Part
1 1 | okoskodással gonosz humort lehetett volna ebben gyanítani, de
2 9 | legfiatalabbik tizennégy-tizenöt éves lehetett. Az az egy égszínkék selyemruhába
3 12| tûvel megtûzve. Szép nõ lehetett valamikor. Most már csak
4 12| alatt még valami puhaság lehetett: azt hiszem, egy másik vastag
5 14| napon.~A sátorunkból oda lehetett látni Csáthéknak a házára.
6 14| nevetése. Én, amikor csak lehetett, fölnéztem a rajzomról.
7 14| Mert azt százféleképpen lehetett viselni. A karcsú nõi termethez
8 14| virági volt! Gyönge. Azt lehetett volna vélni, hogy víz jár
9 18| szenvedõ rabszolga annyi idõs lehetett, mint én. A másik már meghalt.
10 18| már meghalt. Az arcát nem lehetett látni, mert lefelé hajlott,
11 18| elcsöndesedett. Csak a legelõ lovakat lehetett hallani az éjszakában, amint
12 24| szénaszálakat. A sarumról, amennyire lehetett, leveregettem a port. Elkedvetlenedve
13 24| elrendeztem, fésû nélkül, ahogyan lehetett. Aztán a kapuba álltam.
14 28| beszéltünk.~Pedig én, amikor csak lehetett, mindig kerestem a fonalat,
15 28| volt ott tíz is.~Csáthtal lehetett beszélnem, hiszen azért
16 31| zúzódás a fejemen, de nagy lehetett, mert fölemelni nem bírtam.
17 32| amit az egészséges karommal lehetett. Voltak ott tanítók, akik
18 33| volt. Fontos ügyekben ott lehetett látni mindig a fõurak között.
19 36| nyúladt, hogy a két végét nem lehetett látni.~A jeleket kürtök
20 36| ellövik a nyilaikat. De lehetett hanyatt fekve is.~Tisztek
21 36| Sok nyergen meg árkányt lehetett látni, szõrbõl font zsineget,
22 38| ember az az Aéciusz, nem lehetett volna-e hadüzenet helyett
23 39| megölte. Miféle vadállat lehetett? Hun nem. A hun csak a csatában
24 41| tornyairól azonban messze lehetett látni: a lakosság bizonyára
25 42| olvasott belé, aranyakat. Lehetett háromszáz.~- Térj vissza
26 44| hõségben. A síkon messze el lehetett látni. S hallgattam az öreg
27 44| a római hadsereg. Látni lehetett, hogy a bõrpajzsos vízigótok
28 58| beszélj Átilláról. Szép lehetett, mikor megjelent a sereg
29 58| aranyos sisakban..., beh szép lehetett az az ember! Szép, mint
30 59| síposok zenéjét már messzirõl lehetett hallani. A város népe mind
31 59| pajzsát. Sátorról sátorra lehetett látni, mint csókolják meg
32 60| könnyezett, s épp ezért nem lehetett tudni, hogy szép volt‑e
33 64| hagytad ezt a nemzetet!~Nem lehetett tovább beszélnie. Az embereket
34 64| róluk, s az arcukat nem lehetett megismerni a vértõl.~Idõnként
|