Part
1 1 | a bõrzacskót:~- Íme, ezt neked raktam félre. Mától fogva
2 1 | te?~Könnyezve feleltem:~- Neked köszönhetem, uram, hogy
3 1 | kiemeltél az állati sorból! Neked köszönhetem, hogy világossága
4 2 | apja, úgysem adták volna neked.~- Bizony nem azt.~- Csodálom,
5 14| kezét szelíden elvonva. - Neked nincs tökéletes eszed.~S
6 15| varrva.~- Ezt a nagyasszony neked küldi - mondotta -, két
7 17| meg egy rabszolgát adok neked; akiért Atilla irigyelhet
8 18| odaszóltak:~- Kellett-e neked?~Elõttük nõk meg gyermekek
9 22| nagyon akarnád, hun barátom, neked is lehetne ilyen palotád:
10 22| udvari méltóságot is szánt neked, nagyobbat, mint amilyet
11 22| Atillához fordult:~- Kell neked ez a rabszolga, uram? Az
12 28| életeddel játszol, semmiért?~- Neked semmi, nekem mindenem.~Haragos
13 30| Tisztelt Uram.~Kívánok neked minden jót Istentõl. Azért
14 30| ezüstbõl való vázát visznek neked. Az én csekély ajándékom
15 30| vallomással tartozom neked. Azt a levelet nem Priszkosz
16 31| susogva szólott:~- Bort küldök neked. Idd, hogy meggyógyulj.
17 32| Én meg - mondotta - neked adom feleségül a lányomat.~
18 35| tartják fogva?~- Azért, mert neked, király uram, ezelõtt tizenhat
19 38| Elmosolyodik:~- Megmondom. Neked megmondom, mert ösmered.
20 42| rend ruhám és egy könyvem; neked hagyom. - S a kezét nyújtotta.~
21 43| vonva. - Te keresztény vagy: neked babona a mi hitünk. Mi hun
22 43| És ha én bebizonyítom neked - mondta halkan -, hogy
23 43| bebizonyosodik?~- A fejemet neked ajándékozom.~- Köszönöm.
24 44| csatából.~- Ha a sisakomat neked adom, akkor nem kerülök
25 47| ismét a ládába hajolva -, neked is adok egyet. Harc közben
26 50| Össze. Ahol nem küzdenek.~- Neked mi bajod?~- Dárda...~- Hol
27 52| vonogatta:~- Mit használ neked, ha beviszlek is? Csoma
28 57| csak azt, hogy mit vétettem neked. Miért gyûlölsz engem?~-
29 57| balra magyarázhatnák. Ez se neked nem jó, se nekem.~A kezét
30 57| hogy fájdalmat okozzak neked, Dzsidzsia. Mit is beszélsz
31 62| felelte Dzsidzsia.~- Hát neked mi bajod?~- Ki törõdik avval?~
32 62| veszlek, nemességet szerzek neked. A leveleidet írástudók
33 63| csukladozó zokogással.~- Jaj már neked, szegény hun nemzet! - kiáltotta
34 64| én egy rózsát dobtam le neked az ablakból. Fölvetted a
|