktál, néha nem. Otthon
14 10| történik.~Az uram néha diktál, néha nem. Otthon majd összeolvassuk
15 10| kényeztetett el azzal, hogy néha süteményt hozott. Én mindig
16 12| eresztenek a virág mellé; néha csak egyet; néha egyet se.
17 12| mellé; néha csak egyet; néha egyet se. Hun gusztus.~Hát
18 18| kínlódót érdeklõdéssel. Néha odaszóltak:~- Kellett-e
19 27| hol a másik csíp rajta. Néha szinte sikolt szegény a
20 28| törõdtem belé, s könnyeztem is néha miatta, de mikor az idõ
21 28| láttam. Rám se nézett. Csak néha, mikor tanúk nélkül találkoztunk,
22 28| Elképzelhetetlenül tudatlan ember volt. Néha, mikor azt gondoltam, hogy
23 28| össze a derekukon. Csak néha mosdottak és fésülködtek.
24 28| érkezett valami követség. Néha királyok is jöttek látogatóba.
25 28| veszettül ittak. Azt mondják: néha Atilla maga is jókedvû volt.~
26 29| tüzet.~A téli hosszú estéken néha tízen is ültünk a tûz körül.
27 31| hamisítottad a levelet? Néha bölcsebb vagy a táltosoknál,
28 31| bölcsebb vagy a táltosoknál, néha meg olyan gyermek vagy,
29 36| rajokban gyakorolt. A raj néha akkora karajba nyúladt,
30 36| A hajuk gesztenyeszínû, néha szinte szõke. A fekete hunok
31 39| s azok között lõdörgött néha Cerkó is, az udvaribolond.~
32 53| kerültem ki élve a pestisbõl. Néha azt gondolom, hogy az a
33 53| orvosságként a testemet. Néha meg azt gondolom, hogy a
34 53| kandalló elé, s beszélgettünk.~Néha vendége is érkezett az öregnek:
35 53| éppen én nem mehettem haza! Néha olyan erõvel rohant meg
|