Part

 1 1 |      nézett rám Priszkosz nedves szemmel -, szabad vagy.~Mintha mellbe
 2 2 |        hozzánk. Bámultak, és víg szemmel nevettek bennünket. Többnyire
 3 5 |         telt meg. Néztem káprázó szemmel, boldog-szomorún.~De a szeme
 4 7 |      neki.~S amint így állok égõ szemmel s talán halvány orcával,
 5 9 |      leány mellett, aki hunyorgó szemmel fecsegett neki valamit.
 6 11|    Fölemelte a fejét, és nyugodt szemmel tekintett végig rajtunk.~-
 7 12|     rajzolni? - nézett rám meleg szemmel a királyné.~- Ezerfélét,
 8 14|        dal végét már elnedvesült szemmel dúdolta, s a feje lecsüggedt.
 9 14|            csattant fel villámló szemmel. - Mikor törjük már ki a
10 17|     hálátlansággal. Mert könnyes szemmel gondolok én mindenkor a
11 26|     szinte megrohant, és haragos szemmel susotolta:~- Hogy kerültél
12 26|  ismertem.~S nézett rám kimeredt szemmel, mint a dühös macska.~Én
13 28|          nekem mindenem.~Haragos szemmel fordult el és ment tovább.~
14 28|        el magától, hát õk is más szemmel néztek már. Ha valami kérnivalójuk
15 29|       mezõn, és bámulják álmatag szemmel.~Egyszer magam ültem ott.
16 30|          rhetor~Csáth elkerekült szemmel nézett rám. A felesége a
17 31|        nézett - fél arccal, jobb szemmel, bal szemmel, ahogy a tyúkféle
18 31|        arccal, jobb szemmel, bal szemmel, ahogy a tyúkféle szokott -,
19 35|              Bevezetnek.~Káprázó szemmel látom, hogy valami ötven
20 35|          Atilla ül csupán derült szemmel.~Tovább kérdez:~- És úgy
21 37|      virágarcához, míg õ lehunyt szemmel, némán állotta a csókomat.~
22 38|    Átillának - nevetett csillogó szemmel. - „Ha azok mind...” Hogy
23 42|         ha így van - feleli síró szemmel az öreg püspök -, ha téged
24 42| kantárszárát, és vezette könnyes szemmel be a kapun.~Látszott Atillán,
25 42|      beteg. Sápadtan, kék foltos szemmel támolygott némelyik. Leült,
26 52|        Feleim - könyörögtem síró szemmel a mellettem elmenõknek -,
27 53|          feleltem könnybe lábadt szemmel.~Az a sült csirke, amelyet
28 53|     utódom.~A papok olykor görbe szemmel néztek reám. De én gyakorta
29 56|        ismertem. Kipirultan, égõ szemmel nézett reám. Látszott rajta,
30 63|    minden arcon.~Én, aki nyugodt szemmel tudok nézni minden izgalmat,
31 63|   szokatlan díszben, álmos vörös szemmel. Kérdezte, hogy a király
32 63|           szólt a testõr könnyes szemmel. - Nem járt itt kívülünk
33 64|     világon, ~nem nézel mosolygó szemmel többé reám: ~nem mondhatod
34 65|       ezt mondta, nézett könnyes szemmel, aggodalmasan.~(Te áldott