Part

 1 1 |           olvastam hangosan:~Reggel a császár hívatott magához. Hosszan
 2 1 |           uramat máskor is küldözte a császár, ahová okos ember kellett,
 3 1 |            ember, hol Maksziminosz, a császár tanácsosa, hol Vigilász,
 4 1 |            tanácsosa, hol Vigilász, a császár tolmácsa. A házunk olyan
 5 1 |              ne szántsanak-vessenek a császár népei, mert az a föld az
 6 1 |      mondatról mondatra fordította.~A császár megkönnyebbülten lélegzett,
 7 1 |            hogy Atilla nem nyergel.~A császár fölemelte a fejét, és szinte
 8 1 |        szólott, mintha csak õ volna a császár, Theodóziusz meg az Atilla
 9 1 |           Atilla kengyeltisztítója.~A császár mindenre nyájasan bólintott,
10 1 |               a barbár Ázsia elõtt!~A császár alázatosan könyörgött Atillának,
11 1 |             szabad tudnom: kit küld a császár? Krizafioszt, ugye?~Priszkosz
12 2 |             uram mégis válaszolt:~- A császár - úgymond - a királyotokhoz
13 3 | fölegyenesedik, s kiveszi kebelébõl a császár pecsétes levelét.~- Felséges
14 3 |        gerince vasból volna...~- A mi császár urunk - rebegi tovább -
15 3 |              kék ajkkal Vigilász -, a császár minden szökevényt ide kísértetett.~
16 11|               fõvezérnek elvihessük a császár ajándékát. Nekem kellett
17 11|            ebben a cédrusfa ládában a császár ajándékát. Egyúttal helynek
18 11|           szavakkal mondta el, hogy a császár az örökös békét szeretné,
19 11|              kedves családodnak is. A császár holtodiglan barátod maradna,
20 13|            benne a lelkesedés. - Ha a császár meghallja, hogy Átilla fatányérból
21 14|          fizeti az adót a hunoknak. A császár nem vet, csak arat. A nép
22 17|             paripát, amelyért engem a császár is irigyelhet. Hát én meg
23 21|            ellen! - kiáltotta. - Én a császár követe vagyok! Aki engem
24 21|             bánni a követünkkel?! Õ a császár személye itt. Nem voltál-e
25 22|             jól: Oresztész úrral... A császár Krizafiosz úrra bízta õket,
26 22|         kincseket. De mit mond erre a császár?”~„A császár? - felelte
27 22|              mond erre a császár?”~„A császár? - felelte most már egyenesen
28 22|      Krizafiosz. - Az én nyelvemmel a császár beszél.”~Atilla a padlóhoz
29 22|     alkalomszakadtán elmondom, hogy a császár mit szól a vállalkozásodra.”~-
30 22|            volt délután, mindestig. A császár odahívatta Marcialosz urat
31 22|                és szólott imigyen:~„A császár mindenképpen örül a vállalkozásodnak,
32 22|               Átillánál viselsz. De a császár nem véli eléggé rangos embernek
33 22|              akasztod, és úgy állsz a császár elé. Így szólsz: „Ismeritek-e
34 24|            úgy hátráltam ki, mintha a császár bocsátott volna utamra.
35 62|    Konstantinápolynak indulunk.~Az új császár ugyanis, Marciánusz - egy